Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-19 / 42. szám
KÖNYVISMERTETÉS. Magyar Remekírók. Második sorozat: Arany János munkái, II. köt., kisebb költeni.; — Vörösmarty Mihály munkái, D. kötet, epikai költem. ; — Reviczky Gyula összes költeményei; — Kossuth Lajos munkái; — Szigligeti Ede színművei, I. köt. — Összesen öt kötet. Kiadja a Franklin-Társulat. 1902. Ez a nálunk páratlan irodalmi vállalat, a melyre évtizedek óta várt a magyar nemzet, egy csapásra meghódította a közönséget. S midőn az első öt kötet, a vállalat első sorozata * megjelent, egyhangú volt a sajtó és a közönség elismerése a „ Magyar Remekírók" iránt. Nem hivalkodó szobadísz volt ez az első sorozat, hanem igazi házi kincstára minden magyar családnak, a melyet, ha ki meglátta, nyomban megszerette s meg is vette. Mert a kötetek — nem is szólva JtiglsŐ tartalmukról — már külsejükkel és kiállításuk díszével is megnyerik a könyvbarátot. Új és szokatlan az első pillantásra ; s különös paradox, hogy ez az új és szokatlan — a régies forma rajta. Papirosa fénytelen és bordázott, mint a régi könyveké ; betűi ritka szép ódon metszésűek s annak idején a nagy díjat nyerték meg a párisi világkiállításon ; kötése szemrevaló: a bibliofilek kecskebőrutánzatán finoman színezett kis virágbokréta, s mindenik köteten az illető író aranynyomású kezeírása... Egy szóval nagyon rá illik e vállalatra, a mit Shakspere a könyvről mond, hogy „a szép kötés csak becsét növeli". A kézalatti második sorozatban következetesen megtartja a kiadó társulat az első sorozatban követett kiadási módszert: kiváló írókkal rendezteti sajtó alá a köteteket és mindenik klasszikusról pompás jellemzést irat a bevezetésben. A második sorozatban Kossuth Ferencz az apjáról, Koroda Pál Reviczky Gyuláról, Bayer József Szigligeti Edéről írnak rövid, de találó jellemzéseket, a melyekben a nemzeti köztudat leszűrt ítélete jut kifejezésre. Vörösmartytól epikai költemények kerültek e sorozatba, még pedig Zalán futása, Cserhalom, Eger, Két szomszédvár stb. Hatalmas alkotások, a melyek nemcsak megjelenésök idejében, hanem ma is igazi műélvezetet nyújtanak a művészi szépben gyönyörködni tudó léleknek. Arany Jánostól „kisebb költemények"-et közöl e második sorozat. Arany a „magyar költészet aranyága". Lantja nem a pillanat muló szenvedélyeit zengte, hanem arról dalolt, a mi szép, jó ós igaz az emberben. Költészete az ideális irány világító tornya a mindennapi élet zajgó tengere fölött. A két költő-király, Arany és Vörösmarty mellett, Kossuth Lajos munkáinak szintén szentelt egy kötetet a vállalat. Kossuth nemcsak nagy szónok és nagy államférfiú, Kossuth remek-író is. Arany-tolla felöleli mindazt, * Első sorozat: Arany János munkái, I. köt., kisebb költem.; — Tompa Mihály munkái, I. köt. ; — Vörösmarty Mihály munkái, I. köt., kisebb költem. ; — Garay János munkái; — Csiky Gergely színművei. a mi félszázadon át betölté a világot. Gigászi alakja az írók között is kimagasló óriás : a magyar műpróza utolérhetetlen mestere. Kossuth Ferencznek sikerült e vaskos kötetbe (420. lap) beszorítani Kossuth iratainak valódi gyöngyeit. Szigligeti színműveiből az első kötetet kapjuk, és Bayer József rövid bevezetésének lapjain megelevenedik szemeink előtt az a meddő korszak, mikor a magyar színészet korcsmákban s falusi színekben tengődött, s ha néha városainkban is megjelent, legfölebb oly részvétre számíthatott, a minővel a kíváncsi közönség a szokatlant fogadja... S ha manapság Szigligeti nem népszerű a színpadon, ne feledjük, hogy minden újabb drámaíró az ő vállain emelkedett s neki része van a kései nemzedékek műveiben is. Egy kötetben kapjuk Reviczky Gyula összes költeményeit, melyek elé Koroda Pál írt előszót. A „fiatal nemzedékből" ő emelkedett legelsőnek a „magyar remekírók" közé, s ezt a kitüntetést méltán meg is érdemelte. Kedves alakja megéled a Koroda gyöngéd, baráti tolla nyomán, és szinte látjuk a sorvadó, sokat szenvedett fiatal költőt, a ki a klinikán halt meg, s hite ellenére „nem szépen temették el". Pedig lírájának tiszta csengésével sem addig, a míg élt, sem azóta soha nem versenyzett a „fiatal nemzedék" egyetlen lantosának dala sem, pedig csak 35 éves volt, mikor meg kellett halnia ... íme, a „Magyar Bemekírók" második sorozatának öt kötete. Méltó folytatása az első ötnek, s biztos záloga annak a komoly iparkodásnak, hogy a magyar szellemi nagyságok öröke méltó formában válik közkincsévé az egész nemzetnek. De ez a második sorozat arról is tanúskodik, hogy a Franklin-Társulat meg tudja hálálni a közönségnek e vállalatnál oly fényesen megnyilatkozó pártfogását, mert az öt kötetben hatnak a terjedelmét adja, vagyis 20 ívvel többet, mint a mire kötelezettséget vállalt. Az okos kiadói politika olcsón, könnyen teljesíthető fizetési föltételek mellett, a mindennapi használatra alkalmas és mégis tetszetős formában adja a könyvbarátoknak a „Magyar Remekírókat", s a magyar közönség bizonyára örömmel fogja filléreivel támogatni ezt a vállalatot, melyben magyar kiadók magyar remekírók munkáit magyar könyvkereskedők útján juttatják magyar kezekbe. A „Magyar Remekírók" ára — tekintve a könyvtár óriási terjedelmét (55 kötet, együttvéve 18 — 20 ezer lap) — fölötte olcsó: 220 korona; s ezt az összeget még a szegényebb sorsú családok is könnyen megfizethetik, mert a Franklin-Társulat lehetővé tette, hogy a vételár kis, havonkint három koronás részletekben törlesztessék. Ismételve melegen ajánljuk a nagyon becses vállalatot olvasóink pártoló figyelmébe. Jeddi F.