Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

Az ujsóvei ev. ref. gyülekezet szép jelét adta kegyeletének azok emlékezete iránt, a kik „Szólták nékik az Istennek beszédét". Egyszerű, de díszes sírköveket állíttatott u. i. néliai Venetianer Sándor lelkész és Tóth János tanító sírjaik fölé. Mindkét sírkő Nagypéntek ünnepének délutáján lőn felavatva. B. Pap István lelkész méltatta ez alkalommal az elhunyt hű sáfárok érdemeit, megköszönte a gyülekezetnek ezen ritka, kegyeletes áldozatkészségét, és kérte a gyülekezetet, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is „becsülje meg azokat, a kik közöttük munkálkodnak és nékik előljárnak az Úrban". A nagybányai ev. ref. egyházmegye ápril 2—3-án Nagybányán tartotta rendes közgyűlését. A gyűlést istentisztelet előzte meg, melyen Papolczi Károly szatmárhegyi jubiláns lelkész imázott, Soltész'; János prédikált, majd Bencsik István adta át az agg lelkésznek, üdvözlő szavak kíséretében, az egyházmegye ajándékát, egy diszes bibliát, Soltész Elemér pedig a nagybányai ref. egyház részéről egy ezüst serleget, melyek után az ötven évet szolgált öreg lelkipásztor meghatva mondott köszönetet s kért áldást mind a nagybányai egyházra, mind az egyházmegyére s az egész anyaszentegyházra. A gyűlés első tárgya az újonnan választott tisztikar beiktatása volt. Jobbára a régi tisztviselők maradtak. Legtöbb időt vett igénybe az egyházi törvénytervezetre készített bizottsági javaslat tárgyalása. A tervezet haladás a múlthoz képest; hiányai azonban számosak, sok helyütt szerfelett terjengős. Egyházmegyénk czíműl a „magyar reformátust" ajánlja. Nagyobb vita a betegek úrvacsoráztatása, az egyházi adó kérdése, a lelkészek minősítése ós a lelkészválasztás mikéntje körül fejlődött ki; de a gyorsan siető gyűlés a tett indítványok, módosítások felett napirendre tért, s úgyszólván megjegyzés nélkül fogadta el a bizottsági munkálatot. Nagy megütközést keltett egy szomszédos egyházmegye főj egyzőj ének a mikolai lelkészhez intézett s ez által az egyházmegyére vessző alatt beterjesztett hivatalos levele, mely egyebet nem is említve, a nagybányai egyházmegyére oly sértő kifejezéseket foglal magában, hogy a közgyűlés kénytelen volt büntető bírósághoz fordulni elégtételért s ugyanakkor a levél másolatát a szomszédos egyházmegyének is megküldeni határozta. Szomorú állapotba jutott szatmárhegyi egyházunk, melynek kész ref. iskolája egyházmegyénk beleegyezésének kikérése nélkül a város és a miniszter által akként államosíttatott, hogy most az egyháznak se kántora, se vallástanítója s így 3—400 gyermek a vallásos oktatást nélkülözi. Szatmár város pedig, bár a szerzett jogot elismeri, de az egyházzal szemben még mindig fennálló kötelezettséget nem teljesíti. A tanügyi állapotok egyébként megnyugtató képet mutatnak. Dunántuli református egyházkerületünk f. hó 15. és 16. napjain Komáromban tartotta tavaszi közgyűlését, Az tilóst Hegedűs Sándor főgondnok nagyobb beszéddel nyitotta meg, a melyben a zsinati munkálatokkal, mint az egyházkerületi gyűlés főtárgyával foglalkozott. Kijelentette, hogy a zsinati munkálatok nincsenek kellően előkészítve. Már pedig a feladat életbe vágó, s a zsinatnak sem a törvényhozást, sem az intézkedéseket sem elsietni, sem erőltetni nem szabad. Minden erőszakos fejlesztés káros. A zsinatnak két föladata lesz: az egyházszervezet revíziója és az egyházi adóügy reformja. Mindkét téren kerülni kell az erőszakolt rendszabályokat. Az adóreformmal kapcsolatos az 1848. évi XX. t.-czikk végrehajtása. Ezt az ügyet sok szenvedélylyel tárgyalják, a mivel szemben mérsékletre int. Sajnálattal tapasztalja, hogy a közvélemény zavart és levert, a mi bénítja az önérzetet ós megzsibbasztja az öntevékenységet. Már pedig önérzetre és öntevékenységre sohasem volt nagyobb szükségünk, mint napjainkban. A protestantizmusnak éltető eleme az öntevékenység. Ezt ápolni, fokozni és mélyíteni elsőrendű feladatunk. Szükségünk van erre az evangéliumi prot. kovászra mint egyházi, de nagy szükségünk van rá, mint állami tényezőre. Mert a protestantizmus nem tekint se jobara, se balra. Csak egyházának és hazájának él. A vallástalanság és a vak fanatizmus ellen a protestantizmus a tiszta kegyesség és az evangéliumi szeretet fegyvereivel harczol; az internaczionalizmussal a haza és a nemzet érdekeit állítja szembe. Ez a keresztyén és magyar nemzeti szellem legyen ezentúl is a református egyház vezető lelke, éltető géniusza. Mi jó keresztyének és jó magyarok akarunk lenni ezután is. A közgyűlés lefolyásáról jövő számunkban. A konvent törvénytervezete ellen rendkívül sok kifogást tesznek mind az egyházi lapok, mind az egyházmegyék. Kifogásolják tartalmát és sok ingatag rendelkezését ; hibáztatják alakját, a mely laza, ingatag, nem szabatos, sőt néhol pongyola is. Nekem a tervezet terminológiája ellen is kifogásom van, mert nem egységes, nem következetes. Vegyük pl. a lelkészi és világi elem elnevezését. Alkotmányunkban a törvényhozói, birói és közigazgatási teendőket papok és világiak együtt és paritásosan gyakorolják. A tervezet a lelkészi elemet hol az „egyházi", hol a „lelkészi" jelzővel különbözteti meg a világi elemtől. Az egyházmegyénél „egyházi" ós világi tanácsbirákról, „egyházi" és világi jegyzőkről beszél; hasonlóképen az egyházkerületnél is. Ellenben a lelkészválasztásnál egy „lelkészi" és egy világi egyén vezeti a választást (2"24. §.). Ez az ingadozás nem engedhető meg a törvénykönyvben. A lelkész lelkész, a ki az egyházban paritást élvez a világi tisztviselőkkel. A lelkészek közül választott jegyző, tanácsbiró, választó küldött mindig lelkészi jellegű. Az „egyházi" jelző itt nem helyes, mert a világi egyén is egyházi tisztviselő. Ajánlom tehát, hogy az egyházi jegyző, tanácsbiró stb. kifejezés helyett mindenütt lelkészi jegyző, tanácsbiró elnevezés használtassék. Hasonló ingadozást tanúsít a tervezet egyházunk nevét illetőleg. Eoanyelikus református a hivatalos új elnevezés (1. §.), de azért az egyházkerületi főgondnok a magyar protestáns egyház törvényes szabadságára tesz esküt (151. §•), a konvent pedig csak a magyar ref. egyház egyetemes testülete (161. §.), a közalap reformált közalap, ref. közalap és református közalap; a zsinatot a reformált egyház képviseli (116. §.), de tagjai a ref. püspökök és bármely evangelikus református állampolgár. Ez a határozatlanság is nagyon bántó ós teljességgel nem törvénykönyvbe való. Ha evangelikus református a hivatalos nevünk, tartsa meg azt következetesen a leendő törvénykönyv. A konfirmáczióra való előkészület alkalmából felhívjuk a konfirmándusokat oktató lelkész és tanító urak figyelmét az alábbi értesítésre : Új-Testamentomok a Konfirmáczió alkalmából nálam kedvezményes áron kaphatók. Dr. Moody András, a Skót Biblia-Társulat képviselője. Budapest, V., Rudolfrakpart 8. Azt a szép és helyes