Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

dista egyház egyik kiváló lelkésze töltötte be. Dr. Parker megnyitó beszéde, a melyet ezen alkalomra szánt máikészen volt és ennek felolvasása érthető mély hatást tett a nagyszámú gyülekezetre. „A korai nevelés hatása a gondolatra és a szokásra" ez volt czime e posthumus felolvasásnak. A modern bibliai kritika szertelenségeit és a merev Róma felé hajló anglikánizmus túlkapásait és fenhéjazását ostorozza e megnyitó beszédben talpra esett, metsző gúnynyal. Idézem e felolvasás befejező szavait, e melyek bizony illenek a mi viszonyainkra is. „A papi sajtó gyűlölködve szól rólunk. Ne gondoljátok, hogy a papi — sacerdotal — szellem változott. Róma soha nem változik. De nem történtek-e engedmények a dissenterek javára? Nem. Mindazon jogok és szabadságok, a melyekkel birunk, nehéz küzdelmek vívmányai. Mi vívtuk, erőszakoltuk ki ezeket. Ha értünk el valamit, ha sérelmes törvények lőnek eltörölve, ez mind a mi kezünk és fegyvereink munkája. Az államegyház iránt mi semmi hálával nem tartozunk". Bizony Róma, a fenhéjázó sacerdotalis szellem nem változik, egyforma az mindenütt és minden időben. Brighton városát egyébként az egyházi irodalom terén ismertté, halhatlanná tette egykori kitiinő prédikátora Robertson, a kinek páratlan beszédeit a mi nagy Révészünk oly mesteri alakban tette számunkra hozzáférhetővé. Nyelvezet, mélység, tiszta, nemes felfogás dolgában az angol egyházi beszédirodalom terén csak Newmann — a későbbi bíboros beszédei állíthatók ezekkel egy sorba. Brighton városának most is van egy fiatal és nagy reményekre jogosító szónoka, Campbell, kit a legtekintélyesebb szabadegyházi kongregáczionális gyülekezet a londoni „City Temple" gyülekezete hivott el dr. Parker utódjául. Parker utódjának nehéz feladata leend! A brit és külföldi bibliatársaság ez évben tartotta 99-ik évi közgyűlését és így életének 100-ik évébe lépett. E nevezetes alkalommal az ünnepi gyűlés iránt kiváló érdeklődés nyilvánult annyival inkább, mert ennek színhelye a londoni Guild Hall volt és a lordmayor elnöklete alatt — a ki ez évben zsidóvallású — folyt le. A társaság elnöke, Northampton marquis, vázolta a társaság mult évi tevékenységét, a bámulatos tevékenységet, a mely öt világrészre terjed és a társaság csodás haladását, megerősödését a kis „mustármagnyi" kezdet óta. De legérdekesebb mozzanata volt e gyűlésnek az angol miniszterelnök, Balfour beszéde. Egy miniszterelnök, a földi országok egyik leghatalmasabbjának és legműveltebbjének miniszterelnöke, mint díszszónok egy bibliatársasági közgyűlésén: mégis csak megmarad az ő beszéde minden elméletek, hypothezisek, Renanok, Straussok, Baurok — Delitzsek daczára. Balfour is felemlítette a bibliatársaság áldásos működését a múltban és jelenben. „Már filologiai szempontból is elévülhetlen érdemeket szerzett ez a társaság, úgymond, de nem a filologia az, mi bennünket összehozott a mai napon, hanem a mély érdeklődés, a szeretet a biblia, mint Isten igéje iránt. Most igaz, hogy más szemmel nézzük a bibliát, mint a társaság keletkezési évében, de azért az érdeklődés és buzgalom e szent könyv és terjesztése iránt évről-évre növekvőben van". Hangsúlyozta Balfour, hogy a bibliai társaság felül áll a felekezeti korlátokon, hiszen munkatere a nagy világ s ennek tudata kell, hogy a társaság kebelében elenyésztessen minden felekezeti féltékenykedési és türelmetlenséget. Ez ünnepi gyűlés után a rendes közgyűlés délután a Queen-s Hallban folyt le, a melyen egy 600 tagból álló énekkar énekelt néhány szép zsoltárt és himnuszt. Az elnöklő marquis félemlítette, hogy a király és a korona örököse a legelső és legnagyobb adakozók a társaság czéljára. és megjegyezte, hogy Anglia nagyságát a bibliának köszönheti, ezen kell alapulnia a jövőben is az ország benső hatalmának, a nevelésnek, jellemfejlesztésnek. Következtek a távoli országok küldöttei. Legjobban meghatotta a gyülekezetet a Fidzsi-szigetek Ősz misszionáriusának, dr. Langhamnak jelentése, hogy a fidzsi szigeteken nincs többé pogány ós az ottani egyházaknak már mind benszülött prédikátoraik vannak. A bibliai társaság tette hozzáférhetővé Isten igéjét a hajdani emberevők részére. Mi magyar protestánsok némileg a szégyen, de túlnyomóan a hála érzetével gondolhatunk a társaságra, a mely 100 éves élete alatt mi velünk is éreztette — nem egyszer — és mindig önzetlenül áldásos kezét, Ujsóvé. B. Pap István. IRODALOM. ** Az erdélyi egyházkerület névkönyve az 1903-dik évre Czirmay Zoltán püspöki titkár szerkesztésében a napokban hagyta el a sajtót. A szorosan vett névtári részt 97 lapra terjedő történelmi rósz előzi meg, mely a marosi egyházmegye történetéből Berekeresztúr, Bere, Kebeleszentiván, Kendő, Koronka, Luka-Ilenczfalva, Vaja, Kisgörgény, Gröcs, Dedd, Marosszentgyörgy, Mezőkövesd, Harczó, Szentsimon és Rigmány anya- és leányegyházak rövid monográfiáját közli. A névtári részben először egyházmegyék szerinti beosztással az egyházközségekre vonatkozó részletes adatok, azután a tanintézetekről való kimutatások, majd az összesítés, az egyházi tisztviselők és az egyházak betűsoros névjegyzéke olvasható, s végül a többi prot. főhatóságok, a testvér-egyházkerületek stb. rövid összefoglaló kimutatása zárja be a névkönyvet. Adataiból kiemeljük a következőket, Az erdélyi egyházkerületben a lelkek száma 428,212 lélek, 537 anyaegyház, 152 leány egyház, 1056 fiókegyház és szórvány, 477 parókhus lelkész, 25 segédlelkész, 79 levita, 14 nyűg. lelkész. Az egyházkerületben van 71 önálló ref. népiskola, 188 államilag segélyzett népiskola és 432 állami népiskola ; van 281 ref. elemi iskolai tanító, 554 énekvezór. A középiskolák száma 8, ú. m. a nagyenyedi gimnázium ós praeparandia s a kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, ziiahi, szászvárosi és sepsiszentgyörgyi főgimnázium. Egyetlen főiskola: a kolozsvári theologiai akadémia. Ezekben a felsőbb tanintézetekben a tanulók száma 3208, a tanároké 79. A névkönyv nem közli az áttérések és kitérések, a születések ós halálozások, a