Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

jertek ós építsük meg a mi Jeruzsálemünk kőfalait s erősítsük meg magunkat e jóban, mert mindnyájunknak kötelességéről van szó, és az egyházi irodalomnak, az általános emberinek, hazánknak, az evangéliumnak ós ev. egyházunknak említett és józanul indokolt érdeke mindnyájunkat áldozatkészségre s munkára kötelez. Eddig inkább a jó, a nemes órzós fogékonyságára apellálva szóltam a budapesti ev. ref. egyház helyzetéről, missziójárói, szervezetlenségéről és sürgős szervezésének szükségességéről; igyekeztem megvilágítni a budapesti egyházzal szemben meglévő, naponként növekedő és kielégítést váró igényeket; őszintén feltártam korlátolt anyagi helyzetünket, s bizonynyal a jóakarat megértette a budapesti egyház helyes berendezkedésének sürgős és közérdekű voltát. Azonban lehetnek, a kiknek jó érzése nem fogta meg e kérdést,, a kik reánk terítik a közmondást, szólván : segíts magadon s az Isten is megsegít ! Azokkal szemben, a kik az egyházi ügyekben egyedül helyesen igazgató jó érzésre és méltányosságra magukat kötelezve nem érzik, megpróbálom a szigorú kötelesség álláspontjára helyezkedni. Mik azok az óriás kiadások, a melyek alatt egyházunk roskadoz, a melyek az egyház anyagi erejét kimerítik? A vallástanítás és a lelkészi szolgálat ügyei, a melyek pedig ma még a rendezetlenség stádiumában vannak. Mondják ugyan némelyek, hogy rendezze az egyház az adózás ügyét s akkor élete is rendezve lesz ! De a kik ezt mondják, nem helyesen beszélnek; mert arra az egyházra, a melyben pl. a templom renoválására 7835 kor. 70 fill., a Svábhegyen építendő templomra mintegy 15,000 korona, a fazekastéri templom belső berendezésére közel 3000 korona folyik be egy év alatt; arra az egyházra, a melynek kebelén a jótékony egyletek egyikének, a Lorántffy-egyesületnek bevétele 19,762 korona volt, nincs oka senkinek kicsinyléssel tekinteni ós nincs joga kétségbevonni a tökéletes jóigyekezetet, mert ez az egyh az az anyagiak terén is igyekszik a lehetőt elkövetni s a hivek közül, a kiket csak meg lehet találni, felkeresi. Azonban némelyek azt vetik a budapesti egyház szemére, hogy 62,000 lélektől az anyagiakban sokat produkálhatna. A statisztika, a mely a közelebbi népszámlálás eredményéről számol, csak azt bizonyítja, hogy akkor a népszámlálás idején 62,000 ev. ref. lélek volt a fővárosban; de hogy e nagy tömegnek egy része kórházi beteg, a másik ós pedig nagy rész munkát kereső napszámos, a harmadik a barakkok lakój a, a 'vidékről reánk zudult s könnyen mozgó tömeg, tehát a budapesti egyháznak csak ideiglenes népe, ezt a statisztika nem mondja el. S ha ugyan lehet fokozatot megállapítani,, kinek van lelki gondozásra legnagyobb szüksége? Épen annak, a kitől az egyház semmi anyagi ^gyámolítást nem kaphat; épen a barakkok lakójának, a munkát kereső napszámosnak, a kit csak az éhség és a kenyér reménye, kívánása tart a fővárosban; ennek a szegény, vándor népnek, a kit emlékei falujához, kis faluja templomához, iskolájához fűznek, a ki idegen itt s vágyaival, reményeivel a vidéké. Nem a budapesti egyháznak népe, hanem az ország népe annak a tömegnek nagy része, a mely vallásos szükségeinek kielégíttetését a budapesti egyháztól várja. Azt hiszem, hogy a szigorú kötelesség szempontjából is világos, hogy ezen nagyfontosságú igények kielégítésében, a lelkipásztori szolgálat kellő berendezésében, a budapesti egyházat gyámolítani feladata az egyetemes egyháznak. Pál apostol megemlékezett Jeruzsálem szegényeiről s példát adott, hogy nekünk sem szabad hazánk fővárosának szegényeiről megfelejtkeznünk. Kik azok a növendékek, a kiknek vallásos neveléséről a főváros különböző középiskoláiban a budapesti egyház gondoskodik? Nagyobb részben vidéki ev. ref. szülőknek gyermekei. Vájjon nem érezheti-e ebből az egyetemes egyház azt a kötelességet, hogy tekintélyének egész súlyával fellépjen s illetékes helyen s törvényes módon kieszközölje, hogy ez intézetek számára a szükséges mennyiségben vallástanári állások szerveztessenek ós tartassanak fenn?* íme csak a jogot ós csak a kötelességet mérlegelő ember előtt a jognak ós kötelességnek szempontjai, a melyek nyilván érthetővé teszik, hogy a fővárosi ós általában a nagy városi egyházaknak némely ügyei méltán várnak támogatást az egyház egyetemétől. Szeressük mindnyájan, kivétel nélkül a fővárosi egyházat, úgy, miként a hajdankor népe Jeruzsálemet; szeressük úgy, olyan szeretettel, a milyent annak idején Török Pál tudott ébreszteni hitfeleinkben, laktak légyen a Duna mellett, vagy Dunán túl. S ha a vidék és a központ között elszakadozott az együvé tartozás tudatának köteléke, ha elhomályosult a régi felfogás, a mely a fővárosi egyházat a magyar reformátusság közkincsének tartotta : igyekezzünk javítgatni, erősíteni a szakadozó köteléket, a köztudatba átvinni újra a régi, igaz felfogást; igyekezzünk, az egyházi közösség buzdító hatásának engedve, meg nem szűnő tevékenységgel áldozat* Egyh. törvényünk 472. §. egyenesen az egyházkerület hatáskörébe utalja, hogy a nem ev. ref. felekezeti középiskolába vagy középiskolai jelleggel biró más intézetbe járó ev. ref. vallású tanulók vallásos oktatásáról gondoskodjék; sőt azt is megmondja, hogy a felmerülő költségek fedezete iránt esetleg a konventhez tegyen előterjeszté?t. ' 101*