Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

hivatottabb kéztől eredő javaslat fog tétetni, miért is ezt csupán jelezni kívánom s abbeli reményemnek akarok kifejezést adni, hogy ezen, oly sok exisztencziára nézve életbevágó, mindenekfelett pedig az intenzív vallástanítás érdekeinek, — főleg a nagy egyházakra nézve — oly fontos ügye megoldás és rendezés nélkül nem maradhat. IV. A tervezet 286—310 szakaszaiban „Egyházi adó" czim alatt nemcsak egyházi adóról, hanem az egyházközségek vagyonkezeléséről és az állami segélyben való részesülés szabályozásáról is vannak intézkedések. Az állami segélyezést tárgyazó szakaszok újak; de nem látom át, hogy miért kellett ezeket az „egyházi adó" czim alá helyezni? Nem lehetett volna ezen elégfontos ügyet már elütő természeténél fogva is külön fejezet alatt tárgyalni?! A vagyonkezelésre vonatkozó részt a régibb törvény az „egyházi adó" czim alá osztotta be, de helytelenül. Ez okból az „egyházi adó" czim alatt beiktatott s az egyházközségek vagyonkezelését tárgyazó 289—292. §-ok, továbbá az államsegély felhasználását szabályozó 298—301. szakaszok a rendszeres tárgyalás érdekében innét elkülönítendők és más czímek alá lennének beosztandók. Nagyban és egészben helyeselhető a 286-ik szakaszban foglalt felosztás rendes és rendkívüli adókra; de nem helyeselhető az, hogy a felsőbb egyházi hatóságok költségeinek fedezésére szolgáló járulékok szintén egyházi adónak neveztetnek. A 286. §. a) pontjában ugyanis ez áll: rendes egyházi adó az, mely úgy- a helybeli egyház és iskola rendes szükségletének, mint a felsőbb egyházi hatóságok költségeinek fedezésére szolgál. Annyival kevésbbé helyeselhető ez, mert az egyházközség- által fizetendő járulék nem közvetlenül az egyháztagoktól, hanem átalányozott összegben az egyházközségtől szedetik be, mely összeg, mint kiadási tétel, az egyházközség költségvetésének szükségleti rovatába évenként beállítandó. Tehát ez nem egyházi adó, hanem az egyházközségnek összbevételeiből fedezendő egyik tartozása, mondjuk: az egyházközségnek, mint jogi személynek adója, mely azonban semmi esetre sem azonosítható az egyházi adó fogalmával. Ez okból fogalomzavarok elkerülése s a tervezetnek az adóügyre vonatkozó intézkedéseinek könnyebb megérthetősóge érdekében kívánatos, hogy ezen felsőbb egyházhatósági járulékok ne ezen czim alatt, hanem szintén más, megfelelő helyen tárgy altassanak. A tervezet 293-ik szakaszának 2-ik és 3-ik bekezdése kimondja, liogy a 20 éven alóli egyháztagokra személyes adó ki nem vethető, s hogy ezen intézkedésnek törvényerőre emelkedésétől számított két év alatt az ezzel ellenkező gyakorlat megszüntetendő. A tervezet ezen szakaszára vonatkozólag a konvent nem foglalt el álláspontot, hanem az egyházkerületekhez utalta a kérdést; tehát a 293-ik szakasz nem tekinthető a konvent által megállapított és elfogadott tervezetnek. Érdemileg véve, ez egy nagyon is megfontolandó kérdés, mely nem csupán pénzügyi jelentőségű, hanem azon szempontból is megvizsgálandó, hogy a konfirmált ifjúság egyházához való tartozandóságának érzete mennyiben befolyásoltatik ezen adónemnek fentartása vagy eltörlése által? Én minden habozás nélkül a fentartás, sőt a fakultatív módon leendő általánosítás mellett volnék, olyképen, hogy maga a törvény állapítaná meg azt, hogy ezen adónem alkalmazása, vagy nem alkalmazása az egyházközségek autonom jogkörébe tartozik; továbbá, hogy ezen adónem csakis olyan nem teljes korú konfirmáltakkai szemben alkalmazható, kik rendes egyházi adóval terhelve még nincsenek, ós végül, hogy ezen adó évi tétele kötelezőleg csupán egy koronában állapíttassék meg. A magasabb összeg fizetése az illetők megajánlására volna bízandó. Teljesen feleslegesnek tartom a 298. §. azon intézkedését, mely szerint „egyetemes adózási alapot" kíván létesíteni, a czélból, hogy az elviselhetetlenül súlyos adóterhen könnyítsen. Felesleges volna ezen újabb alapnak külön elnevezés alatt leendő kreálása, mert a már is fennálló egyházi közalap rendeltetése részben ugyanaz; tehát ne egy második hasonczélú alapot létesítsünk, hanem a meglevőt erősítsük. Az egyházi adó beszedésére nézve kimondandónak vélném a Szinay-féle javaslattal egyetértőleg még azt is, hogy minden egyházközség szabad elhatározására bizatik ezeknek közvetlen beszedése, vagy azoknak az állami s községi adókkal együtt a közigazgatási hatóságok által leendő beszedetése. Igen természetes, hogy az utóbbi esetnek lehetővé tétele végett az állami hatalomnak erre vonatkozó alapvető intézkedése volna kikérendő. Remélem, hogy a tervezethez még sokan fognak ezen és más lapok hasábjain hozzászólni, különösen az e feletti tanácskozásokban részt venni. A törvényhozó testület tagjaitói pedig joggal várhatjuk, hogy e tervezet tévedéseit kiküszöbölve s a hiányokat pótolva, az eddiginél nemcsak tökéletesebb, de mai viszonyainknak megfelelő, mindenben kielégítő s így abszolút becsű művet fognak alkotni. Budapest. Dr. Kiss Károly. Í®