Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

erólyével, kifejezéseivel most is ép úgy magával ragad, ép oly újnak és igaznak bizonyul, mintha most írta volna. Szét kell osztani, a lelkekbe át kell vinni e titáni erőt, mert szükségünk van lelki függetlenségére, rendíthetetlen bártorságára és kérlelhetlen, lehetetlenséget nem ismerő kitartására. Erőt, bátorságot ad a Luther-iratok olvasása. A visszaélések elleni gyűlöletet leheli ugyan e könyv minden sora, de az igazság szeretete a legerősebb abban, és most már csak elvileg, nemesítőleg, melegítőleg hathat mindnyájunkra. Pedig a protestantizmus alaptételeinek ereje, lelkesítése és nemesítő hatása kell, hogy lelkünket áthassa, felolvaszsza, összeforraszsza, kitartásra és ellenállásra bírja. Más, egyszerűbb munka a Herczegszőllősi Kánonok kiadása. De milyen tanulságos! Nemcsak a bibliográfoknak szól ez. Hogy néhány egyszerű prédikátor tételei miként hatnak ki a későbbi zsinatokra, érdekesen van levezetve. De a legtanulságosabb az a része ennek a könyvnek, hogy mekkora fegyelmező erő volt akkor az egyházban: papok, tanárok, ifjúság, társadalom felett! Nemcsak a hitet, de az erkölcsöket, a szokásokat, a nézeteket is szabályozta az egyházi fegyelem. Most e feladatok nagy részét magához ragadta a szabad társadalom. Nincs kifogásom ellene, ha teljesíti az erkölcsök nemesítése, a humanizmus terjesztése, a jótékonyság gyakorlása terén feladatát; de ugyanezen téren még sok feladat marad az egyházra. És ha a mi egyházaink nem teljesítik ezt a feladatot, elvégzik helyette mások; de ezzel együtt elveszik, kezökbe ragadják tőlünk a lelkekre való befolyást is, a mi csak a mi élhetetlenségünk és erőtlenségünk bizonyítéka volna. Ennek ellensúlyozása végett igyekezzünk minél több erőt meríteni az evangyélium örök, valódi forrásból, bogy minél több humanizmust vehessünk be életünkbe, iratainkba, cselekedetünkbe. Csak így felszerelve állhatunk a helyzet magaslatán. Ebben az értelemben fejezte szépen ki a nagytiszteletű üdvözlő lelkész úr magát: mélyebbre kell a hálónkat bocsátani. Társulatunk e tekintetben is iparkodik feladata magaslatára emelkedni. Ezért igyekezünk a néppel a Koszorúfüzetek útján szellemi összeköttetésben lenni; ezért törekszünk a Házi Kincstár czímű kiadványsorozatunkkal a magyar nők lelkéhez vinni az evangyéliumot: hogy a jó alanyba nemes eszméket, tiszta érzelmeket ojtsunk és így kapcsoljuk egyházunkhoz a lelkeket; hogy erkölcsileg megizmosodva az erkölcsi életben elől járjunk. De ebben a munkában az irányítást végző lelkészek, tanárok és tanítók mellett nagy szükségünk van a nőkre. Mert itt már nem áll az, hogy mulier taceat in ecclesia. Ellenkezőleg, a nők társadalmi igehirdetésére, a nők keresztyén munkásságára nagy szükség van, az ő családi és egyháztársadalmi tevékenységükre nagy mező nyílik. Es minthogy a nő szive rithmikus, a költészet hatja legelébb, legbiztosabban át, az idén kiadtuk Szabolcska Mihály vallásos költeményeit, (Áhitat-szeretet), hogy a protestáns nők lelkét megtermékenyítsük, fellelkesítsük, cselekvésre bírjuk. Mindennapi cselekvésre a családi életben és jótékonyságra a társadalomban. Erre különben mindnyájunkat kötelez a mi evangyéliumi protestáns hitünk; erre mindenkinek minden nap sok alkalma van az életben. Hisz ha valakinek a foga fáj, mindnyájan sietünk tanácscsal segítségére; de hát ha lelke beteg, ha kétségbeeséssel küzd, ha szive megtörött: miért nem érdeklődünk sorsa iránt, miért nem sietünk segítségére? Talán nem érünk rá? Talán fontosabb teendők foglalnak el? Lám, lám, a mit a közbeszód pletykának mond, arra mindig van időnk. Látjuk embertársunk családi baját, tapasztaljuk szívfájdalmát, becsületének veszélyben forgását, a sülyedés lejtőjót. Ne keserítsük, ne taszítsuk még tovább a megszólással; hanem ragadjuk meg a lelkét, tanuljuk ki baját, lássuk el meleg szeretettel, lelkesítő tanácscsal, segítséggel. Beszéljünk a lelkére, mint a hogy a magyar ember mondja. Kicsi és nagy, iljú és öreg, asszony ós férfi e téren sokat tehet; ez az igazi protestáns, ez az igazi evangyéliumi jótékonyság; ez a valódi protestáns társadalmi cura pastoralis; ekkor leszünk mindnyájan királyi papság ós szent nép! Emeljük föl sziveinket, szedjük összetetterőnket, érezzük ós érvényesítsük az evangyéliumi szeretetet, szolidaritást, hogy mindenki megállhassa helyét, hogy minden lélek, minden szív felvilágosítva, felderítve, fellelkesedve, tevékeny kapása legyen az Úr szőlőjének. Adja Isten, hogy úgy legyen! Hegedűs Sándor, a társulat világi elnöke A protestáns tábori lelkészség újjászervezése érdekében. Az evangyéliumi két prot. egyház közösügy-bizottsága észrevételei a közös hadügyminiszter tervezetére. Fötiszteletű és Méltóságos konvent! Fötiszteletű és Méltóságos egyetemes közgyűlés! A magyar királyi honvédelmi miniszter úr, a vallás- és közoktatási miniszter úr útján áttette a két országos egyház konventjéhez, illetve egyetemes közgyűléséhez a közöshadsereg részére készített „Dienstforschrift für die Militar-Geistlichkeit" czímű szabályrende-