Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

szegezve állítják elénk. E szerint gyülekezeteink ez idő alatt áldoztak: 1. Lelkészi fizetésre: 422 ezer, 2. tanítói fizetésre: 310 ezer, 3. építkezésre : 245 ezer, 4. egyházfentartásra 556 ezer — vagyis összesen több mint másfél millió koronát, melyből az önkéntes adakozások összege: 214 ezer korona. Egyházaink vagyoni értéke — az épületeket, harangokat s orgonákat nem számítva — 208 ezer korona; 16 ezer koronával több, mint tíz év előtt. Új templom épült: egy. (Szóládon), átalakíttatott: 13T

új paplak: egy, új iskola: három, orgona épült — s rendszerint önkéntes adakozásból — hat helyen. Azonban a lelkészek és tanítók is elég tekintélyes áldozatot hoztak szűkös jövedelmeikből, s 44,412 koronát tesz azon öszszeg, melyet a gyönki iskolára, a budapesti és nagykőrösi konviktusra, gyám- és nyugdíjpénztáraikba befizettek. Ezen tanulságos visszatekintés után tér át a jelentés a közelebb mult egyházi év eseményeire. S kezdi mindjárt annak a nagy veszteségnek bejelentésével, mely Tisza Kálmán halálával magyar hazánkat s különösebben ref. egyházunkat, s ebben a mi dunamelléki kerületünket is érte, melynek a megdicsőült nagy ember 32 év óta volt tanácsbirája s egyik legerősebb oszlopa. Közgyűlésünk a nagymultú s igazi puritán jellemű vezéralak kidőltét mély fájdalommal vette tudomásul s halhatatlan érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését elrendelte. Nem feledkezett meg azonban a fejedelmi czédrus mellett az alacsonyabb cserjékről sem, s kegyelettel jegyezte fel az év folytában elszenderült agg szolgának, Molnár Károly csepelyi volt nyug. tanítónak, s az élete tavaszán elhervadt itj. Markó Sándor miszlai volt tanítónak hűséges szolgálatait is. Ezután a nagyszámú tanítói változások, melyek a tanügy kimondhat!an kárára, már-már valóságos népvándorlás jellegét kezdik magokra ölteni, jelentettek be s vétettek tudomásul. Ennek kapcsában, a gyűlés későbbi folyamán, három új tanító tette le az egyházkerület által megállapított hivatalos esküt. Most egy hosszú lajstroma következett a kegyes adakozóknak, majd az építkező és adósságtörlesztő egyházaknak. Építkezésre fordítottak az egyházak 16,626, adósságtörlesztésre pedig 14,410 koronát. A kegyes adományok összege — ide nem értve a különböző alapokból nyert segélyeket — 18,056 koronát tesz, 6 ezer koronával többet a mult évinél. Közgyűlés a nemes lelkű áldozatokért köszönetét fejezte ki, s különösen az egyházunkon kivül álló nagyobb adakozóknak, mint özv. Szatzger Keresztélyné nagybirtokos, gróf Széchenyi Viktor, Ágoston József kir. tanácsos s volt orsz. képviselő és dr. Nessi Pál tab-kerületi orsz. képviselőnek, a jegyzőkönyv 1—1 példányának megküldését is elrendelte. Foglalkozik ezután az esperesi jelentés a most napirenden levő nagy kérdésekkel, t. i. az egyházi adózás reformjának és a XX-ik t.-cz. végrehajtásának kérdéseivel is, és ezekre nézve nem egy megszívlelendő s főleg a praktikus élet alapos ismeretéről tanúskodó eszmét és javaslatot vet fel és ajánl elfogadásra. A közgyűlés azonban e szerfelett nehéz és nagy körültekintést igénylő kérdések tárgyalásába — nem levén azok kellőleg előkészítve — nem volt hajlandó igy ötletszerűleg belebocsátkozni, hanem tanulmányozás és javaslattétel végett kiadta egy 7 tagból álló tekintélyes bizottságnak, s mivel a konventi zsinatelőkészítő bizottság beérkezendő munkálata tárgyában úgyis elodázhatlan egy rendkívüli gyűlés tartása: egyházmegyénk e gyűlésen fog ama bizottság javaslata alapján, a nevezett nagy fontosságú kérdésekben, határozott állást foglalni. A szokott népmozgalmi adatok felsorolása után, — melyekből csak azon leverő tényt említjük meg, hogy a születési és halálozási arány, egyházmegyénkben is, mint általában az egész dunántúli országrészben, évről-évre kedvezőtlenebbül alakul — esperes úr megköszönve a 10 év előtt beléhelyezett nagybecsű bizalmat a lelkészek, tanítók és presbitériumok egyértelmű támogatását, esperesi állását az egyházmegye rendelkezése alá bocsátja. A közgyűlés, a tisztújítás elvéből folyó lemondást kénytelen volt elfogadni, s esperes úr hív és eredményes szolgálataiért jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánítva, őt az ügyek tovább vitelére s az egyházmegye kormányzására felkérte addig is, míg az új választás eredménye nyilvánosságra lesz hozható. A szavazatbontó bizottság gondnok úr elnöklete alatt — kihez a szavazatok nov. l-ig küldendők be — nyomban megalakíttatott. Biztosan reméljük, hogy az egyházmegye bizalma ezúttal impozáns módon fog megnyilatkozni azon férfiú mellett, a ki a rátermettségét ós buzgalmát, 10 év alatt oly fényesen igazolta. Néhány bizottság kiküldése után a tanügyi bizottság jelentése terjesztetett elő, mely a szokott keretekben mozogva, gyorsan le is tárgyaltatott. Sajnosan értesültünk ebből is a gyakori tanítóváltozásokról és arról, hogy egyházmegyénkben is feltűnően nagy a képesítetlen tanítók száma; a minek köztudomásólag egyik oka a még mindig fenforgó tanitóhiány, a másik pedig — különösen kisebb gyülekezeteinkben — a fizetés csekélysége, melyre rendes tanítók nem igen pályázván, a megszorult gyülekezetek kénytelenek beérni praeparandistákkal, vagy más félbenmaradt s nem egyszer elzüllött alakokkal is, a kik aztán leszállított fizetés mellett is egy bizonyos időre beszegődnek s végzik, nem egyszer kivégzik a nevelés szent ügyét. Ez utóbbi kénytelenségből megtűrt egyének jellemzésére mondja a tanügyi jelentés, hogy közíilök többen az alkoholizmus rabjai. Fájdalom, úgy tudjuk, hogy ez a panasz nem csupán a mi egyházmegyénkben jogosult; s még sajnosabb, hogy segíteni rajta nem tudunk! Örömmel hallottuk azonban, hogy a régi gárdához tartozó ú. n. törzsökös tanítóink és az ifjabb nemzedékből is néhányan, feladatuk magaslatán állanak és az egyház veteményes kertjét, a régi buzgalommal kapálgatják. Isten áldása legyen munkáikon! A tanítói gyűlés jegyzőkönyvéből azon egyetlen pont ragadta meg figyelmünket, hogy az egyesület, a más irányban elfoglalt s gyakrabban gyengélkedő Túri Károly úr lemondása után, esperes urat választotta meg elnökéül, a mihez úgy a megválasztottnak, mint különösen a választóknak, csak szerencsét kívánhatunk. Az orsz. gyámtári bizottság jelentése, vita nélkül tudomásul vétetett, de nem mondhatni, hogy általában kedvező hatást gyakorolt volna, sőt némileg.nyomasztólag hatott ránk annak tapasztalása, hogy már a mi egyházmegyénkben is szaporodik a hátralékos lelkészek száma. Eddig 1—2 ha találkozott, s most egyszerre 7—81 Ez is a nehéz időknek a jele ! Tárgysorozat rendén az állandó számszék jelentései olvastattak fel és jöttek tárgyalás alá, ezután az egyházmegyei pénztárak állapotáról, s az egyházgondnoki számadásokról. A nagy buzgalmú s kiváló pontosságú pénztárnokunk, Somogyi Kálmán kezelése alatt álló ötféle pénztár mindegyike igen szépen emelkedik, s kamathátralékot sem igen mutatnak a számadások. Ezt a közgyűlés örömmel vette tudomásul, de mivel az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyházmegyei tőkék 7—8%-ra mos

t

már nem igen helyezhetők él,