Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

ezer korona kezdő fizetés helyett az ezernégyszáz korona fizetés szorgalmazását túlbuzgóság kifolyásának tartjuk, a melylyel a bizottság túllőtt a czélon. Ha a közoktatásügyi miniszter a legjobb igyekezettel a maga legsajátabb állami tanitói érdekében sem tudta kivívni az 1400 korona kezdő fizetést, hogyan gondolja az országos bizottság, hogy a nem állami tanítók számára a jobb fizetés elérhető legyen? Másik megjegyzésünk a megállapodásnak erre a pontjára vonatkozik: A tanítói fizetés kizárólag készpénzben szolgáltatandó ki. Nos ez a kívánalom, bár elvileg helyes, de a mi viszonyaink között még pium desiderinm. Annak a 24 ezer egyházi tanítónak a üzetése túlnyomólag terményekből és földből áll. Ennek a fizetési módozatnak megváltoztatása nagyon mélyen bele vág az iskolafentartó egyházak autonom jogkörébe, a mit nem lehet, de nem is tanácsos egy tollvonással megváltoztatni. Ezért mi taktikai hibának tartjuk, hogy a fizetéskiegészítésnek magában véve is elég nehéz kérdését egy újabb fogós kérdés bevonásával nehezítik. Csak egyszer meglegyen az ezerkoronás fizetés-kiegészítés, a természetbeli fizetés apró mizériáit könnyű szívvel hordozhatja még egy ideig a felekezeti tanítóság. Azért hát lassan a testtel; nem lehet egyszerre átalakítani a magyar közéletet, még a tanítók szerény kívánsága szerint se. A magyar társadalom és a magyar törvényhozás ez utolsó emberöltő alatt annyit tett a tanítók érdekében, a mennyit talán egyik tisztviselő osztályért se. A túlkövetelődzós könnyen visszatetszést szül. V. F. TÁRCZA. Örökkévalóság.* Örökkévalóság-Édes gondolatja: Szállj át a világon Egy-egy pillanatra; Vigasztald a sírót, Emeld föl az árvát, Sáppaszd el az álnok, Az elbizakodott Emberek orczáját! Örökkévalóság Ragyogó reménye: Állj meg a mi csüggedt Szivünk közepébe'. Szomorú könny-ejtő Arczunkat emeld fel, Bátoríts bennünket E földi időn túl Egy szebb kikelettel! * Ez a hangulatos szép költemény a húsvéti számunkról lekésett. Szerk. Örökkévalóság Áldott hitvilága: Légy velünk az élet Száz zivatarába'. Maradj mint tanulság Az ember szivekben: Hogy nem lakik Isten, Csak az igazságban, Csak a szeretetben! . . . — Örökkévalóság-Édes gondolatja: Szállj át a világon Egy-egy pillanatra, Vigasztald a sírót, Emeld fel az árvát, Sáppaszd el az álnok, Az elbizakodott Emberek orczáját! Szabolcska Mihály. Énekügy ünkhöz. » II. Az 51-ik dicséret átíratott volna a 32-ik Zsoltár dallamára; ámde ez nem átirat, az eredetinek még csak nem is árnyéka. Ha az első versszakban nem maradt volna meg abból néhány sor, senki rá nem ismerne. Azért ez megmaradhatna így, a mint van. Azonban, mint az I. czikkemben említettem, hogy el ne veszne az a szépséges dallam, az ének első versszakába nyomatva, hadd maradna meg ez általam inkább a jó rithmikáért átírt is. 51-ik dicséret. (A régi — még mai — 79. zsolt. dallamán.) Kegyes lelkek, az Úristent áldjátok, És szent fiát szivetekbe zárjátok! Mert beváltá, a mit nekünk igére, Megalázván magát Isten létére, Felvevé testünket, Eltörlé bűnünket Szent, ártatlan voltával. Fogadjuk hát, midőn Mostan is hozzánk jön; Fogadjuk nagy hálával! Lelkünk sebe nem sajoghat már többé, Mert csak a mi föld volt, az lesz a földé; Megmentette lelkünket a haláltól, Ki értünk meghalt s feltámadt magától. Nyáját jól vezérlé, Munkáját elvógzé; Hozzá, a ki megváltott, Zengjen fel az ének, Ki adott népének Egy új és nagy világot!