Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

mérvben elő fogják mozdítani s így azoknak létesítését jóakaratú és bölcs belátású államkormányunk közönyösen nem veheti, s kell, hogy gyenge anyagi tehetségű, sőt — mint fentebb említettük — nagyon eladósodott anyaegyházunk nehéz helyzetben levő első fokú hatóságát a szükséges rendezkedésben és szervezkedésben illően támogassa s anyagilag gyámolitsa. A debreczeni nagy ref. gyülekezet kisebb népességű ugyan a budapestinél, de mint országunk legtörzsökösebb egyháza, mint már a 18-ik évszázad elején szabad királyi városi rangra emelkedett ós így országos köztörvényhatósággá vált közönség mint hazánk leggazdagabb városainak, illetőleg ref. egyházainak egyike s a tiszta és vegyületlen magyarságnak főfészke mind ezen tekintetekben megelőzi a budapesti ref. gyülekezetet, illetőleg egyházat, tehát tőle jogosan és méltán elvárhatjuk, hogy a mult 19-ik évszázad közepével beállott s elég sajnosan máig is tartó aléltságából — már is késősen — feleszmélve, régi jó hírét és nevét a kálvinista Róma czímet ezentúl még jobban kiórdemlendi. Ez azonban szerintem csak úgy érhető el, ha a tespedő egységes gyülekezetiségről lemondva, legalább 5000 tagot számító kisebb, de önálló egyházközségekre elkülönödve, s főleg a korunkban nagyon terjeszkedő s már nem is kérelmező, hanem kihivólag követelő helybeli r. k. egyházzal szemben magát összeszedve hajdani igazi keresztyónségét, erős állhatatos kálvinista hitfelekezetiségét, a jó erkölcsökben elől haladt kitűnőségét, nagyszámú ugyan, de már nem elegendő templomainak s lelkészségeinek szaporításával és kedvező anyagi helyzetének is felhasználásával egykor példás evangéliumi puritánságát, mely olykor szinte a martyrságig emelkedett, visszaállítani igyekezik. Tóth Lajos, (Vége köv.) ügyvéd, egyháztanácsos. TÁRCZA. Cromwell Olivér. (Folytatás.) Harmadik politikai alapelve volt Cromwellnek a három királyság parlamenti egyesítése a protestantizmus által; negyedik: a protestáns hatalmak egyesítése a róm. katholiczizmus ellen, hogy védőkarját a még oly távol fekvő protestáns felekezetekre (valdensek, Dánia, Brandenburg) is kiterjeszthesse. Valóban a XVII. századbeli római katholikus visszahatás a protestantizmusnak minden vívmányát megsemmisítette volna Cromwellnek jövőbe tekintő, hatalmas politikája nélkül. Ezért kellett Cromwellnek Spanyolország felé fordulni, hol a róm. katholiczizmusnak óriási befolyása volt és itt azonnal alkalma nyílt arra, hogy Spanyolország rovására megvesse az angol tengeri hatalom alapjait. A hajózási törvény képezte kiindulandó pontját az Anglia jövőjét kijelölő politikának.1

Anglia zászlói diadalmasan lobogtak a tengeren, az akkori legnagyobb két tengeri hatalom, Hollandia és Spanyolország, kénytelen volt meghódolni ; Svédország és Portugália pedig mint szintén nagy jelentőséggel biró tengeri tényezők, az angol érdekekkel hozattak szoros kapcsolatba. Nagy-Britannia flottájának Cromwell a tulajdonképeni megalapítója, nem is említve, hogy a tengeri hatalom jelentőségét és feladatait szintén ő mutatta ki és annak élére egy igazi tengerész-nagyságot, Blake-t állította, a ki egyébként nagy irányítójának nevében egészen önállólag járt el. És Cromwellnek, a ki Angol-, Skót- és Írországot annyi véres küzdelmek árán hódította meg, sorsa megengedte érni, hogy a három királyságnak előbb még egymásra vad dühvel rontó csapatai ott a távoli világrészeken mint küzdenek együtt (ismét Spanyolország ellen, Jamaica szigetén) az egységes Angolország nemzeti függetlenségéért, diadalt diadalra aratva. Spanyolország meghódoltatása Cromwellnek tisztán egyéni gondolata volt, menten minden befolyástól; a saját népét is meglepte vele ós hála fejében gyűlölséget aratott. Ily memerész elhatározások és tettek csak a valódi nagy egyéniségek tulajdonai, úgy szenvedni, tűrni és soha meg nem rendülő bizodalommal reménykedni csak istenáldott természetek képesek! És még mindez nem volt elég. Cromwell az angol kereskedelem szabad folytatása mellett, azzal helyi és személyi kapcsolatban a vallás szabad gyakorlatát is biztosítani kívánta. Ezt megteremtette a római katholikus Portugáliában és Francziaországban; beleszólt a német császári szék birtoklásának kérdésébe, a szárazföldön egy erős állást biztosított magának, s ott (Diinkirchen) Spanyolországgal egyidejűleg tönkre tette az utolsó royalista hatalmat. Sok szerencse, számos siker, bizony csak az igazán rátermett egyéniséget kisérik állandóan. Csodálkozhatunk-e tehát, ha akkoriban szinte szálló-igévé lett, hogy a szárazföld ott csüng Cromwell derékövén, s ha halálának hirére némelyek azt mondották, hogy meghalt az ördög, mások meg azt kérdezték, hogy ki irányítja most már a világot? Cromwell iránya a világtenger másik oldalán, az északamerikai szabad államokban egy új népet teremtett. Ide özönlöttek később a menekülő puritánok s ezeknek az ő szelleme biztosított nyugodt életet. Mint szónok ép oly kevésbbé előkelő, mint Richelieu, Vashington és később Bismarck. A szónoklatban gyü-1 A hajózási törvény értelmében idegen hajónak csak saját országa terményeit volt szabad Angliába behozni. Ez által a hollandok dúsgazdagsága, mely épen a közvetítő-kereskedésben birta alapját, élet-halálharczra volt kihíva. - Hollandiára azért is neheztelt Cromwell, mert a menekülő Stuartoknak ez adott menhelyet. Az összeütközésnél előbb a hollandokat kisérte a szerencse; Ruyter még a Themzébe is beevezett, de utóbb Blake és Askue tengernagyok Portland táján teljes diadalt arattak felettük. — M. J.