Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

vélemények alapján hoz majd döntő határozatot. Ép úgy tett a dunamelléki egyházkerület is, míg a többiek három elvileg már egyenesen ellene nyilatkozott a fizetési fokozatok rendszerének. Dóczy Imre ginin. felügyelőnek nagy tudással és gonddal készített jelentései, munkálatai sok örvendetes adatot tártak fel a kerület középiskoláiról. A 10 gimn. maholnap valamennyi VIII osztályúvá egészül ki. A kiegészítés már mindenütt folyamatban van. Szintúgy öröme telt a kerületnek felsőbb leányiskoláiban, tanítónőképzőintézetében és leányinternátusaiban, minők a nagyváradi és a nyíregyházi. Mindannyian szépen haladnak és virágoznak a kerület védszárnyai alatt. Többet közülök tőle telhetőleg segélyez is. üe szomorúságban is volt a közgyűlésnek része. Okozta a szatmári népiskolák államosításának ügye. Szatmár városa, mint kegyúr, ősidők óta fentartója volt az ott létező valamennyi felekezeti iskolának. Úgy gondolkozott hát, hogy szabadon is rendelkezhetik felettök. Ennek folytán a ref. egyház megkérdezése és tudta nélkül, alkuba bocsátkozott az állammal s meg is kötötte vele a szerződést minek következtében a reform, népiskolákat átadta az államnak s beszüntette a ref. egyháznak iskolák fentartására nyújtott segítséget. A szerződést mind a közoktatásügyi, mind a belügyminisz ter aláírta, ismételjük a nélkül, hogy a ref. egyház megkérdeztetett volna. Ez kavarta fel a közgyűlés nyugalmát s okozott nagy megbotránkozást. A határozat végül az lett: „Tekintettel arra. hogy a szatmári ev. ref. egyház tagjait eddig birt iskoláiktól önkényüleg fosztották meg, utasítja az egyházkerületi közgyűlés a szatmári, szatmár-németi és szatmárhegyi egyházakat, hogy iskoláikat 1903. szept. 1-én nyissák meg és kérjék a várost hogy ezelőtti kötelezettségének tegyen eleget. A kormányt pedig feliratilag világosítsák fel arról, hogy Szatmár városa az ev. reform, hitfelekezeti iskolákat nem adhatta át a kormánynak s az ev. ref. egyház iránti kötelezettségét önkényüleg meg sem szüntetheti s így a kormány a téves adatokon épült szerződést semmisítse meg." Ezeken kivül még számos kisebb, helyi érdekű ügy került napirendre s nyert megoldást. Alföldi. Az egyetemes konvent rendkívüli ülése. Egyetemes konventünket a zsinatra való előkésziílődés hozta össze rendkívüli tanácskozásra. Csendesen, zajtalanul folytak le a tanácskozások és az a két tárgy is : a prot. tábori lelkészek pragmatikáját tárgyaló felterjesztés és az 1848: XX t.-cz végrehajtásának kérdése, a melyek bőven adhattak volna alkalmat a sérelmek felemlegetésére, majdnem minden hozzászólás nélkül, a legsimábban intéztettek el. A konvent tehát egyáltalában nem kuruczkoclott, s azok, a kik egy-egy önérzetes protestáns szóban mindjárt a felekezeti béke felforgatását szeretik látni: teljes mértékben meg lehetnek elégedve a konvent tárgyalásaival. A zsinatra készülődvén és a törvény értelmében az előkészületeket az egyetemes konventnek levén kötelessége megtenni: egészen természetes az a követelmény, hogy az eszközlendő reformokkal, azoknak alapelveivel, az életbe miként átvitele módjaival legelső sorban magának a konventnek kell tisztába jönnie, hogy ezek tekintetében tárgyalásra alkalmas javaslatokat készíthessen és küldhessen le hozzászólás végett az alsóbb egyházi hatóságokhoz. Sajnálattal láttuk azonban, hogy a reformok alapelveivel és mikéntjével egyetemes konventünk tagjai közül csak igen kevesen voltak úgy tisztában, a mint a dolog természete és az alapos tárgyalás lehetősége megkívánta volna. Ezt ínég egy olyan férfiúi is elismerte, mint Tisza István, a kiről pedig ismeretes, hogy lelkiismeretesen szokta venni dolgait és nem szokott készületlenül belemenni nagyfontosságú ügyek tárgyalásába. A készületlenségnek oka nem a tagok hanyagságában vagy lelkiismeretlenségóben rejlett, hanem abban, hogy fizikai lehetetlenség volt reájok nézve a zsinati javaslatok gondos áttanulmányozása és azok horderejének mérlegelése. A kiküldött albizottságok munkálatai a konvent összeülése előtt csak néhány nappal jutottak a tagok kezéhez, sőt az egyházi adóról, közalapról és lelkészi nyugdíjintézetről szóló fontos munkálat csak az ülések második napián jelent meg nyomtatásban s csak akkor osztatott szét. így állván a dolog, csoda-e, ha — az albizottságok elnökein és előadóin kivül alig voltak néhányan, a kik a kérdésekhez alaposan hozzá tudtak volna szólni? A legtöbben még a hozzászólást sem merték megkoczkáztatni. Hogy így a tárgyalásokban sok volt a bizonytalanság, határozatlanság és sok fontos kérdés nem nyerhetett oly megvitatást, a mint kellett volna: egészen természetes; de egyszersmind az is bizonyos, hogy az így lefolyt tárgyalások igen sok kívánni valót hagytak fenn és hogy azok a tervezetek, a melyek az alsóbb egyházi hatóságokhoz leküldetnek, igen rászorulnak az alapos áttanulmányozásra és az értekezleteken, gyűléseken és a sajtóban leendő megvitatásra. Mindezek nagyon szükségessé teszik, hogy a zsinati tervezetek a legalaposabban tárgy altassanak az alsóbb fokú egyházi hatóságoknál és egyházi sajtóban. A munkálatok, csak futólag áttekintve is, igen lényeges, elvi alapokon nyugvó átalakításokat tettek most érvényben levő törvénykönyvünkön. Meg kell ezeket hányni-vetni a legalaposabban, hogy mire a zsinat összeül, tisztában legyünk mindazzal, hogy mit akarunk, mind pedig azzal, hogy miként akarjuk. Egyházunk helyzete nem engedi meg az experimentácziókat; de másfelől meg égetően követeli, hogy bölcs alkotásokkal megvessük alapjait nemcsak a kibontakozásnak, hanem a jövő felvirágzásnak is. Vigyázzunk azért, hogy munkánkat minden tekintetben a legnagyobb körültekintés, előre látás és alaposság jellemezze. A gyűlések lefolyásáról különben a következőkben számolunk be. A gyűlés f. hó 25-én d. e. 10 órakor vette kezdetét a ref. főgimnázium nagytermében Kun Bertalan lelkész-elnök buzgó imádságával, a melyben fájdalmasan hangzott fel a panasz egyházunk nehéz helyzete és a folyton terjedő felekezeti türelmetlenség és szeretetlenség felett.. Az imádság elhangzása után báró Bánffy Dezső világi elnök csak pár szóval üdvözölte a konvent tagjait, és minden elnöki megnyitó beszéd nélkül, a mit pedig igen sokan vártak, megnyitotta az ülést. Sass Béla jegyző Szabó János és Bóné Géza elhunytát, Hegedűs Sándornak a dunántúli egyházkerület főgondnokává történt megválasztatását s a meg nem jelenhetett rendes tagoknak póttagok által történt helyettesítését jelentette be. Az elhunytak emléke jegyzőkönyvben örökittetett meg; a póttagok igazoltattak. A megjelentek számbavétele után az ülés hivatalosan . magalakulván, legelső sorban a f.-szabolcsi egy-