Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-09 / 45. szám
másfelől vidéken, sok helyen igazán kiérdemült, csak nagy erőfeszítéssel munkálkodni képes öreg lelkészek fáradnak segítség nélkül, vagy oly ifjak ülnek a lelkész kormányzó székében, a kiknek még az iskola padján volna a helyük. A budapesti vallástanítói testületnek az 1901—902. tanévről szóló jelentése előttem van ugyan, de ebből nem tudom azt kivenni, hogy az elemi iskolákban öszszesen hány vallásóra volt', azt sem tudom tehát megmondani, hogy hány népiskolai tanítói oklevélhez fűzött vallástanítói állás szervezésére volna szükség. De ez egyelőre nem lényeges részletkérdés A fődolog az, hogy e szervezendő állások mindenben hasonlítsanak a fővárosi tanítók állásához, tehát mind az óraszámot, mind a díjazást illetőleg. A vallástanítás szempontjából fontos állandóságot így biztosítanánk, az egyház ezen alkalmazottjainak megelégedett existencziát nyújtanánk, a munkára megfelelő erőket, kellő készültséggel, pedagógiai tudással és gyakorlati ügyességgel biró férfiakat nyernénk, másfelől sok, mostan lekötött erőt felszabadítanánk, hogy az egyetemes egyház érdekét megfelelőbb helyen szolgálja, mert a mostani, theológiát végzett, ideiglenes vallástanítók a kétségbeejtő káplánhiányt pótolhatnák Haypál Benő. KÖNYVISMERTETÉS. Theologiai Szaklap. Szerkesztik és kiadják Baffay Sándor, Hornyánszky Aladár, Pokoly József és dr. Tüdős István theol. akad. tanárok. Első évfolyam, első füzet. Előfizetési ára 6 korona. Egy új vállalat, a mely a tudományos theológiai szakirodalom művelését s ezzel a magyar tudományos theológiai irodalom alapjainak megvetését czélozza. Hézagot kiván pótolni, s fel akarja kelteni az érdeklődést az olyan theológiai kutatások és vizsgálódások iránt, a melyek közvetlen gyakorlati jelentőséggel nem birnak s az igazság tudományos megismerésén kivül más czélt nem keresnek. Teret akar adni arra, hogy az egyes kutatók egymással érintkezésbe léphessenek és folytonos kölcsönhatásban álljanak, egymást ellenőrizve, egymást támogatva. Az új vállalatot a legmelegebben üdvözöljük, mert valóban égető szükség van reá. Sem egyházi lapjaink, sem a Protestáns Szemle nem nyithatják meg hasábjaikat olyan tanulmányok számára, a melyek első sorban nem a nagyközönséget, hanem a szaktudóst érdeklik ; kutatásai, tanulmányai eredményét önállóan kiadni alig meri valaki, félvén az anyagi áldozatoktól és attól a közönytől, a mely a tisztán tudományos dolgozatokat fogadni szokta. Ennek következtében siváran, terméketlenül áll magyar tudományos theol. irodalmunk mezeje, s a tudományos theológia csak a theol. akadémiák kathedráin húzódik meg, a nélkül, hogy az életbe kihatva képes volna érvényesülni és olyan theologiai irodalmat teremteni, a melyre pedig nélkülözhetetlen szükségünk volna, már csak lelkészképzésünk tudományos színvonalának emelése végett is. Valóban nagy ideje tehát, hogy végre mi magyar protestánsok is megmozduljunk s neki fogjunk a parlagon heverő tudományos theologia mezejének műveléséhez. Az első lépés erre a megindult Theologiai Szaklap, a mely előszava szerint negyedévenként jelenik meg, 5 íves, a Protestáns Szemléhez hasonló füzetekben, és kiterjeszkedik a theologia minden ágára s beszámol könyvismertetések és lapszemlék alakjában a külföld munkásságáról is. Az egészet feldolgozó munkásság ideje a magyar tudományos theologia terén még nem érkezvén el, a Theologiai Szaklap a hangsúlyt az önálló részlettanulmányokra kivánja helyezni, s első sorban az ez irányú foglalkozás számára akar teret nyitni. E módszerét helyeseljük, mert színigazság, hogy előbb a részt kell megbecsülni tudnunk, hogy később az egészhez eljuthassunk. Azonban már most eleve kérjük a szerkesztőket, hogy a Szaklapot a nagyon aprólékos, az ész szellemi tornázására ugyan igen alkalmas, de végeredményökben és értékökben igen csekély kérdések fejtegetésének végtelen terére jutni ne engedjék. Ne, mert azon a téren egyfelől nem találunk biztos, erős fundamentumokat, a melyekre a magyar tudományos theol. irodalom épületének falait felrakhatnánk ; másfelől pedig a túlságba menő részletezés mellett beláthatatlan idő kellene az épület felemeléséhez szükséges kövek összehordásához. Nekünk pedig arra már nincs időnk, ha azt akarjuk, hogy tudományos theologiai irodalmunk odáig fejlődjék, hogy a gyakorlati életben is érvényesítse hatását. A részlettanulmányokra szükség van, csak vigyázzunk, hogy az egyszer-egynél ne kezdjük a munkát, mert akkor sohasem érünk annak végére. A tudományos theologiának vannak már olyan leszürődött eredményei, a melyek bizonyosaknak tekinthetők. Ezeket nekünk felesleges volna újra részletkutatások tárgyává tennünk, de igenis szükséges, hogy azokat egy-egy tanulmányban megismertetve s alapul véve, haladhassunk tovább. Eme megjegyzésünk főként az isagogikai és exegetikai tanulmányokra vonatkozik ; mert ezeknek a tere az, a melyen ezerféle apró, minucziózus kérdés megvitatása kínálkozik, de a melyek között fölös számmal vannak olyan kérdések, a melyeknek ilyen vagy olyan eldöntése a főkérdés megfejtését nem alterálja, s a velők való foglalkozás csak ott bír értékkel, a hol már a főkérdés tisztán áll a kutatók és az olvasók előtt. Theológiai tudományos irodalmunk épületének alapjait vessük le először szilárdan, építsük fel magát az épületet a legnagyobb gonddal megvizsgált materiából; de vigyázzunk, hogy ne az ornamentikái részek kidolgozásán kezdjük a munkát, mert akkor az építéssel sohasem leszünk készen. Hogy ezt így elmondottuk, oka az, hogy a Theológiai Szaklapnak már az első száma azt az aggodalmat kelti bennünk, hogy az exegetikai tanulmányok terén a minucziózus részletek útvesztőjébe fog tévedni. Az első füzet ugyanis három exegetika részlettanulmányt közöl, egyet Hornyánszky Aladártól (Jes. 1 : 2—17 szereztetési ideje és magyarázata), egyet dr. Masznyik Endrétől (Keresztelő János követsége Jézus-