Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

a mai tömeges de tespedő helyzetben. Ennélfogva részre­hajlás nélkül mondhatjuk, hogy a tiszántúli egyházkerü­let helyesen járt el, midőn a külön egyházmegyévé ala­kulhatáshoz, mely tervbe vétetett, a nagytömegű egységes debreczeni ref. gyülekezetnek kisebb, de önálló egyház­községekre való elkülönödését s egyházi törvényeinknek megfelelő szervezkedését követelte. Egyébként reméljük, hogy a debreczenivel együtt a budapesti túlnépes ref. gyülekezet is nevének megtar­tásával külön egyházmegyévé fog alakulni, melynek magvát a IV. és IX. egy házilag egyesülendő kerület ref. lakói képezték a Kálvin-téri eredeti templommal és és parókiális épülettel s az V., VI., VII., VIII. kerületi négy parókiával, a budapesti új egyházmegyét pedig alkotnák a székhely mellett a Duna jobbpartján új életre kelt és az anyásítandó budai új s a nehéz időkben is kitartó óbudai ősegyház, a Duna balpartján pedig a X-ik kerületi önállósítandó, s a már megizmosodott és anyásított újpesti és kispesti egyházak. Egyébként itt felmerül előttem azon eszme, vájjon nem lehetne-e a diszes templommal, parókiális épülettel és felekezeti is­kolával ellátott V-ik kerületbeli német ref. leányegyházat — esetleg skót segélylyel és hozzájárulással — német és magyar nyelvű kettős lelkészségű vegyes anyaegyházzá átalakítani? Ezek után hosszúra nyúlt, de igénytelen czikkemet azon véleményezéssel zárom be, hogy a ref. nagy egy­házak sürgős rendezésével kapcsolatosan helyes és ok­szerű volna egyúttal a ref. egyházkerületeknek s ezeket alkotó egyházmegyéknek is ezélszerűbb területi rendezése és szabályozása még pedig lehetőleg összeegyeztetve a régi vármegyék, kerületek és székeknek s ezek hatósági területeinek országos törvény által eszközölt rendezésével és beosztásával. Különösen példát véve a r. k. püspökségeknek a 18. és 19-ik évszázadokban történt akkénti rendezésétől, hogy a roppant terjedelmű esztergomi érsekség s a szintén nagy területű egri, győri, veszprémi régi püspök­ségekből czélszerű beosztással új püspökségek alkottat­tak, s hogy ág. hitv. evangélikus testvéreink saját egy­házkerületeiknek a fenforgó viszonyoknak megfelelőbb rendezését már keresztül is vitték, mindenek előtt a rop­pant területű és népességű tiszántúli egyházkerület, mely­nek létszáma a dunántúli, tiszáninneni és erdélyi három egyházkerület összes létszámát megközelíti, ha nem három, legalább két részre felosztandó s területéből egy új hatodik egyházkerület volna alakítandó, a mint az ezen irányú mozgalmat a békés-bánáti egyházmegye nagyon helye­sen már meg is indította. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. TÁRCZA. Imádság a Kossuth-ünnepélyen. Fölséges nagy Isten, minden népek Atyja, Nékünk is kegyelmes, édes jó Atyánk: Szivünket magasztos érzés dobogtatja, Oh mert szép emlékű nap virradt ma ránk. Buzgó ámulatban tétováz a lélek, Nincs szó, kifejeznünk, a mit érezünk, — Örömünkben sírunk, a könyek beszélnek: Hála néked Isten, oh mi Istenünk ! A magas mennyboltról szép hazánk egére Most száz éve szállt le legszebb csillagod; Bujdosásainkban Ő e nép vezére, A nagy bujdosó, ki örökké ragyog. Fénye bevilágít egy egész világot S hírnév koszorúzza homlokát, fejét; A szabadság s Ő: egy. Áldott Ő, oh áldott — Minden magyar áldva ejti ki nevét. Gyászos éjszakában, rabság éjjelében Oh nagy Isten, hozzánk Te küldötted őt, S mint a szent hajdannak prófétája régen, Lángolón hirdette a teljes időt. Szolgajármot hordtunk, suhogott az ostor, Az ellenség fojtó karja nyúlt felénk : Jött Kossuth, mint egy új nemzeti apostol, S a zsibbadt álomból mi fölébredénk. Oh mi szép hajnalt szült a mi ébredésünk, E hajnalra éjjel többé nem borul; Kossuth születese: újjászületésünk, A szabadság napja le nem alkonyul. Nemzet templomát e nap bearanyozza: Ősi alkotmányunk a mi templomunk. Hon szerelmi dal zeng benne, mint zsolozsma, Sziklán áll e templom; sziklánk szent jogunk. Hogyha vész zúdul ránk, visszaverjük újra, Nem rémítenek meg terhes föllegek: Vészt, felhőt maga a hős neve elfújja, Mert velünk van lelke, fölöttünk lebeg. Felhő-oszlopunk 0, nappal, jó időben, És tűzoszlopunk a balsors éjjelén; Ha öröm ér bőven s a remény tűnőben: Mi megyünk előre vezető-kezén. A szabadsághősnek bölcsejénél állva, A magasba küldünk háladó imát: Ki Istent fél, annak drága a hazája, S ki hazát sjeret, az Istent is imád. Millió magyarnak szive egybeforr ma S egy szívvel, egy szájjal egyért könyörög: Áldásoknak Atyja, hints áldást e honra, És áldásod légyen e hazán örök!

Next

/
Thumbnails
Contents