Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. ssám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 koroaft. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A belmisszióról. Vargha Gyuláné. — Belmissziói tanfolyam. Sz. A. — Iskolaügy: A tanári fizetési fokozatok eltörlése érdekében. Dóczi Imre és Benkó Imre. — Nép- és szakoktatásügy a székely kongresszuson. — Belföld: A M. Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése. Tudósító. — Misszióügy: Belmissziói értekezlet Hódmező-Vásárkelyen. Hamar István. — A ker. ifjúsági egyesületek krisztiániai világkongresszusáról. Makay Lajos. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyász­rovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az új évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetésöket minél előbb megújítani, hogy a Lap küldése fönnakadást ne szenvedjen. A belmisszióról. (A hódmezővásárhelyi Belmissziói Értekezleten tartott felolvasás.) Az utóbbi években nemcsak egyházi, hanem az egyház munkája iránt érdeklő világi körök­ben is gyakran találkoztunk a belmisszió szük­séges vagy szükségtelen voltának kérdésével. Sok szó esett e tárgyban, olyan is, a mi a dol­got megvilágította és előbbre vitte, de olyan is elég, a mi növelte a zavart, a kérdést bonyolul­tabbá tette, az ügyet hátramozdította. Nagy me­részségnek tetszhetik azért sokak előtt, hogy e nehéz kérdéshez mégis, nő létemre, hozzá merek szólani. De előre bocsátom, hogy a kérdésnek nem azzal az oldalával fogok foglalkozni, mely a vitákra a tulajdonképi tárgyat szolgáltatta, nem a belmisszió életbe léptetésének ós keresztülvite­lének külső módjával, hogy annak vezetését az egyház vegye-e kezébe, vagy egyes egyesületek, hanem magának a dolognak legbensőbb lénye­gére szeretnék néhány egyszerű, de teljes meg­győződéstől áthatott megjegyzést tenni. E belmissziói értekezletek, melyeknek egyi­kére most itt összegyültünk, ezelőtt néhány évvel azzal a szándékkal indultak' meg, hogy azokon egy belmissziói egyesület szervezése határoztas­sók el és vitessék a határozat eredmónyekópen keresztül. Mint mindnyájan tudjuk, a belmissziói egyesület máig sem alakult meg, sőt épen maga ez eszme volt nagyon sokakra nézve a botrán­kozásnak köve, melyen fönakadtak. Magának a hivatalos egyháznak mellőzését, háttérbe szorí­tását látták abban a gondolatban, hogy a bel­misszió vezetésére külön egyesület alakuljon, s ezt az egyesületet talán még az egyház ellen­lábasának is hajlandók voltak tekinteni. E kér­dések sok kellemetlen félreértést, vitatkozást, eredménytelen szóbeszédet idéztek föl. — Nem akarok velők foglalkozni. Azok, a kik a belmisz­sziói egyesület megalakításának szószólói és elő­harczosai voltak, talán nem vetettek eléggé szá­mot azzal a körülménynyel, hogy egy ilyen egyesületnek nemcsak munkálkodása, hanem már megalakítása is olyan nagy nehézségbe, ellent­állásba ütközik. Talán nem vetettek eléggé szá­mot azzal, hogy épen azok, a kiknek kezébe legelső sorban is le van téve egy nép vallás­erkölcsi állapotának és fejlődésének ügye, ily fontos kérdéseknél még azon fognak fönakadni, hogy a belmissziói munkásság kifejtésére ez vagy amaz a forma alkalmasabb-e s e mellékes dolgok megvitatásánál nem fogják eléggé te­kintetbe venni magát a lényeget. Erőltetni a dolgot nem lehet, de nem is szükséges. A belmissziói egyesület, mint szervezet, úgyis csak külső, következósképen mellékes dolog: szerve­zése valaminek, a mi lényegében már úgyis léte­zik. Iia megalakulván nem volna egyéb hivatalos testületnél, úgy se volna benne köszönet. Ha ellenben megvan a munkálkodni kivánó keresz­tyénekben a missziói lélek, úgy az most, vagy később majd talál magának formát, s ha elég erő és élet hatja át, képes lesz, minden ellen­állások daczára is, öntudatos, szervezett munkás­ság kifejtésére is összetömörülni. De ennek szük­séges föltótele volna, hogy általános, határozott legyen, úgy az egyháziak, mint a világiak közt az a tudat, hogy itt nemcsak tapogatózó, esetleges, elszórva föllépő, hanem rendszeres, következetes, egyöntetű munkásságot kell kifejteni; szükséges föltótele, hogy világos, öntudatos missziói lélek ébredjen föl egész társadalmunkban. Akár bel­missziói egyesülettel tehát, akár a nélkül annak

Next

/
Thumbnails
Contents