Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

védni, mert ez van legjobban kitéve a kísértéseknek. Ezért a legszegényebb személy adóját soknak tartja a lelkészér­tekezlet s a degresszív módszert elítéli. Javasolja, hogy legyen egyenlő, de alacsony %, pl. a mint lelkészérte­kezletülik kimondta 5% mindenkire kivetve. A hol ekkép szükséglet mutatkozik : azt fedezze az állam s fedezheti is, mert a többi felekezetek kezén milliók vannak s ezek folytán azok alig fizetnek egyházi adót, 5%_o t pedig bizonyosan nem fizetnek. Legyen hát e téren is viszonos­ság. A lelkészi fizetésre nézve álláspontunk az, hogy legyen 1200 frt alapfizetés és öt ízben ismétlődő 100—100 írt korpótlék. A közalapi kivetési kulcsot is elfogadtuk, mert igazságosnak találtuk. A köznevelési és közoktatási részt némely apróbb, kevésbbé lényeges módosításokkal szin­tén aláírtuk. A bíráskodási rósz előadására az ügyész kéretett fel: Ő azonban jelen nem lehetvén, e rész tár­gyalása a közgyűlésre maradt. Belépett a lelkészértekezlet a M. Szó részvényesei közé 4 részvénynyel. A lelkészértekezlet gyűlése délután 5 óráig tartott. Másnap a közgyűlés vette kezdetét Hutka József esperes és Dókus Gyula h. gondnok elnöklete alatt, mivel Bernáth Elemér gondnok ez alkalommal nem jelenhetett meg. A tagok igazolása után az esperes olvasta fel félévi jelentését. E szerint az egyházi élet képe eléggé kedvező, de itt-ott bajok is vannak. Pl. baj van a csernahói egyházban, a hol a lelkész már két év óta beteg, jobban mondva két éve, hogy megvakult; a szolgálatokat nem végezheti; káplánt pedig kapni nem lehet, csak a szomszéd lelkészek végzik olykor a lel­készi szolgálatot. A helyzetet igyekeztek kiaknázni egyes izgatók s a népet a felekezetnélküliségbe csábították. Még eddig csak egy ember ült fel; de félő, hogy ha az egyházon segítve nem lesz: nehéz viszonyok követ­keznek. Ennek figyelembe vételével helyteleníti az esperes a mai káplánrendszert, midőn t. i, ha az egyházmegyében nincs káplán: az ily egyházon segíteni sem lehet. Java­solja, hogy ezentúl ily veszélyeztetett helyekre maga a püspök küldjön s.-lelkészt. Egy papi és egy vil. tanács­birói állásra a szavazás elrendeltetett. Az abauji indít­ványt a közgyűlés is elvetette, a zsinati tagok választása tekintetében is akkép döntött, mint a lelkészértekezlet; t. i. elfogadta a lajstromos szavazást, de választókörök alakításával, mely utóbbi indítványt Dókus Gyula ve­tette fel. A zsinati törvénytervezet tárgyalása egy legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésre tűzetett ki. Ezután kezdetét vette az egyház beléletére tartozó apró-cseprő ügyek tárgyalása; de ezek alig érdeklik azokat, a kik e b. Lapokat olvassák; igy felsorolásukat feleslegesnek tartom s e tárgyak megvitatása, valamint a néhány bírósági ügyben való végzés vagy ítélethoza­tal, benyúlt egészen a késő esti órákba. Péter Mihály. főjegyző. A pesti egyházmegye közgyűlése. A pesti egyházmegye f. hó 1-én Budapesten Mády Lajos esperes és gróf Teleki József gondnok elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek főtárgya az egyházi törvénytervezet megvitatása volt. Előbb azon­ban Benedek Sándor közigazgatási biró, Csilléri Lajos szadai és Molnár Albert fóthi lelkész mint újonnan vá­lasztott tanácsbirák, továbbá Arany Gusztáv egyház­megyei lelkészi jegyző letették a hivatali esküt és az egyházmegye elnöksége és közönsége által nagyon szí­vélyesen üdvözöltettek; továbbá dr. Freysinger Lajos közjegyző egyházkerületi világi képviselővé választatott. Az egyházi törvényjavaslatot általában, de külö­nösen az egyházalkotmányi részt szerkezetileg nagyon hibáztatta a közgyűlés. Határozatlan, ingadozó, bőbeszédű és nem szabatos a terminológiája; hibáztatták továbbá azt is, hogy sok nem törvénybe való dolgot (pl. a 86. §.) ölel föl, olyanokat is, a melyek eljárási utasításba valók. Az egyházalkotmányi részhez Benkö István terjesz­tette elő az előző értekezlet észrevételeit. Az egyház czíméhez az előadó külön véleményével szemben, a mely református evangélikust javasolt, a szövegben használt evang. református nevet fogadta el a gyűlés. Az egyház­községnél a választó és a közgyűlés jogára és hatáskörére nézve szabatosabb formulázást kiván. A választók állandó névjegyzékét fölösleges dolognak nyilvánítja Kimondan­dónak tartja, hogy a ki két évig nem fizeti az egyházi adóját, avagy a ki vegyesházasságban egyházára nézve káros egyezséget köt, nem választható presbiternek s esetleg elveszíti presbiterségét. A presbitériumban, ha a lelkész anyagilag érdekelve van, az esperes küld ki lelkészi elnököt. Határozathozatalhoz a presbiterek egy­harmadának jelenléte szükséges. A presbiterek számára nézve a jelenlegi törvény tartandó fönn. A hivatali eskü­szövegek rövidítendők és egyszerűsítendők. (Ennél a pontnál Papp Károly az eskütétel eltörlését és csak egyszerű fogadástétel behozatalát indítványozza, a mi ellen többen felszólaltak, így Darányi Ignácz miniszter, tanácsbiró is, a ki az eskü megtartása mellett nyilat­kozott.) Törvénytelen határozat hozatala miatt az esperes a presbitériumot felfüggesztheti. Lelkészi egyenruhát nem kiván az egyházmegye, de azt kimondandónak véli, hogy a lelkész, a midőn funkczót végez és hivatalosan reprezentál, fekete szalon ruhát vagy atillát, végig gom­bolt mellényt, papi süveget és bő palástot viseljen. (Ennél a kérdésnél, melyet Arany Gusztáv aljegyző referált, pro et contra többen nyilatkoztak. A javasolt Nemes-féle magyar gombos és sujtásos tóga-féle, a melyet természetben is bemutattak, a többség tetszését nem nyerte meg.) Az egyházmegyei ós egyházkerületi ügyészt a presbitériumok válaszszák, hogy e nagyfontosságú tisztviselőknek szavazati jog biztossíttassók. A konventi képviselők választása is visszaadandó a presbitériumok­nak, a melyektől ezt a jogot az utolsó zsinat vette el. A lelkészválasztási törvényfejezetet Haypál Benő jegyző referálta. Ebben a részben, különösen Papp Károly sürgetésére, de többek pártoló felszólalására az egyházmegye elvetendőnek tartja mind a gyülekezetek osztályozását, mind a lelkészek minősítését. A szabad vá­lasztás visszaállítását sürgeti, oly módon, hogy a 2-dik lelkészi vizsgálattól számítandó két évi s.-lelkészi gya­korlat után bármely nagykorú segédlelkész, bármelyik

Next

/
Thumbnails
Contents