Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

mónyt teremteni«. Tehát ilyen közvélemény nem létezik. Félünk az összeülendő zsinattól, mert a mikor az a folyó évben, mint a legutolsó törvényes időben össze fog ülni, a közvélemény kialakulása még mindig nem jő létre a megnyugtató formában. A konvent, a zsinat nem siet, hanem igenis a határozott, erős, egységes közvélemény kialakulása — késik. Sajnálattal vallom, hogy a fentebb hangoztatott jó előkészületet én sem látom. De a hiánynak az okát mélyebben keresve, egy oly egyetemes okban találom fel, a mely teljességgel alkalmatlan hangulatkeltésre. Van határozatlanság a mi előkészületeinkben, van sietség, vagyis inkább gyorsaság is; de amaz általános, az egész egyházra, annak minden szerveire és egész közvéleményére kiterjedő, emez pedig csak viszonylagos, azaz nem időbelileg megállapítható. Sajátságos dolog, hogy a zsinati előkészületeknél gyorsaságról beszélhetünk és e károsnak bélyegzett gyorsaság ellensúlyozása végett most kívánunk »egységes, erős, határozottan kialakult közszellemet teremtenicc. Hiszen 1895. október 1. óta már több mint hét esztendő telt el, a mely hét esztendő mindenikében halomszámra gyüjthettük a tapasztalatokat és eleget gondolkozhattunk szellemi, anyagi és közjogi érdekeink megóvásának, érvényesítésének eszközeiről. De épen e ponton van a hiba! A hét esztendő, a maga szomorú eredményeivel, úgy elröpült egyházunk felett, hogy nálunk nem tudott kiforrani valami egységes és egészséges meggyőződés; nem tudott érvényre jutni valami határozott elv, és nem tudott életbe lépni valami hatásos egyházi tevékenység, a melyek együttesen már eddig is sikeresen szembe szállhattak volna ama veszedelmekkel, azokkal a szomorú eredményekkel. Csak sopánkodtunk, jajgattunk a veszteségek, a hátrányok miatt, a melyeknek még okait sem figyeltük meg kellő alapossággal, és épen azért most, a mikor a hét év alatt szerzett tapasztalatok alapján consolidálni kellene szellemi ós anyagi ügyeinket: nemcsak hogy hiányzik a teendőkre nézve az egységes, szilárd köztudat, hanem még abban az irányban is, a hol a legtöbb gondolat összetalálkozik, valami ferde, egyháziatlan és nem egyszer a protestáns szellemmel ellenkező áramlat található. A ki be nem hunyja a szemeit, teljes tisztasággal láthatja ezt a helyzetet. De azért bizonyos dolog, hogy minden eddigi mulasztásainkért legszívesebben mást okolunk és nem önnönmagunkat. Most a konvent az oka minden bajnak. Ő tájékozatlan, előkészületlen, habozó, hyperloyalis és e mellett ravasz politikus stb. Bizonyára elegendő ennyi egy szuszra egy embertől! Azt ne kérdezzük, hogy a közvélemény mit csinált eddig, mert azt még ezután fogják megteremteni, a most említett felfogás hangoztatására. De kérdezhetjük, hogy mit csináltak a többi egyházi hatóságok? Ki ne tudná, hogy az egyházmegyék körében minő szerepet játszott az alsó-borsodi körlevél ? Szinte azt mondhatnánk, hogy ez az egyházmegye készült mind az 55 helyett. Ki ne tudná, hogy három egyházkerület közgyűlése maga nem is foglalkozott a zsinati tárgyak előkészítésével? És vegyük csak szemügyre az előkészületi eredményeket! Vájjon a különböző véleményekben nem a meglevő paragrafusok toldozása-foldozása, átstilizálása-e a túlnyomó? Annyira az, hogy most, mikor jóformán egyébbel alig kellett volna foglalkoznunk, mint a megváltozott viszonyok által teremtett helyzettel, ennek a követelményeivel: mégis úgy lekötötték a mostani paragrafusok e tekinteteket, hogy a 498-ból alig kedveztünk 50-nek. De nehogy úgy lássék, mintha apológiát írnék a konvent mellett, a mire se okom, se jogom, — reá mutatok arra is, hogy a konventi előkészületekben nyoma van az »előkészületlenségnekcc. Tény az, hogy több (épenséggel nem lényeges) kérdésben, nem foglalt állást, mivel azokban méír a kerületek nem nyilatkoztak s így nem prejuclikálhatott a kerületeknek. Ez úgy történhetett meg, hogy az egyes bizottságok olyan részleteket is vettek fel, a melyeket a kerületek s megyék nem érintettek. Tény az, hogy a konvent előtt is a megváltozott viszonyok által igényelt intézkedéseknek kellett volna az elsőknek Ienniök, a mint ezt a konvent különben már egyszer ki is mondotta; de mégis egyes bizottsági munkálatok a paragrafusok formális átalakítására fektették a súlyt s így a konventnek vagy paragrafusról paragrafusra kellett volna tárgyalni a törvényjavaslatot, vagy csak az elveknél maradnia. Az utóbbit tette s azért munkálata nem teljes. Általában az egész közvélemény ingatagságában látható bizonytalanság bele ment a bizottsági munkálatok egy részébe is és annak kiemelésére alig lehetett a konventnek ideje.1 A mi különben a konventi javaslatokat illeti, azok még nincsenek előttem s így hozzájok nem szólhatok. Annak idején azonban magam sem fogom elmulasztani, hogy méltatásukba bocsátkozzam. * De már most ki kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy egy szövegezett teljes törvénykönyv-tervezet hiányát nem tartom olyan nagy bajnak, mint a minőnek feltüntetik. Jog* Kérjük és köszönettel veszszük. Szerlc.