Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

teljük ez éneket visszavenni. Ugyanis úgy nyilatkozott ez a kis gyülekezet, hogy ha ez az ének kimarad az új énekeskönyvből, akkor ő azt kezébe sem veszi, marad a régi mellett. Kár volna hát az egy és még hozzá páratlan gyönyörű szép ének kihagyásával megbotránkoztatni a többekkel ezt a buzgó kis gyülekezetet is. Ha már a 104-ik zsoltár nem e dallamra Íratott át, a szöveg kedvéért, mint az új dallamokat, ki lehet és ki is kell e dicsérethez nyomtatni e dallamot, ha mindjárt nem diri-duri-dungós is. Az előtte való 130-iknak az átiratára pedig most is azt mondom, hogy én a Il-át venném be, mert ez hűebb az eredetihez. Ha a halleluja mellett az óh Jehova meg nem állhat a mi énekeinkben, ezt lelkek Atyja — szókkal cserélve, mi kifogás lehet ez ellen? Míg az I-sőnek első versében: És a buzgó|ság szárnyain, Ajakim ój hajtásain, a 3-ikban: Szemem kesejrűség árja, s az 5-ikben: Ide s tova szaba don hajtod rithjmikai hibák vannak, a 4-ik vers végén a letelepednek^ szót hogy' lehet elpusztítni? Azt pedig már el kell, nemcsak az 5 egyforma hangzó miatt, hanem, mert érthetetlen az a letelepedés. Inkább a letérdepelnek szóval kellene kicserélni. Csakhogy mfnem térdepelünk le az Atyaisten előtt sem, s a lelkeknek nem tudunk térdeket elképzelni; de hát a letelepedéshez is szükségesek a lábak, mint a koponyához az agy, — a nélkül az semmit sem ér. A bizottság által tett beosztást sem helyeseljük. A hétköznapiakat kellene az első helyre tenni. Miórt ? Mert azokra mindennap szükség volna. De minthogy a köznapi istentisztelet nagyobbára kiment már a divatból, és ezután hihetőleg, még inkább ki fog menni, a vasárnapiakat tennők az első helyre, mint a melyekre a ker. kultusz szerint a legtöbbször lesz mindig szükség* hogy ne kelljen azokért forgatni és koptatni azt az énekeskönyvet. Azután jöhetnének a hétköznapiak, mint a kalendáriumban is a vasárnap után a köznapok s ezután az ünnepiek, ezek közt az új éviek is, mint a melyek csak egyszer jönnek elő évenként, ezek után a kathekizmusi és az alkalmiak. Az elő-énekek, miként az én javaslatom szerint megállapíttattak, természetesen a megfelelő helyekre, és tisztelet, becsület azoknak a zsoltároknak, melyeket kiválogatva s olykor-olykor elvétve énekelünk, mi ezeket a végső helyre tennők. Itt kérdjük azt, hogy mire való volt a 119-ik abc-ós zsoltárt egészen átírni, pusztán helyfoglalónak, papir és nyomdafesték költségnek egészben meg is hagyni, ha nem ha érdekességből. No hát olvasmánynak megjárja, de mikor kerül azokra az ének sorja? Később többet. Szamos-Dob, 1902. okt. 27. Lénárd István. KÜLFÖLD. Két német prot. nagygyűlés. 1, A Gusztáv Adolf-egyesület 55-ik évi nagygyűlését szept. 22—25. napján Kassel városában tartotta. Addig is, míg nyomtatásban megjelenő terjedelmes s fölemelő tényekben gazdag évi jelentésót behatóbban is ismertetnők, lefolyásáról a „Chr. der Chr. W.a

nyomán a következőkben referálunk: Az ünnepi istentiszteleteken Weitbrecht stuttgarti prelátus és Lahusen berlini lelkész szónokolt. Az üdvözlő gyűlésen, Müller polgármester és Zedlitz miniszter beszédei után Sell lelkész bemutatta a gyűlésnek Bourriert, az ismert nevű franczia lelkészt és egyházi írót, s ennek kapcsán a lothringiai egyházi viszonyokról értekezett. A központi elnökség részéről a nagyszámú ajándékot Ilölscher lipcsei lelkész és Teutsch erdélyi egyházi tanácsos vette át. Az első nyilvános nagygyűlésen az elnöki megnyitót Bank titkos egyház-tanácsos, lipcsei generálsup., az egylet érdemes elnöke, s nekünk magyaroknak is jó barátunk tartotta. Ebből közelebbről az egyesületnek az „Evang. Bund" s a „Luth. Gotteskasten" ev. egyesületeihez való viszonyát fejtegette behatóbban, kimutatva azok szervezeti önállóságát s mégis a szükségesekben való egységét. A két testvérnek viszonyában állanak azok, mint a bibliabeli Mária és Mártha. A mi néppárti Rakovszkynk alaptalan országgyűlési támadásaival szemben, a melyek szerint „az egylet Judás-pénzéből csak a németeket segélyezik", a megütközés hangján kimutatta, hogy az egylet czéljait tekintve „épen nem nemzeti egylet", miközben a cseh osztrák Kramár támadásaira is reflektált, ki osztrák felségsórtéssel vádolta az osztrák protestánsok támogatása miatt a Gusztáv Adolf-egyesületet. Végül behatóan fejtegette az elnök az igazságosság, paritás és türelem eszméinek eltérő gyakorlását a r. kath. és prot. egyház részéről, a mi főleg a vegyesházasságokkal való elbánásban észlelhető a két egyház gyakorlatában naponként. A lelkes és tartalmas elnöki megnyitó után felolvasták a császárnak üdvözlő táviratát, a mely különös melegséggel emlékezik meg az egylet áldásos munkásságáról s arról, hogy ő tőle várja „az ev. egyházak egyesülését és tömörülését/' Nagyszerű és méltó gondolat a Hohenzollern házhoz 1 A terjedelmes évi jelentést Hartung lipcsei lelkész, az egylet jegyzője terjesztette elő, míg egy zárt ülésen Dusehek kolini lelkész a cseh protestantizmus terjedéséről értekezett. Szeretetadományokban 33 ezer márka folyt be. A nagygyűlés második napján tárgyalták a diákegyletek, a kollekták s az osztrák ev. közoktatás ügyét. Majd Teutsch erdélyi atyánkfia az erdélyi ev. egyház munkamezejéről tartott előadást. Erdélynek van 251 önálló szász ev. egyházközsége 212000 lelke, s elszórtan 4—5 ezer lélek. Az amerikai kivándorlás „a német ev. elemet" nagyon meggyöngítette. A helyzetet az ultrámon-