Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

tatlan hazafiúi érzésének és nagy jellemének varázsa övezi és a történelem könyve az ő hadműveletei mellett megemlékezik a lelkét betöltő legmagasztosabb elveiről is, a vallásszabadságról, a vagyonbiztonságról és a nemzeti függetlenségről. Nagy-Britannia politikája tehát Cromvell halála után — a stuartista restauráczió rövid megszakításával — úgy külsőleg, mint bensőleg azon irányban haladt, a melyet Cromwell mutatott ki. Bármit mondjanak is Cromwell ellen, az ő jövőbe tekintő tisztánlátása jelölte meg a főirányok alapjait és ő volt cl ki Nagy-Britannia államéletében a dolgok folyását legvilágosabban látta, bár csak III. (orániai) Vilmosnak adatott megérni, hogy a mit Cromwell jóval előbb már a hollandiai helytartóságtól várt, a Stuartokat véglegesen megfosszák minden hatalomtól. III. Vilmos Cromwell elveihez csatlakozott és az angol uralkodók, valamint a parlament is később elég okosak voltak, hogy ezekhez ragaszkodjanak még a XIX. században is. így lett Angolország a szó igazi értelmében a vallási és polgári szabadságnak országa, a protestantizmusnak védbástyája ós ezért az egész világ hálára van kötelezve Cromwell iránt; így jutott Anglia a jólétnek, hatalomnak és a politikai tekintélynek ama magaslatára, a melyen ma is áll és Anglia polgárainak már puszta patriotizmusból is meg kellett volna hajolni azon nagyság előtt, a ki nemzetüknek jelentőségét így felismerte. Tagadhatatlan, hogy azok a formák, a melyeket Cromwell teremtett, csakhamar a mulandóság útjára kerültek ; de a történelemnek nem ezekkel van dolga, hanem azon elvekkel, következményekkel és mindazzal, a mi állandóan fenmaradt. És ha van valami állandó a népek életében, bizonyára azok a Cromwell belpolitikájának nagy alapelvei, a melyek úgy önmagukban, mint az életben megvalósítva, következményeik által örök emléket emeltek hordozójuknak. Ez elvek voltak: vallásszabadság, polgári szabadság, a társadalom és vagyon oltalma, a három királyság egysége Anglia vezetése alatt. Hoenig Frigyes után (Vége köv.) Molnár János. BELFÖLD. Lelkészi értekezlet Külső-Somogyban. A külső-somogyi ev. ref. egyházmegye lelkészi kara f. é. aug. 20-án F.-Nyéken tartotta értekezletét. Kálmán Gyula ságvári lelkész, e. m. főjegyző lélekemelő imája után Bocsor Lajos tengődi lelkész-esperes néhány szóban, melylyel utal az általok immár folytatott munka fontosságára és szükségességére, az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja. Az értekezletnek két fontos tárgya volt. Az egyik a már korábban megtett indítványok beható tárgyalása, hogy azok javaslat alakjában már a f. é. szeptemberi egyházmegyei közgyűlés elé jussanak és ott megerősítést nyervén, a gyakorlati életben megteremjék a várva-várt gyümölcsöt: a vallásos élet fellendülését. A mult évi lelkészi értekezleten ugyanis Varjas Gábor f.-nyéki lelkész egy terjedelmes felolvasást tartott, melynek kapcsán több életre való indítványt tett. Minthogy az indítványok tárgyilagos megítélése az alkalommal nem volt lehetséges, egy bizottság azt az utasítást nyerte, hogy tegye a pontozatokat beható megvizsgálás tárgyává s a legközelebbi lelkészi értekezleten nyilatkozzék munkájának eredményéről, mondjon véleményt, a melynek alapján a részleges tárgyalást megejthessék. A bizottság eleget tett megbízatásának, kiterjesztvén figyelmét a mult évi esperesi jelentésben érintett javaslatokra is: így kerültek az indítványok a f. é. lelkészi értekezlet elé, melyeknek tárgyalása Módra Imre kőröshegyi lelkész előadása alapján megtörtént. Az indítványok pontonként a következők: a) Erkölcsi kötelességévé teendő minden lelkésznek, hogy családjával, esetleg cselédeivel együtt, naponként estve éneklésből, imából és bibliaolvasásból álló házi istentiszteletet tartson. A bizottság ebben az alakban ajánlja elfogadásra az indítványt. A megindult élénk eszmecserében azonban többen hathatósan érveltek az erkölcsi kényszer alkalmazása ellen, minek folytán az értekezlet az indítványt úgy módosította, hogy a házi istentiszteletek tartása ajánlatos. Ezzel a ponttal kapcsolatban Fábián Mihály felsőireghi lelkész, egyházkerületi tanácsbiró azt az indítványt teszi, hogy az ünnepek előestéjén és minden szombaton estefelé előkészítő istentiszteleti könyörgés tartassék. Az értekezlet az indítványt elfogadja, azzal a megjegyzéssel, hogy az előkészítő istentiszteleti könyörgések tartása, a hol csak lehet, nyáron is, de téli időszakban mindenesetre ajánlatos. b) A lelkész hasson oda, hogy az ő családja a tanítóéval és presbyterekével együtt szorgalmasan látogassa a templomot s minden ünnepnapon éljen az úrvacsorájával. Erről az esperes canonica visitatio alkalmával szerezzen tudomást. Az értekezlet az indítványt elfogadja. c) A lelkész az év nevezetesebb eseményeiről, a fontosabb belügyeknek miként való elintézéséről vezessen egy külön naplót, hogy az utód abból az egyház részleges tényeit megismerhesse. A napló a canonica visitatio alkalmával az esperesnek bemutatandó. Az értekezlet az indítványt rövid vita után úgy fogadja el, hogy a nevezetesebb évi események egy külön könyvbejegyeztessenek fel, hogy ez adatok alapul szolgálhassanak az egyházmegyék monographiájának megírására is. e) Azon indítványt, hogy az esperes, az egyházlátogatás alkalmával minden gyülekezetben külön beszédet tartson: fizikailag kivihetetlennek látszott az értekezlet tagjai előtt; e helyett azon felhívás fogadtatott el, hogy az esperes a felmerülő bajok kiegyenlítésére a szükséghez