Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

dósbeii találjuk, a melylyel az egyházmegyei elnökség a gyűlési tagokat a közgyűlést megelőző nap délutánjára értekezletre hivta össze, hol az összes közgyűlési tárgyakat megbeszélték és az elintézés módját körvonalazottan megállapították. Esperes buzgó imája után Teleki József gróf egyházmegyei gondnok a gyűlést megnyitván, az őszinte részvét meleg hangján emlékezett meg néhai Tisza Kálmánról, a kinek elvesztése miatt érzett fájdalom bús rezgésével ott borong ma is, s bizonyára még sokáig nemcsak egyetemes ev. ref. egyházunk, hanem magyar hazánk kebelén is. Felejthetetlen emlékét és érdemeit az egyházmegye jegyzőkönyvében örökíti meg. A tagok igazolása, a közgyűlés rendes megalakulása és a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottság megválasztása után Benkö István rákospalotai lelkésznek egyházmegyei egyházi főjegyzővé, Petri Elek theol. tanárnak egyházmegyei egyházi tanácsbiróvá választását a közgyűlés örömmel vette tudomásul, és eskütételük után az elnökség azzal a biztos tudattal üdvözölte őket, hogy megválasztatásuk igazi nyereség az egyházmegyére. Ellenben sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy dr. Nagy Dezső egyházmegyei világi főjegyzői tisztségéről, miután a felsőbb egyházi korporácziókban többoldalú elfoglaltsága következtében ezen kötelezettségének lelkiismerete szerint eleget tenni nem képes, lemond. Több éven át teljesített buzgó munkásságáért jegyzőkönyvi köszönet határoztatott, s úgy az ő helyének, mint egy egyházi aljegyzői tisztség betöltése tekintetében szavazásra az egyházak utasítattak. Nagy érdeklődéssel várta a közgyűlés az új esperes első jelentését, a melynek elhangzása után mindenki meggyőződött arról, hogy a közbizalom nem hiába fordult oly nagy mértékben Mády Lajos személye felé. Dr. Darányi Ignáez földmivelésügyi miniszter, egyházmegyei világi tanácsbiró indíttatva érezte magát, hogy az egyházmegye életét, külső- és belső állapotát oly híven festő esperesi jelentésért köszönetet mondjon. Az esperesi jelentés kapcsán elhatározta a közgyűlés, hogy a presbitériumok mindenütt az egyházközség népessége arányában, a zsinati törvény rendelkezéséhez képest törvényes számmal szervezendők és a törvényszabta időben megújítandók. Az egyházi levéltárak mindenütt rendezendők, iktató- és vagyonkönyvek rendes vezetése a lelkészeknek szigorú kötelességévé tétetik. Lelkészek és tanítók felkéretnek, hogy a parókhiális és iskolai könyvtárak, ifjúsági egyesületek szervezése és ifjúsági istentiszteletek tartása iránt lépjenek munkába. Az egyházi adó rendes kivetésére lelkészek utasíttatnak. Szükségesnek látta a közgyűlés kimondani, hogy hitfelekezeti iskoláinkban a női kézimunka rendszeres oktatás tárgyát képezze. Perben álló egyházak felszólíttattak, hogy peres ügyeiket az egyházmegyei ügyész tudomására hozzák és annak közreműködésével rendezzék. Egyházkerületi képviselőkül megválasztattak: egyházi részről BenkÖ István és Molnár Albert (fóthi), világi részről dr. Darányi Gyula és Kontra Kálmán tanácsbirák. A számvevőszék jelentése, a mely hű képét adta az egyházmegye anyagi állapotának, tudomásul vétetett. Földváry László egyházmegyei számvizsgáló jelentéséből kitűnt, hogy az egyházi vagyonkezelés, csekély kivétellel, rendes; csupán Üllőn van nagyobb baj, a hol épen a helytelen és illetéktelen pénzkezelés miatt a lelkésznek ott kellett hagyni állását. Ugyancsak az ő előterjesztésére mondotta ki az egyházmegyei közgyűlés, hogy Sípos Pál volt pénztárnoknak a felmentvény egyelőre még nem adathatik meg. Gönczy Benő súlyosabb szembajára való hivatkozással a szegény egyházak pénztárnoki állásáról lemondott. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul egyik legbuzgóbb és lelkiismeretes munkásának lemondását. Helyébe Arany Gusztáv péczeli lelkész választatott meg. Dohos Ferencz és Csilléry Lajos körlelkészek állásukról szintén lemondván, helyüket Szeles József váczi, Járory Nándor kosdi lelkészek és Szabó Albert péczeli tanítóval töltötte be a közgyűlés. Fontos határozata a közgyűlésnek melylyel a létesítendő egyházkerületi felsőbb leányiskola ós internátus ügyét társadalmi úton kivánja végre diadalra juttatni. Óhajtanánk, hogy a lelkészek, a kiknek a ügyeimébe ajánltatotf, a legbuzgóbb munkát fejtenék ki ez irányban, mert bizony nem kell hangsúlyoznunk, hogy mily fontossággal bír egy református, evangéliumi szellemben vezetendő felsőbb leányiskola felállításának kérdése. Nem a legbiztatóbb jelenség, hogy még oly munkát is, mint a Földváry László „Adalékok" czímű műve, közgyűlési úton kell a megjelenés után már több év múlva is az illetékes körök figyelmébe ajánlani. Ez a beteges közöny bizonyára legfőbb tényező abban a sajnálatos körülményben, hogy prot. egyháztörténelmi emlékeink nagy része ismeretlen a közönség előtt, mert bénítólag hat a leghivatottabb kutató munkakedvére is. A protestáns theol. fakultás kérdésében az egyházmegye azon véleményben van, hogy ez a protestáns autonómia teljes épségben tartásával állíttassók fel az egyetemen, külön-külön a két evangéliumi egyház részére; a mennyiben pedig ez kivihetetlen lenne, állíttassók fel együtt, de nem „protestáns theol fakultás", hanem „a két evangéliumi egyház theol. fakultása" czimen. Az 1902. évi rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyv 31. sz. 6. p. alatti határozata értelmében kimondotta a közgyűlés, hogy a kongruasegélyben, illetve a szórványaik meglátogatására úti átalányban részesülő lelkészeknek szigorú kötelességükké tétetik, hogy a filiák és szórványok vallásos gondozására különös figyelmet fordítsanak. Ehhez képest egy öt tagú missziói bizottság alakíttatott, a mely az egyházmegyében levő filiák és szórványok rendes ápolásáról, az illető lelkészektől bevárandó jelentések kapcsán, kimerítő évi előterjesztést teend már a jövő évben az egyházmegyének, ez pedig az egyházkerületnek. A missziói lelkészeknek rendes lelkészi minőségük kimondása és a budapesti ref. vallástanítóknak jogállásuk rendezése tárgyában beadott kérvényük áttétetett a zsinati előmunkálatokat tanulmányozó bizottsághoz. Az egyházmegye nemcsak a tanítókáplánságokat, hanem a lelkész-tanítói állásokat is végleg megszüntetendőknek tartja, s ez irányban indokolt felterjesztést intéz az egyházkerülethez. A közalapi járulékok szaporítása és a reformáczió-iinnepi perselypénzek gyűjtése tárgyában kiadott konventi figyelmeztetés a lelkészek figyelmébe ajánltatik. A régi hiánytpótló egyházmegyei építési szabályrendelet (1901. évi egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvben) elfogadtatott A tótfalusi, kispesti, kosdi, péczeli, ócsai és szigetmonostori lelkészi, a hévizgyörki lelkésztanítói, a vasadi, szigetmonostori, tótfalusi, péczeli I. és Il-ik, ócsai I., II., III., IY-ik tanítói díjlevelek jóváhagyattak. A lelkész-értekezlet jegyzőkönyve is tudomásul vétetett; de szinte hihetetlenül hangzott, midőn az elnökségnek panaszosan kellett megemlíteni, hogy lelkészeink az értekezleti összejövetelek iránt mily közönyt tanúsítanak, a legtöbb esetben nem is igazolt elmaradásaikkal. Vagy talán lehetséges az egyházmegye lelkészegyetemót általában kötelező autonomikus határozatokkal szemben az egyesek részéről ilyen magaviseletet tanúsítani? A kispesti egyház 16,000 korona tőkesegélyt kór