Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

se-kel, minékákkal stb. hogy valamely üdvös intézkedés megvalósulhasson. Kivált pedig a lelkész! . Teremtő Atyám I mennyi emésztődés, önérzetmegtagadás, ezerféle bölcselkedés, szívhez jutható furfangoskodás, mindenek felett lelki töredelem kivántatik ahhoz, mig valamely jó ügynek meg birja nyerni egyenként a presbitériumot ; mikor aztán megszerezte a többséget, akkor meg feje felett függ a közgyűlés Damokles kardja. Itt aztán hiábavaló minden bölcs indokolás, kézzelfogható kimutatása az egyház érdekének; egy roszakaratú szájas elrontja az egészet; ha ez kiadja a jelszót: „nem kell engedni az egyházat megölni", — beszélhet ott Aranyszájú Szent János, hogy dehogy van itt czélozva az egyház megölése, — pártot szerez magának csakhamar, mivel a tömeg nagy része mindig gyanakodó és rövidlátó, s felül annak a népszerűség szomjazó elvnek: ne átkozzon engem az egész haza. Hagyja hát ki a zsinat a közgyűlést, mint akadályát minden jónak, — elkedvetlenítőjét az elöljáróknak, — forrását a lázongásnak, össze nem egyeztetőjét a képviseleti rendszernek; annyival inkább, mert hiszen a mai időben lélekszám arányában választatik a presbitérium tagjainak száma; van elég előljáró; s ha ez a 10 -40 jóravaló felesküdött ember nem munkálja bölcscséggel az egyház érdekét, bizony nem munkálja azt az opponálásra mindig hajló sokadalom se. Épen úgy nincs szükség, legalább faluhelyen, a külön gazdasági bizottságra. Nagy városokról nem szólok; de nem győzöm elégszer hangsúlyozni azt, hogy kétféle igazság van: városi és falusi, s elviheti az ördög azt az egyházi törvényt, mely Budapestet egy kaptafára húzza Csikeriával, stb. Ezzel kapcsolatban még egy lényeges dolgot ajánlok a zsinat figyelmébe. Azt nevezetesen, hogy terjeszsze ki jobban az esperes cs püspök hatáskörét akként, hogy olyan esetekben, melyekben a presbitérium határozata, az egyházmegye és kerület által hónapok múlva történendő megerősítése miatt, az ügy létesítésében akadályoztatnék, joga lenne az esperesnek s püspöknek megerősíteni. Uram Isten! ha egy lelkész vezetése alatti presbitérium, egy esperes, s egy püspök együttes bölcsesége nem tudja megítélni, hogy a fent forgó ügyben miként kell intézkedni, gondolhatja-e józan észszel valaki, hogy a gyűlések majd bölcsebben intézkednének? . . A közigazgatás egyszerűsége sehol sem kivántatik oly igen, mint az egyházi életben; s valóban az a jó esperes, a ki minél kevesebb el nem intézett ügygyei megy az egyházmegyei gyűlésre. A esperes és püspök, sőt a lelkész is, ne csupán posta expeditor legyen, hanem intéző, kormányzó; sőt némiképen Ítélőbíró is. Erről kellene néhány §-t alkotni. Hetesy Viktor. BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A zsinati törvénytervezet tárgyalása végett szükségessé vált rendkívüli egyházmegyei közgyűlésünket márcz. hó 25-én tartottuk meg Kápolnás-Nyéken. Elég szép számmal jöttek össze lelkészek úgy, mint világi tagok s nagy érdeklődés kisérte a tanácskozásokat. Azok, a kiket még az őszi közgyűlés megbízott, hogy a konventtől leérkezendő zsinati előmunkálatot át- meg áttanulmányozzák, már az előző napon beérkeztek a gyűlés helyére és úgyszólván reggeltől estig folytonosan munkában voltak. Ennek az előkészületnek volt tulajdonítható, hogy a közgyűlés egy fél nap alatt végezhetett a nagyterjedelmű munkálattal, a melynek különben tüzetes megvitatása napokat vehetne igénybe. Kevéssel 9 óra után, a közgyűlés elnökei: Koncz Imre esperes, rövid buzgó imával és gróf Dégenfeld Lajos gondnok pár szóval a közgyűlést megnyitván, azonnal hozzáfogtunk a nagyfontosságú törvénytervezet tárgyalásához. Az egyházalkotmányi főrész I—V alrészeit alulírott egyházmegyei főjegyző ismertette a közgyűlés előtt s terjeszté elő áz egyes pontokra nézve a bizottság megállapodását és javaslatát. Bizony meglehetős sok megjegyzés és módosítás fér különösen a most jelzett részekhez, miket ha mind elősorolni akarnék, a tudosításom szerfelett terjedelmessé nőné ki magát. A gyűlés tagjai eleinte nagyon is tüzetesen láttak hozzá az egyes szakaszok bonczolgatásához s csak miután csakhamar kitiint, hogy ily módon a munkálat tárgyalása napokig eltarthatna, szorítkoztak csupán a fontosabb pontokra és rövid felszólalásokra. Mellőzöm én is itt a kevésbbé jelentékeny módosításait a közgyűlésnek s csak a nevezetesebb pontokra nézve kívánom lehető rövidséggel előadni a gyűlés megállapodását. A törvénytervezet új beosztása ellen közgyűlésünknek nem volt kifogása. Egyházunk nevére nézve azt határozta, hogy maradjon továbbra is az, a mi eddig volt: az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház. A 8-dik §-nál kivánja, hogy az erdélyi egyházkerület képviselői sem a konventen, sem a zsinaton ne szavazhassanak oly tigyek elintézésénél, melyek az erdélyi külön álló egyházalkotmány szerint eltérőleg intézhetők. Hogy a 14. §. szerint a községi közgyűlés elé évrőlévre jelentés tétessék, egyházmegyénk nem tartja szükségesnek ; elég szerinte, ha a presbitérium ténykedéséről csupán „időkoronkint" adatik ki jelentés. Nem helyesli közgyűlésünk azt sem, a mit a 16. §. czéloz hogy t. i. az egyházközségi közgyűlés fakultatívvá tétessék. Sokan erős szavakkal keltek ki e szakasz ellen s jog-elkobzást emlegettek; míg végre abban történt megállapodás, hogy a községi közgyűlés fentartandó a kisebb egyházakban, azonban a 3000 lélekszámot meghaladó egyházakban hozassék be az egyházgazdasági gyűlés, vagyis tartassék fenn s legyen általánossá az egész anyaszentegyházban a dunamelléki egyházkerületnek ez intézménye s egyúttal törvénykönyvünkbe is beiktattassék. A választói jogosultságot meghatározó 19. §. 2-ik bekezdése helyett mostani törvénykönyvünk 195-ik szakaszát óhajtanok egész terjedelmében felvétetni, mely világosabban kimondja mint a tervezet, hogy választó ppak „az egyházi terheket külön viselő" egyháztag lehet.