Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

konstruálásánál. Régi följegyzések is említést tesznek arról, liogy a munkások egy része a libanoni hegységek közé volt kirendelve, más része pedig a phoeniciai Tyrusban készítette a templomi felszereléseket. Ily óriási pénz és emberi erő felhasználásával is 7 és l

/'> év kellett hozzá, míg a pompás mű, a világ egy újabb csodája gyanánt befejeztethetett s felszentelésre készen állhatott. Érdekes tudnunk azt is, hogy ez impozáns templom fölszentelési ünnepélyén Jeruzsálem városában áldozati ezélokra 22 ezer ökör és 120 ezer bárány vágattatott le. A legnagyobb érdeklődéssel nézhetünk dr. Sellim kutatásának további eredményei elé. Chicago, Ills, 1903. febr. 7. Harsányi Sándor, chicagói ev. ref. leikés/,. BELFÖLD Az érem másik oldala. E czíin alatt e Lap í. évi 8-ik számában Révész Kálmán ismételve azon kérdés eldöntésére vállalkozott, hogy vájjon mikor volt több veszteségünk, 1895 előtt-e vagy azóta? Az adatok, melyeket a kérdés eldöntésére vonatkozólag felhasznál, ezúttal nem a kassai ev. ref. egyház, hanem a komoly emlékezetű Pap Gábor püspök 1890. évi püspöki jelentéséből vannak véve, ki azokat Dvorzsák János, az országos statisztikai hivatal egyik tagja által az 1879. évben kötött vegyesházasságokról Összeállított kimutatásából vette, s ezen a csupán az 1879., tehát egy évre ós a legutóbbi hat évre vonatkozó közismert adatok összehasonlításából a fenti kérdésre azon határozott állítással felel, hogy az 1894. évi XXXII. törvényczikk életbelépte óta sokkal kevesebb a veszteségünk, mint volt az 1868. évi LIII. t.-czikk 12. §-a idejében. Révész Kálmán ugyancsak ezt a kérdést felvetette e Lap 1897. évi 40. számban, hol a kérdést a kassai ev. ref. egyházból vett adatok alapján, ugyancsak a fenti értelemben döntötte volt el akkor. Mi akkor a magunk részéről behatóan foglalkoztunk a kérdéssel e Lap 1897. évi 43., 44. és 46. számaiban, melyekre ezúttal csak utalunk, s az ismétlés és a további meddő vitatkozás kikerülése szempontjából, röviden csak annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy Révész Kálmán most 5 év után e tárgyban kelt újabb czikkével és az abban foglalt adataival, rég elfoglalt, indokolva kifejtett álláspontunkat és előadott állításainkat sem meg nem czáfolta, sem meg nem gyengítette, s magát a felvetett kérdést, melynek eldöntésére újból vállalkozott, ezúttal sem döntötte el úgy, hogy azt elfogadni lehetne. Nem pedig azért, mert erre vonatkozólag az 1895 előtti időre nincsenek közhitelű statisztikai adataink, melyek alapján a kérdést pozitive bizonyítani lehetne, mint azt tehetjük 1895 óta, mióta ezen adatok rendelkezésünkre állanak s azok közhiteléhez kétség nem férhet. A legújabban felhozott, az 1879., tehát csak egy évre vonatkozó adatok csak azt mutatják, hogy az 1879 évben hány vegyesházasság volt; de nem egyúttal azt is, hogy a gyermekek vallására vonatkozó megegyezésből mennyi lett a tényleges veszteség. Mert ha elfogadjuk is azt az állítást, hogy az 1879. évben 1829 ev. ref. és 1116 ág. h. ev. vallású házas fél, ki a r. kath. templomban tette le a házassági hűségesküt, egyúttal valamennyi el is kötelezte magát gyermekeinek a róm. kath. egyház hitelvei szerinti neveltetésére, — bár, bizonyára tudja azt R. K. barátom is, hogy abban az időben találkozott nem egy róm. kath. liberális gondolkozású plébános az országban, ki az 1868: LIII. t -czikk 12. §-át mint országos törvényt respektálta s a vegyesházasságok megkötésénél a tiltott, törvénytelen reverzálist nem okvetlenül követelte, — mégis ne felejtsük el, hogy az akkori reverzális, az országos törvény szempontjából törvénytelen, érvénytelen s tisztességtelen volt, s ez alapon az 1829 és 1116 megegyezésből az akkori evang. és reform, lelkészek bizonyára nem egyet visszaköveteltek, visszapereltek és hódítottak saját egyházaik kebelébe. És így az összehasonlítás e szempontból is sántít, ha csak nem akarjuk az 1879. évben működő protestáns lelkészeket azon méltatlan váddal illetni, hogy összedugott kézzel, tétlenül nézték a reverzális halászatot. Pedig ki-ki legközvetlenebbül ismert viszonyaiból épen az ellenkezőre hozhat föl bizonyító példákat. Statisztikai alapon tehát a kérdést, miután e tekintetben az 1895 előtti évekre nincsenek biztosan eligazító adatok, el nem dönthetjük; itt csakis a következő közismert tapasztalati tényekre hivatkozhatunk s azok alapján mondhatunk ítéletet. Közismert dolog ugyan, hogy az 1868 : LIII. t.-cz. 12. §-a egy hosszú felekezeti harcz befejezőjének tekintetett, melyet a Deák bölcseségével és tekintélyével pártolt liberális kormány épen a gyöngébb, a protestáns fél védelmére alkotott meg, az erősebb és hatalmasabb róm. kath. féllel szemben; az ezen törvényczikk megalkotásánál tevékeny szerepet vitt jó öreg, buzgó protestáns férfiútól, Bánó Józseftől közvetlenül tudom, hogy a protestánsok akkoriban ezen törvényt megnyugvással fogadták, míg ellenben a római katholikusok mindent elkövettek annak meggátlására, s későbben is a protestánsok ezen alaptörvényben védelmöket keresték s a róm. kath. plébánosok túlkapásaival szemben azt csak büntető szankczióval szerették volna ellátni. Ismeretes dolog, hogy az 1868: LIII. t.-czikk 12. §-ának feláldozása konczesszió volt a róm. kath. egyháznak a többi liberális egyházpolitikai törvényekért. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a róm. katholiezizmus a revízió jelszava alatt mily vehemencziával alkotta meg a politikai néppártot, mely párt, látva a közhitelű statisztikai adatok alapján feltüntetett tényleges eredményeket és nyereségeket az új egyházpolitikai törvényekből, hova-tovább mind jobban hallgat a revízióval s kormányra törekszik, hogy törekvéseit ma annál könynyebben minden vonalon keresztül vihesse: látva a protestánsok általános feljajdulását a nem remélt óriási veszteségek felett, midőn egyes egyházkerületek — ezek között a tiszáninneni egyházkerület talán legelső sorban — határozatokat hoznak a 12. §. visszaállítása érdekében. E tényekből bizonyos valószínűséggel következtethetjük azt, hogy a protestáns egyházak mégis csak jobb, dőnyösebb helyzetben voltak az 1868: LIII. törvényczikk 12. §-ának tartalma alatt, mint annak eltörlése, s az előbb törvénytelen, érvénytelen, tisztességtelen, most pedig törvényes, érvényes, tisztességes reverzálisok behozatala után. A mi pedig Révész Kálmán azon állítását illeti, hogy a tőlünk való kitérések számának újabb növekedése szintén e kérdéssel van szerves kapcsolatban ; hogy az állami anyakönyvvezetés életbelépte előtt a róm. kath. egyház nemcsak elkeresztelte, de minden szó nélkül be is gyóntatta, r. katholikussá tette a vegyesházasságból származó, törvény szerint minket illető gyermekeket, kik most csak a törvény kívánalmai szerint formálisan térnek ki tőlünk házasságra lépésök előtt,