Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

ségére csupán erkölcsi szempontból is találja meg a megfelelő biztosítást és sürgősen létesítsen gyermekmenedéklielyeket. 4. Szigorúan utasítsa a községi elöljáróságokat, hogy olyan községben, hol a teljesen árvaságra jutott és minden gyám nélkül maradt gyermekek az oláhság közé jutottak, addig is, míg valamely székely, vagy állami árvaházba elhelyezhetők, teljesen megbízható családoknál helyeztessenek el. 5. A sepsi-szentgyörgyi és kézdi-vásárhelyi árvaházak tovább fejlesztessenek. 6. A vakok, siketnémák s általában a fogyatékos érzékű székely gyermekek felvételére a hazai intézetek fölkérendők. 7. Létesíttessék Hosszúfaluban a Romániában tartózkodó csángó szülők gyermekei, valamint a csángó árvák részére benlakással és ingyenes vagy mérsékelt díjfizetés mellett egy csángó-otthon, hol a gyermekek tankötelezettségük ideje alatt magyar iskolákba járjanak s pályaválasztásuk onnan irányíttassék. BELFÖLD. A Magy. Prot. írod. Társaság közgyűlése. A második nap reggelén x

/-9 órakor az egyházközség ú]', díszes, de sok bajjal épített gimnáziuma udvarán gyülekeztünk össze, s a három jelenlevő ref. püspök és világi elnökünk vezetése alatt hosszú, zárt sorban vonultunk be a főgimnáziumi ifjúság sorfala között az úgynevezett ó-templomba, a 9 órakor kezdődött ünnepélyes istentiszteletre. A templom már zsufolásig telve volt a város közönségével; csupán a részünkre fentartott helyek voltak üresek, de azok is megteltek velünk egész a szorongásig. Elhelyezkedve, megszólalt az orgona s méltóságteljesen hullámzott fel az Egek urához a 138. zsoltár 1. verse, mint invokáczió. Közéneknek a nálunk már hagyományossá vált 90. zsoltár 1. és 9. verseit énekeltük, a melynek elhangzása után Arany János karmester vezetése alatt a városi dalárda adta elő igen szépen Bodnár: „Hit" czímű férfi négyesét. Dr. Alasznyik Endre pozsonyi theol. akadémiai igazgató lendületes imádsága és a II. Kor. 10: 3—5. verseinek felolvasása után gyülekezeti közénekképen a 130. dics. 1. verse következett, majd pedig Gergely Antal mezőtúri lelkész lépett fel a szószékre, hogy megtartsa alkalmi egyházi beszédét. Textusul Máté 17. résznek első nyolcz versét, a hegyen való megdicsőülés történetét vette fel, s míg egyfelől helyes és világos exegézissel fejtette fel a textust s mutatta ki, hogy mi a megdicsőülés jelenetének s a Krisztus alakja mellett Mózes és Illyés elhomályosodásának nagy vallási, kijelentésszerű értelme, addig másfelől hatalmas erővel, bámulatos beszédbeli képességgel iparkodott meggyőzni a hallgatóságot a felől, hogy egyházunkat is sem nem a törvény, sem nem a próféták, vagyis sem nem az állami vagy zsinati törvények, sem nem a sokféle egyházmentő plánumok. hanem egyedül csak az élő és dicsőséges Krisztus mentheti meg és virágoztathatja fel. A beszéd, a mely Gergely Antal nagy szónoki ereje (de egyszersmind hibái) növekedése felől telt bizonyságot, valósággal fascinálta a hallgatóság legnagyobb részét, különsen pedig a hódmező-vásárhelyi közönséget. Lendületes és tartalmas utóima és a városi dalárdának egy ismét igen szépen előadott karéneke után, a 122. zsoltár 1. versének gyülekezet eléneklése rekesztette be az istentiszteletet. A templom-ajtókban a hódmezővásárhelyi ref. és evang. nőegyesületek tagjai gyűjtöttek a Károli-alap javára, s a mint a tányérok tartalma mutatta, úgy látszik szép sikerrel is. Istentisztelet után testületileg, impozáns menetben a gyülekezet Andrássy-utczai, úgynevezett új-templomába vonultunk fel a díszgyűlés megtartására. A hatalmas, minden puritánsága mellett is igen szépen renovált templomot is teljesen megtöltötte, a részünkre fentartott helyek kivételével, az érdeklődő városi nagyközönség, a melyet, a társaság ügyei iránt való általános érdeklődés mellett, bizonyára a díszülés két poéta felolvasójának látása és hallása vonzott. Kun Bertalan és Kiss Áron püspökök a papi széket, az elnökség és a felolvasók az úrasztala körüli bekerített helyet, a társaság tagjai pedig az e körül fentartott első padsorokat foglalván el, Hegedűs Sándor elnök, üdvözölve a társulat tagjait és a megjelent érdeklődő közönséget, megnyitotta a gyűlést. Sajnálattal jelentette be, hogy lelkészi elnökünk, Gyurátz Ferencz püspök úr, gyengélkedése folytán nem jelenhetett meg közöttünk, s ugyancsak sajnálkozva konstatálta, hogy, részint gyenge egészségi állapotuk, részint hivatalos elfoglaltatásuk miatt egyetlen evang. püspököt sem üdvözölhetünk ez alkalommal körünkben. Ánnál jobban esik azonban az, hogy ref. püspökeink két nesztora, a mi két pátriárkánk : Kun Bertalan ós Kiss Áron, nem kímélve gyenge erejöket, jelen vannak közöttünk. Az elnöknek a két nesztort üdvözlő, meleg hangú szavaira lelkesen zúgoit fel az egész közönség éljenzése, mint önkéntelen és őszinte megnyilatkozása annak a tiszteletnek és szeretetnek, a melylyel szivünk a két ősz, testben gyenge, de lélekben ifjú püspökünket körülfogja. Adjon a kegyelemnek Istene még számos éveket nekik, most is csak ezt kívánjuk! Az elnöki megnyitó után a városi két testvér egyház nevében, Draskóczy Lajos evang. lelkészszel az oldalán, Szeremley Sámuel ref. lelkész üdvözölte az elnökséget és a társaságot. Nem látja ugyan — mondá igen sötétnek egyházi életünk jelenét és jövőjét; de annyi tény, hogy a megváltozott viszonyok és az azok által eredményezett küzdelmek közepette érezzük, hogy újabb erőforrásokra és a régi, evangyéliumi fegyverek újabb módú forgatására van szükségünk, hogy megállhassunk és a bennünket ostromló ellenségeket meggyőzhessük. Erezzük, hogy egyházunk nagyközönségét kell megnyernünk munka- és harcztársainkká Ebben az elodázhatatlan munkában kiváló érdem illeti meg a M. P. I. Társaságot, a mely a protestáns szellem és öntudat ápolását és annak a nagyközönségbe egész vonalon való beoltását tűzte ki feladatául. Ezt szolgálja a társaság tudományos, családi és népies kiadványaival; ezt vándorgyűléseivel, a melyek nemcsak a társaságot kebelébe fogadó gyülekezetre, hanem annak egész környékére hatnak ébresztőleg és lelkesítőleg. Ilyen levén a társaság czélja és munkája, a legmelegebben üdvözli azt a hódmező-vásárhelyi két prot. egyház kebelében, kijelentve, hogy az egyházak vezetősége teljes szolidaritást vállal a társaságnak mind czéljával, mind az általa végzett nemes munkával. A szép üdvözlő beszédre Hegedűs Sándor elnök adta meg a választ, és pedig, daczára gyengélkedésének, lelkesen, egy hivő és egyháza érdekeit mindenekfelett szivén viselő protestáns emberhez méltóan. Sajnos, hogy nem volt jelen a gyűlésen olyan gyorsíró, a ki a