Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

lélek van, egyelőre megfelelő imaházról (ad formám Rózsa-utcza), később templomépítésről gondoskodjék az egyház. Tessék megmondani a módját, hogy ez egyházban, ez óriás területen az Úrnak szolgái, a kiket a rendelt időben a kathedra vár, a kik közül az egyik adófelügyelője, Írnoka, minden nem neki való dologban ós tisztben is totum fac-ja a gyülekezetének, a másik vallástani órák adásával is meg van terhelve s mindegyik hetenként esetleg 2—3 oly lelkészi funkcziót is végez, a mely mind az előkészületet, mind a fontosságot illetőleg hasonló a templomi igehirdetéshez: miként végezhetné hűen azt a feladatot, a mely pedig Ezekiel próféta szerint is elsőrendű lelkipásztori feladat, milyenek : az erőtelennek erősítése, az elesettnek felemelése, az elveszettnek megkeresése. Tessék megmondani : miként kereshetné itt a lelkész az egyes lelkeket, hogy velők érintkezvén, saját lelke is rugékonyságot, a tapasztalásban, az emberi élet és bajok ismeretében gazdagodást keressen, mikor élete és munkája nyomasztó helyzetének kényszere miatt a nem az ő tiszte szerint való dolgok végzésében s a funkcziókra és a predikáczióra készületben szobája négy fala között, avagy a funkcziók s a szolgálat teljesítésében a nagy nyilvánosság előtt folyik le. Lám az apostolok szükségét érzik annak, hogy közönséges akaratból a tizenegy közé számláltassók egy tizenkettedik, a ki velük egyetemben az Úr Jézus feltámadásának bizonysága legyen; mikor pedig a tanítványok szaporodnának s tágult a munka mezeje: a munkakört is gondosan megszabják. »Nem jó nekünk — mondják — elhagynunk az Istennek beszédét ós szolgálnunk a szegények asztalának. Válaszszatok azért ti közületek hét férfiakat, kikre bízzuk ezt a dolgot; mi pedig foglalatosak leszünk a könyörgésben és az ige hirdettetésének szolgalatjában«. Itt az apostoli példa, az apostoli bölcseség, csak követni kell. De a jelen való állapotban, bár lelkiismeretem nyugodt, lelkem nyugtalan, mert a rendezetlenség miatt nem lehetünk gondos kertészei evangéliumi hitünk szent igazságainak, csak ex katedra védelmezői; nem vagyunk, mert nem lehetünk hű pásztorai a nyájnak, mindenben kész szolgái a mi Urunknak, csak hivatalnokai egyházunknak. A rendezkedésről szólva, nem is merek külföldi testvéreink nagy városi gyülekezeteinek példájára hivatkozni, mert ott oly ideális, a mi viszonyainkhoz, helyzetünkhöz mérten oly magas állapotot találunk, hogy elfárad lelkünk, mire oclaér, s anyagi eszközeink korlátoltsága miatt példa gyanánt sem merem felállítani külföldi testvéreink helyzetét, nehogy álmok álmodójának láttassam. Egyelőre megelégszem azzal, ha a jóindulatú embereket, vidéken és helyben, meg tudom győzni a felől, hogy a meglevő s folyton fenyegető és fejlődő bajokkal küzdő egyházunkba az evangéliumot kell beoltani, mert a különböző, fájdalmat csillapító injekcziók bágyasztják, a kuruzslás sorvasztja a beteg testet: gyógyítani csak az evangélium ereje képes. Megelégszem azzal, ha a keresztyénileg gondolkozók, helyben és vidéken, belátják, hogy a naponként sokasodó igényekkel szemben, a melyek a budapesti egyházban keresik kielégíttetósüket, tétlenül senki sem maradhat, a ki ez egyház ügyét szivén hordozza, ez egyház fejlődését, megerősödését egyetemes érdeknek tekinti. Beérem azzal, ha a szervezkedés sürgősségét a jobbak belátják; mert valóban tarthatatlan, hogy a hivő az egyházat csak akkor lássa, a mikor prédikál, temet, keresztel vagy esket, avagy adószedőinek személyében segélyért nyújtja kezét, ós nem erezi állandóan a Krisztus kezét, a mely vezet, támogat, áld, megnyugtat és vigasztal, int és a gondok, csüggedések redőit simítja el a küzdelmes sorsúnak homlokán. Hány lelkészre volna égetően szükség? Minden istentiszteleti helylyel biró s gondosan meghatározandó körben egyre; a központban a püspököt nem számítva, a kit sohasem köteleznék az egyházigazgatás ós a rendes lelkészi szolgálatok végzésére, a kit a pesti egyházban is inkább püspöknek tekintenék, a kinek ha egyszer s másszor, úgy havonként a főváros valamelyik istentiszteleti helyén szava csendül, püspöki látogatásnak becsülje meg azt a napot az illető egyházrósz. A VIII-ik kerületet is számításba vévén, egyelőre legalább hat lelkészre van tehát szükség. E hat lelkészen kivül állandó központi szolgálatra egy segédlelkészi állást szerveznék. Elvégezhetné-e ez a hét ember mindazt, a mi végzendő? Nem. De elvégezhetné becsületesen ós munkálkodhatnék eredménynyel, ha mellé hét misszionáriust állítanánk és bizony mondom, nagy itt az evangélium missziója. Tizennégy ember, a ki egyebet nem csinál, mint a könyörgésben, az ige hirdettetésének szolgálatjában foglalatos, de ebben aztán szüntelen foglalatos. Hogy folyna a most lassú csermelybén, vékony erecskóben csergedező evangélium bőséges mértékben; hogy javulna ós élne minden; valahova e folyóvíz kimegyen; hogy növekednének ennek partjain mindkét felől gyümölcsfák, a melynek gyümölcsei a hit, alázatosság, szeretet, béke, békességes tűrés, a melynek levelei orvosságra valók! Ma nincs próféta, nincs apostol, csak tisztviselő van Budapesten. De ha lesz próféta és lesz apostol s az a könyörgésben ós igehirdetésben foglalatos csupán ós szüntelen, nem