Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-15 / 7. szám

követni a gyermekek. Veszteség: 9. Azon 32 vegyesházasságnál, hol az apa ev. ref., az anya római kath., 2 esetben az apa, 20 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 18. Azon 28 vegyesházasságnál pedig az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, 4 esetben az ev. ref., 2 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Nyereség : 2. Ezen esetekben az ev. ref. egyház vesztesége az ág. h. ev. egyházzal szemben 2, nyeresége ettől 4. A róm. kath. egyház Horvát-Szlavonországokban, a két protestáns egyháztól fent jelzett hódításon kivül, a 249 nem evang. vagy ref., de más vallásával kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett 5, és 103 esetben részére biztosíttatott a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 98. Vesztesége a gör. keleti egyházzal szemben 5, nyeresége a gör. kel. egyháztól 102, a gör. kath. egyháztól megegyezés szerint, mely Magyarországon nem fordul elő egy. E szerint az 1901. évben az ág. h. ev. egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél, a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon: 361, Horvát-Szlavonországban vesztesége: 29. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon: 3, Horvát-Szlavonországban vesztesége más hitfelekezetekkel: 2. Összes vesztesége tehát az 1901. évben: 389. Az ev. ref. egyház vesztesége, a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon: 529, Horvát-Szlavonországokban vesztesége: 27. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon: 42, Horvát-Szlavonországokban nyeresége: 2. Összes vesztesége tehát az 1901. évben: 485. 1896-tól 1901-ig a gyermekek vallására vonatkozólag kötött megegyezésekből az egyes felekezetekre eső nyereségek és veszteségek, viszonyítva az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-hoz a következők. Nyereség: Veszteség: Római katholikus . . . 5434 Görög katholikus .... 89 — . Görög keleti ..... — 903 Ág. h. evangelikus ... 1908 Ev. református — 2309 Unitárius — 81 Izraelita — 314 Egyéb — 2 íme az 1868. évi LIH. t.-cz. 12. §-ának ára és díja a római katholicizmusnak a többi egyházpolitikai törvényekért! Kérdjük a revízióval hova-tovább mind jobban hallgató és a kormányra törekvést annál inkább tápláló néppártot: kivánja az 1868. évi LIII. t.-czikk 12. §-ának revízióját is?! Kassa, Homola István, ág. h. ev. lelkész. ISKOLAÜGY. A budapesti vallástanítás berendezéséhez. I. Hamar István kollegám, e Lap főmunkatársa, a vallástanításról szóló czikkei során a személyeskedés terére, erre a közügy szempontjából sivár és terméketlen talajra lép s bizonyos előzetes hangulatkeltés után egyenesen a fejemhez vágja hogy illuzoriussá tettem jogczímemet arra, hogy a hitoktatás kérdéséhez hozzászólhassak s arra nézve tervezetet is adjak. Lelkületem nem engedi, az általam felvetett kérdés szempontjából sem tartom kívánatosnak, e lapnak s olvasóinak komolyságát is sokkal többre becsülöm, hogy sem áldatlan, személyes természetű vitára az elibém dobott keztyűt felvegyem. A budapesti s általában a nagy városi egyházakban a vallástanítás ügyének s a vallástanítók helyzetének rendezését, javítását tárgyalták czikkeim. E rendezés munkájának nagy része — véleményem szerint — a zsinatra vár; felszínre hoztam hát e kérdést még a zsinat előtt, mert daczára sűrű nógatásaimnak, már vagy egy éve hiába várom, hogy katecheta barátaim illetékes helyen, az egyházi közvéleményben ez első rendű kérdés iránt érdeklődést keltsenek; a néma gyermeknek lettem szószólója, mert nélkülözhetetlennek tartom, hogy e kérdéssel a zsinat foglalkozzék. Hogy illuzoriussá tettein-e jogczímemet arra,vhogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak, vagyis, hogy a kérdés nagy voltához mérten csak tudatlanságom nagyobb-e? ennek megítélését az elfogulatlan ítéletáre bizom. Megvallom, reám azt a benyomást tette H. barátom fejtegetése, mintha nem is olvasta volna el czikkeimet, hanem csak úgy egyszeri futólagos hallás után szólt volna hozzájok, a mint liogy az újságírók szoktak néha így cselekedni. S mivel komolyan voltak aggályaim, ezeket elibe is „ terjesztettem, sőt czikkeimet külön lenyomatban s a félreértett helyeket aláhúzogatva meg is küldtem neki. Válaszul azt a megnyugtatást kaptam, hogy czikkeimet elolvasta s ma már — megvallom — úgy látom, hogy nemcsak elolvasta, de a módját is kereste annak, hogy miként lehetne az én fejtegetésemből az összefüggő részek önkényes szétválasztásával, az összetett mondatnak egyszerűvé tételével, az egész mondatnak megcsonkításával engem s álláspontomat olyan világításba helyezni, a milyenbe Ő akar. Czéljához megfelelőnek tartja czikkemből azt idézni, hogy „katechetáink dolga az ezernél is több", de az ezt megelőző két szóra: „fizetése még nyomorúságosabb" már nem akarja kiterjeszteni becses figyelmét. A minősítés kérdésénél járva is elhallgatja, hogy addig, míg a katechetaság látszólagos rendezettségének daczára csak átmeneti állapot, csak addig nem tartanám méltányosnak e jobban dotált állapotnak jobb minősítést nyújtani, mint a milyent a segédlelkészeknek ad a törvény. Ha nem mondanám is czikkem további folyamán, hogy a lelkészjellegű vallástanároknak „óraszámukat, fizetésüket, helyzetüket és rangjukat a gimnáziumi tanárokéval egy mértékkel állapítanám meg, minősítésüket az egyházi törvény 187. §-a szerint mérném, felszentelésre bocsátanám őket", akkor is nyilván látható volna, hogy e kollegáim anyagi helyzetét nyomorúságosnak tartom, s kitűnik az is, hogy mikor olyan rendezett állapotok következnek be, hogy a minősítésnek kért javítása segédlelkész kollegáinkat veszélylyel nem fenyegeti, ez megadható. íme az e fajta félreértések s nem a személyem ellen intézett támadás teszi kötelességemmé, hogy néhány szót szóljak. Hamar kollegám a Lukács evangéliumában található tanácsot olvassa a budapesti egyháztanács fejére, s bár kifogásolja, hogy csak úgy rendezte a katecheták anyagi dolgát, a hogy az ma — jó reménységem szerint — a kezdet stádiumában vagyon, mégis olyan formát mond, hogy egyáltalán miért fogott hozzá a rendezéshez; előbb ült volna le, olvasta volna meg a pénzét, ha vagyon-e a torony-építés elvégzésére való költsége? Azonban én azt hiszem, hogy e presbité-