Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

vannak, Az „érdemesség" nagy köpönyeg, a mely alá sok dolog] elférhet, még az egyéniség többé vagy kevésbbé rokonszenves volta is, emellett tág teret nyit a simaság, avagy épen a némelyek előtt oly kedves engedékenység útján való kegykeresésre s az egyénileg talán nem tetsző tanár mellőzésére. Es csak egyszer érje a buzgó, lelkiismeretes tanárt ilyen igaztalan mellőzés, ez alkalmas lesz arra, hogy végkép elkedvetlenítse, mert a boldogulás és előrehaladás útja nemcsak az illető intézetben, hanem ily megbélyegzés után máshol is el lesz előtte zárva. Intézeteink túlnyomó nagy része belátta, hogy a fentebbi szép elvek alkalmazása a gyakorlatban kivihetetlen s épen azért ezekben a fizetési fokozatokban való előlépés egyszerűen az ott helyben eltöltött szolgálati idő alapján történik. Hogy azonban ez a rendszer is az egyes tanárokra nézve mennyire sérelmes lehet, s milyen egyenlőtlenségekre vezet, s milyen igazságtalanságokra: legyen szabad e tekintetben hivatkoznunk arra, hogy tizenhat intézetnél tettünk számítást, a most szolgáló tanárok szolgálati idejét véve alapul, s az eredmény az, hogy mig egyes, előnyös helyzetben lévő tanárok 20—22 évig élvezhetik a legmagasabb fizetési fokozatot, addig mások 30 évi tanári szolgálat alatt abba egyáltalában fel sem juthatnak. Vájjon ezek az igazán megdöbbentő nagyságú aránytalanságok nem alkalmasak-é arra, hogy az előnyös helyzetű tanárok iránt, azokban, a kik viszont mostoha helyzetben vannak, az irigység érzetét felkeltsék ? De már maga az a körülmény, hogy az ily intézetekben is csak akkor remélheti a tanár előmenetelét, ha idősebb tanártársai, a kik a magasabb fizetéssel járó állásokat elfoglalják, fólreállanak, nyugalomba vonulnak, vagy kidűlnek: egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a tanártestületben annyira szükséges jó egyetértést, szives viszonyt előmozdítsa. Főtiszteletű és méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés ! Az előadottak eléggé igazolják, hogy a fizetési fokozatok rendszere egyházi iskoláink viszonyainak és hagyományos szellemének nem felel meg, s nem alkalmas arra, hogy tanáraink anyagi helyzetét oly módon javítsa, hogy azzal a tanárok nagy többsége meg legyen elégedve. — Ezek indították egyesületünket arra, hogy állást foglaljon oly irányban, hogy a fizetési fokozatok megszüntetése mellett a tanárok fizetésének emelkedése az ötöd éves kor pótlékok megfelelő rendezése útján történjék. Ez a rendszer nem új. Az 1898-ik évi osztrák törvény ez alapon rendezi a tanárok fizetését Ausztriában. De nem is kell külföldre mennünk példáért; Sárospatak és Nagy-Enyed szintén ez alapon rendezte tanárainak fizetési viszonyait s e rendszer az ott működő tanárok közmegelégedésével találkozik. Arra nézve, hogy vájjon ezen rendszer behozatala nem róna-e a mainál jelentékenyen nagyobb áldozatot a fentartó-testületekre, legyen szabad a megejtett számítás eredményeképen előterjesztenünk, hogy ha a törzsfizetés és korpótlékok összegét úgy állapítjuk meg, hogy a legnagyobb tanári fizetést — a mi megfelel a mai legmagasabb fizetési fokozat és korpótlókok összegének — 25 évi szolgálat után minden tanár elérhesse, akkor az új rendszer összes költsége az egyes tanintézeteknél évi 600 és 1600 korona közt ingadozó különbséggel lenne több az eddiginél, a mi 60—80 ezer koronás évi költségvetés mellett bizonyára nem oly nagy összeg, hogy azt a fentartó-testület az újabb rendszer kétségtelen előnyeiért meg ne hozhatná. Azon kérelemmel járulunk az elmondottak alapján a ft. m. Egyházkerület Közgyűlés elé : méltóztassék kimondani, hogy a tanári fizetési fokozatokat megszüntetendőknek tartja s a tanári fizetések emelkedését az ötödéves korpótlékok megfelelő szabályozata által kivánja a szerzett jogok sérelme nélkül rendezni. Méltóztassék Egyetemes Konventünk útján a nagyméltóságú magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjesztést intézni aziránt, hogy az államsegély szerződések ily irányú módosításához járuljon hozzá. Végül méltóztassék a fenhatósága alatt álló s államsegélyben nem részesülő olyan intézetek fentartó testületeit, a melyekben a fizetési fokozatok szintén rendszeresítve vannak, utasítani arra nézve, hogy intézeteikben a legalkalmasabb időpontban a fizetési fokozatok megszüntetésével szintén a javasolt újabb rendszert léptessék életbe. Javaslatunkat ismételten a ft, és m. Egyházkerületi Közgyűlésnek elfogadásra ajánlva, vagyunk kiváló tisztelettel Debreezen, 1902. szeptember 10-én. Az országos református tanáregyesület központi igazgatósága nevében : Benkó Bnre, Dóczi Imre, jegyző. elnök. Nép- és szakoktatásügy a székely kongresszuson. III. Tanító- és tanítóképző-intézetek előadójavaslata volt: Borbély Sámuel. Mondja ki a Kongresszus, hogy : a Székelyföldön elhelyezett tanító- és tanítóképzőkbe (Székely-Keresztur és Sepsi-Szentgyörgy) első sorban székelyföldi tanulók vétessenek fel, hogy azok necsak a Székelyföldön levő intézetek, hanem a székely nép számára való intézetek legyenek, melyekben az általános nevelésoktatási szempontok mellett különös gond fordítandó a székely viszonyokhoz való alkalmazásra. Ennek hatékonyabb eszközöltetése végett ez intézetek megfelelő épületet nyerjenek és mindenesetre internátussal láttassanak el, mely míg egyfelől megkönnyíti a szülőknek taníttatást, másfelől lehetővé teszi a tanároknak az eredményesebb tanítást, nevelést, munkához szoktatást ós fegyelmezést; megóvja az ifjakat a különféle erkölcsi veszélyektől s egészséges táplálkozás által életerős nemzedéket ad. Felső nép- és polgári iskolák előadó javaslata volt: Lakatos Mihály. Mondja ki a Kongresszus, hogy: A) Felső népiskolák. 1. A felső népiskolák tanértéke akár még egy