Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházkerületi elnöki megnyitó beszéd. Zsilinszky Mihály. — A nagynépességű református gyülekezetek rendezése, illetőleg kiilön parokliiákra osztása, esetleg önálló egyházközségekké alakulása. (Folyt, és vége.) Tótli Lajos. — Tárcza: imádság a Kossuth-ünnepélyen. Sántha Károly. — Crormvell Olivér. (Folyt, és vége.) Molnár János. — Beiöld: Valláserkölcs ós iskolai élet a székely kongresszuson. — Misszióügy: Egyesületi jubileum. Nivedi. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Pályázatok. — Hirdetések. Egyházkerületi elnöki megnyitó beszéd. — Felolvastatott a bányai egyházkerület szept. 9-iki közgyűlésén. — Méltóságos és Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! A kötelességérzet lelki parancsa folytán összegyültünk ismét, hogy a természet örök törvénye szerint haladó idő folyamán felmerült egyházi kérdéseink felett tanácskozzunk. A feladat, melynek megoldása végett megjelentünk, eszményileg szép és magasztos; mert evang. népünk lelki életének szent érdekeit kell előmozdítanunk. Kiváló örömömre szolgál az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék elöljáróit és küldötteit szívélyesen üdvözölhetni. Szivemből óhajtom, hogy munkálkodásunkat Istennek bő áldása kísérje ! A mindig előre törekvő, a mindig jobbat kereső forrongó közélet évről évre felszínre hozza a fontos kórdóseket, új meg új változásokat, szükségleteket ós követelményeket, melyek egész tudásunkat, egyházszeretetünket és bölcseségünket igénybe veszik. A lefolyt év szokottnál nagyobb hullámokat vetett, úgy az egyház beléletében, mint annak külső viszonyaiban. Fájdalom, sem egyházunk beléletében, sem külső viszonyainak alakulásában nem sok a vigasztaló jelenség; — ámbár, hála Istennek, az is van. De a ki a közvélemény nyilatkozatait, a lapok ós egyházi gyűlések jajkiáltásait olvassa, ós kissé szigorúbb szemmel néz maga körül, az a csekély számú vigasztaló tények mellett is kénytelen elismerni, hogy az evangélium szentegyházában oly bajok vannak, melyeket megszüntetnünk minden szellemi és anyagi erőink megfeszítésével okvetlenül kell. Nem kívánok túlsötót színeket használni a szellemi és erkölcsi kötelékek lazulásából eredő bajok lefestésóre. Nem akarom elbeszólni saját tapasztalataimat, mert meg vagyok győződve, hogy hasonlókról önök, a kik egyes egyházmegyék élén állanak, szintén bőséges tudomással birnak. De annyit mégis ki kell jelentenem, hogy ha a mindnyájunk által ismert siralmas állapotokon nem akarunk vagy nem birunk segíteni ; ha a kötelességérzet megfogyatkozásából eredő azon hanyatlás, melynek lólekfagyasztó képét, egyik kiváló főpapunk csak nem régen ecsetelte, még ezután sem fog bennünket egy új belső reformáczió végrehajtására birni : akkor uraim, előre megírhatjuk az ev. egyház epitafiumát. Én, mélyen tiszt, egyházkerületi közgyűlés, komoly szándékkal ós szent fogadalommal foglaltam el néhány év előtt ezt az elnöki széket. Önök kegyesek voltak akkor kifejtett nézeteimet helyeselni ; engem az egyházi belélet felélesztésére irányuló terveim ós törekvéseim keresztülvitelében támogatni. Ezért mély hálára vagyok lekötelezve a Főtisztelendő egyházkerület iránt; mert csak Önök segítségével lehetett megalkotni az esperességi elnökségek egyházlátogatásának szabályzatát; Önök bölcsesóge rendelte el a cura pastoralis hatékonyabb gyakorlását igénylő utasításnak és egy erre vonatkozó irodalmi munkának előkészítését. Megsürgettük a papnevelésnek a mai kor nehéz küzdelmeihez mért átalakítását stb. Mindez azonban kevés azon nagy feladatok megoldásához, melyek előttünk állanak. A beimisszió rendezése égetően szükségessé vált az egész vonalon. Az évi statisztikai adatok híveink elhalászásáról ós fogyásáról tesznek szomorú tanúságot. Nagyobb egyházainkban a hitbuzgalom elerőtlenedett, a zsinati törvénynek a lelkészi körök szaporítására vonatkozó része ma sincs végrehajtva. A nép terheivel nő nemcsak az egyháztól való elhidegedós, hanem általában az