Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
azokat a nézeteket, melyek e kérdés elég bő irodalmában nálunk felmerültek, melyekből gyakorlati és elméleti felfogású férfiak véleménye tűnik ki; számolnia kell azokkal a tanulságokkal, melyeket más országok tettek a tanárképzés terén s úgy kell az új rendezésnek megtörténnie, hogy eleget téve a jelöltek méltányos érdekeinek s egyúttal a közoktatás követelményeinek is, igyekezzék már eleve elkerülni azokat a nem kivánt eredményeket, melyek a gyakorlati tanárképzés rendszeresítést néhol követték. A tanárképzés a tanári személyiségek kifejlődését tartozik előmozdítani, mert a tanár feladata növendékeivel szemben ugyanez ; azért olyan szervezetbe kell a fiatal jelöltet beilleszteni, a mely szabad teret enged e tekintetben. Nagyon fontos, hogy a gyakorlás, a bevezetés olyan intézetben történjék, a melyhez egészen hasonlóban kezdi majd a jelölt az önálló munkát. Itt látja maga előtt a leküzdeni való nehézségeket, itt azt a módot is, melyen a tanítást olyan körülmények között mások végzik; olyan gyermekekkel ismerkedik meg, a milyenekkel majd dolga lesz s bele jut fokonként hivatása minden részletébe. Ez elvek alapján óhajtjuk I. a gyakorlati tanárképzés országos szervezését a különböző középiskolák felhasználásával olyan módon, hogy az iljen középiskolai seminariumokban a szakvizsgálatot tevő összes tanárjelölteket el lehessen helyezni s egy-egy intézetben egy szakcsoportra készült jelöltek legyenek az igazgató és az illető szakcsoportot képviselő 2 szaktanár vezetése alatt. II. A gyakorlati év necsak állami, hanem felekezeti középiskolákon is szegeztessék, és pedig vagy úgy, hogy az állam kormánya jelöli meg a felekezeti főhatósággal egyetértve a helyet s a szakembereket, vagy úgy, hogy a felekezeti főhatóság állapítja meg a helyet s a működő tanerőket a kormány jóváhagyásának feltétele mellett. ni. Az igazgató vezesse be a jelöltet hivatásába a gyakorlati ped'gogika és általános didaktika alapján, a szaktanárok pedig a szaktárgyak történeti és módszeres feldolgozásával. Kezdetben az igazgató tervszerűen vezesse a tanórák látogatását minta-tanítások hallgatása czéljából, majd tartson a jelölt a szaktanár előtt próba-tanítást és végül néhány (legfeljebb 6) órán hetenként a rendes tanítást vegye át a szaktanár felügyelete ós felelőssége mellett. Mindezeket rendszeres megbirálás kövesse, azon kivül ped. és did. kérdésekről készített dolgozatok tárgyalása útján pályájának elméleti alapján állandóan maradjon meg minden jelölt. IV. Ne alkalmazzon sem a közoktatási kormány, sem egyik felekezet sem önálló tanári munkára olyan egyént, ki valamelyik ily czélra kijelölt középiskolán e gyakorlati évet el nem töltötte. E végből szükséges az 1883 : XXX. t.-cz. 61. §. 3. pontjának ilyen módosítása: a ki középiskolai tanárságra képesítést kiván nyerni, az a pedagógiai vizsgálatra jelentkezéskor kimutatni tartozik, hogy a tanári szakvizsgálat kiállása után legalább egy évet megfelelő eredménynyel töltött valamelyik gyakorlati tanárképzéssel megbízott középiskolán ; ezt igazolja az illető igazgatótól és szaktanártól kapott bizonyítvány. V. A jelölteket a közoktatási kormány helyezze el a megbízott középiskolákon, tekintetbe véve a jelöltek ily irányú kérelmét s a felekezeti főhatóságok erre vonatkozó kívánságait, esetleg jogait. VI. Az állam a jelölteket a gyakorlati évben ösztöndíjjal lássa el s a tanárképzésben közreműködő tanerőknek tiszteletdíjat biztosítson. VII. A gyakorlati tanárképzéssel megbízott állami középiskolák e tekintetben is az illetékes főigazgató hatósága alatt állanak, a felekezetiekre pedig az 1883: XXX. t.-cz. 46. §-a alapján ügyel fel a vallás- és közokt. miniszter. VIII. Addig is, míg a gyakorlati tanárképzés kötelező alakban általánossá válik, állítson az állam Kolozsvárt ^Era»yiskolát válogatott tanári karral s ezen szervezze a megjelölt elvek szerint a tanárképzést a helybeli három felekezeti gimnázium bevonásával. A magyar tanárképzés története bizonyítja, hogy ez a terv magyar talajon nőtt ilyenné. Igen különböző oldalakról hangzott egészen önálló véleményekből is a javasoltuk szervezés alapgondolata: a gyakorlati előkészítésben minden tanárjelöltnek kell részesülnie, mégpedig olyan iskolán, melynek munkája, szervezete megegyezik azzal, a melyiken a jelölt hivatását teljesíteni fogja. Mindinkább észlelhető s előre láthatóan egy darabig még növekvő tanárbőség miatt alkalmas az időpont is erre a szervezésre. Az egyetemet végzőknek helyet kell adni s ez az áldásos intézkedés egyúttal látszóan megnehezítve az önálló kenyérhez jutást, csökkenti majd azoknak a számát, kiket a pálya szereteténél nagyobb mértékben a hirtelen önállósulás vágya és szükségehajtide. A szervezés mellékes kérdéseiről nem szólva, kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy az ügynek általános megnyugvásra számítható rendezése rövid időn belől a közoktatás minden ágára sokkal nagyobb haszonnal jár, mint a milyen nehézségek az általános szervezés gyors lefolyását talán kissé gátolják. Erezzük a magunk körében s halljuk az ország egész tanárságától, hogy gyakorlati tanárképzésünk a szükségnek nem tesz eleget; ismerjük az itt kifejtett eszme történeti múltját, azt is tudjuk, hogy rendszeresen kidolgozott, szerves alakjában nem most kerül először Nagyméltóságod elé: azért mindenre támaszkodva s az ügy sürgetésének engedve tisztelettel arra kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék országosan szervezni különböző középiskolákon a tanári munkára való gyakorlati előkészítést s megkezdése czéljából Kolozsvárt reáliskolát létesítve, méltóztassék ezt a létező gimnáziumok bevonásával a gyakorlati tanképzéssel megbízni. TÁRCZA. f nekügyünkhöz. I. Enekügyünk elaludt; legalább én nem tudom, hogy ébren volna. S ha már eddig is alszik, a zsinati előmunkálatokkal foglalkozván ezután, készen lesz-e az újénekes könyvünk nem a folyó, de a jövő évnek is a tavaszán ? A szövegező bizottság tán dolgozik, de hogy mit, ós mire haladt, nem tudjuk. Nem segíthetnénk-e a