Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utczct 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A református kongresszus tervéhez. Hamar István. — Társadalmi harmónia. György Endre. — Iskolaügy: A budapesti egyetem és a jogi szakoktatás. Váradi F. — Könyvismertetés: Magyar remekírók. Jeddi F. — Belföld : A javított énekeskönyvről. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Adakozás. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az új évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetésöket minél előbb megújítani, liogy a Lap küldése fennakadást ne szenvedjen. A református kongresszus tervéhez. A református papi kongresszus eszméjét még a nyáron vetette fel Péntek Ferenez az »Egyetértés« hasábjain, pártját fogta szeptemberben Kóréh Enclre erzsébetvárosi lelkész a »Magyar Szó«-ban. Nem szóltunk hozzá mindez ideig, mert az eszme egyfelől oly általánosságban volt a világba kilökve, hogy érdemlegesen hozzá szólni nem igen lehetett; másfelől pedig oly szellemet lehelt, hogy jobbnak ítéltük agyon hallgatását. Az eszme azonban mégis visszhangot keltett. A »Magyar Szó« hasábjain hozzászóltak néhányan; egyházi lapjaink közül is foglalkozott már vele kettő; legutóbb pedig, az »Egyetórtés« f. hó 5-diki számában, maga Péntek Ferenez tervezetét is adta a református kongresszusnak. Ilyen helyzetben szükségesnek látjuk, hogy mi is hozzá szóljunk és elmondjuk felőle véleményünket. Előre is kijelentjük, hogy a református kongresszus tervét nem helyeseljük ós lótesülósót nem támogatjuk. Hogy miért? — elmondjuk a következőkben. A református kongresszus eszméje, első megjelenésben is, s a Kóréh Endre és a Péntek Ferenez által legutóbb körvonalozott formájában is, nagyban emlékeztet az ezelőtt mintegy tíz évvel, épen Péntek Ferenez által megindított és vezetett »Közpapok« mozgalmához, s mint ilyen, a papság kebelében megindult belső forradalom jellegével bir, a mely abban a hitben, hogy a papság a maga igazait és jogait az egyházban kellőképen nem érvényesítheti, éles ellentétbe akarja állítani a papságot az egyházzal, annak vezetésével és vezetőivel. Hogy ez így van, nemcsak az az indokolás mutatja, a melylyel Péntek Ferenez az indítványt először bevezette, hanem az is, a mit a legutóbb közlött tervezet utóiratában mond. »Ennek a kongresszusnak az összeülesót — mondja P. F. — annyival is inkább óhajtjuk és sürgetjük, mert radikális reformra a mai hivatalos egyházat képtelennek tartjuk. Nem szabad, nem független ez az egyház. A közösügyes labancz politika átka fekszik ezen is, mint az egész országon. Vezórembereit megtéveszti folytonosan Ausztriának századokon keresztül ellenünk sikerrel használt ama taktikája, mely egyesek érdekeit fűzi napról-napra szorosabbra az az összbirodalom érclékeihez. Kínos dolog ezeknek a kálvinista labanezoknak vergődését nézni, midőn romlatlan szivök érzelme egyházuk s nemzetük érdekeinek szolgálatára ösztönzi őket; de megtévesztett lelkük okoskodása elnyomja keblök hazafias érzelmeit. Itt nincs más mód, nincs más választás, mint segítségére sietni a romlatlan szív nemesebb érzelmének, s a közvélemény hatalmas szavával némítani el a megtévesztett lélek szofizmáit«. Ez az indokolás ós az a körülmény, hogy mind P, mind K. a tervezett kongresszusból ki akarják rekeszteni a világi elemet s azt vagy egészen vagy legalább is többségében papok kongresszusává kívánja tenni: teljesen gyanússá teszik a kongresszus tervét. Mi más ez, mint a református egyháznak mind természetével, mind törvényes szervezetével határozottan ellentétes, tehát evidenter törvényellenes, forradalmi mozgalom ? Valóságos lázítás az egyház belső törvényes rendje ellen és egyenes szembeállítása az egyházban a papi ós világi elemnek. Nyilt megtagadása református egyházunkban a reformáczió egyik főelvének, az egyetemes papság elvének. Mesterséges felújítása egyházunkban a 85