Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Br. Bánffy Dezső elnöki megnyitó beszéde. — Iskolaügy: A vallástanítás rendezéséről a budapesti egyházban. Haypál Benő. — Könyvismertetés : Bocsor Lajos: Jellemképek a bibliából. V. F. — Belföld: Az erdélyi egyházkerület, közgyűlése. M—i. — Külföld: Külföldi szemle. Br. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. - Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerk esztöi üzenetek — Pályázat. — Hirdetések. Br. Bánffy Dezső elnöki megnyitó beszéde. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! y> Megnehezült az idők járása felettünk /« Aggódva nézünk körül; látjuk a sötét mult vészes árnyait előtünedezni már-már feledett odúiból; érezzük, hogy valamit tenni kell! és mégis tanácstalan állunk; tanácstalan, mert szinte hihetetlen előttünk, előttünk, kik mindig a hazafias, nemzeti szabadéivűsóg zászlóvivői voltunk e hazában, kik a vallási ós felekezeti békés türelmesség áldást terjesztő légkörében nőttünk fel, hogy jöhet idő, midőn hitünkért, annak szabad gyakorlatáért, Ősi, régi törvényekben biztosított vallásjogainkért, az 1848: XX. t.-cz. 2-ik §-ban is biztosított vallások közötti egyenlőség és viszonosságért aggódnunk kell! Szükség van a figyelemre! Avagy mi protestánsok nem nézhetünk-e aggodalommal a jövőbe, ha nagy katholikus gyűlésen ellenmondás nélkül hangzik el mintegy a felhívás Magyarország rekatholizálására ? Nem a sötét mult vészes árnyainak felhívása ez? Nem szellemidézés a szabadelvű nemzeti, hazafias irány ellen ez? Ellenére a vallási jogokat biztosító törvényeknek, nem sérelme az 1848-ik XX. t.-cz. 2-ik §-ban biztosított egyenlőség ós viszonosságnak? Az egyenlőség ós viszonosság megsértését látjuk naponta. Nemzeti ünnepélyeinknél — legközelebbi példa mutatja itt Kolozsvárt — a nem katholikus egyház szolgáival nem áll egy sorba a boldogult királynénk nevére szentelt zászló megáldására sem, állítólagos hitelvi okoknál fogva, a katholikus egyház főpapja; és mi elég gyengék vagyunk eltűrni, hogy a győzelem mégis az övé legyen. Sikerül neki a többi egyházak lelkészei, sőt püspökei kizárásával, előre, külön végezni a megáldó szentelést, részünkre csak a főherczeg jelenlétében utólagosan maradván némi külsőség, melyet a kormány tagjai megbotránkozás és meglepetés nélkül néznek végig. Ez csak egy példa; de általában jogosult az aggodalom, és feltétlenül jogosult azon megindult mozgalom, mely azt kivánja, hogy az 1848-ik évi XX. t.-cz. 2-ik §-a értelmében a vallásfelekezetek között a tökéletes jog-egyenlőség és viszonosság elvei az egész vonalon őszintén és igazságosan végrehajtassanak. Szükséges ez, mert a nemzet története bőven tanítja, hogy a nemzet által hozott és királyok által megerősített törvények végre nem hajtásából, vagy részrehajló és félremagyarázó alkalmazásából mindig veszedelmes bonyodalmak keletkeztek. Pedig az ezelőtt 54 évvel hozott törvény tényleg még ma sincs végrehajtva, sőt az erejében és még mindig élvezett elsőbbségében és felsőbbségében bízva, sok esetban a hatalom szárnyai alá rejtőzve, a magát államvallás színezetébe öltöztetni akaró erősebb fél tervszerűen gördít nehézségeket az 1848. évi XX. t.-cz. teljes végrehajtása, illetve a tökéletes egyenlőség és viszonosság létrejötte elé. Szomorú dolgok ezek is; ha egész sora a bizonyító példáknak nem állana előttünk elhihető sem volna. A gyászos mult időkben, midőn a lelkiismereti szabadság, a hit érdekében folytatott küzdelmek harczaiban vesztek el őseink és hurczoltattak gályarabságra hitelveink hirdetői, akkor, azon szomorú napokban, ha végre mégis egyszer és máskor, itt-ott sikerült jogaink és vallásunk biztosítására törvényekkel is biztosított ígéreteket nyernünk, mindig úgy volt, hogy akadtak hazafiasan, szabadelvűén gondolkozó, azért azonban igazán hithű katholikusok, kik jogaink védelmére szállottak síkra; kik átértették, átérezték szükségét annak, hogy az alkotott törvények végrehajtassanak, részrehajlóan ne al-