Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

torzképe volt annak, a mit Krisztus akart. Ez a nézet némelyek előtt egész világosnak látszik; csakhogy ennek a tények ellent mondanak. De hát már azt csak el kell ismerni, hogy azokban a forrásokban, a melyek oly közel nyúlnak vissza Jézushoz, a fejlődés nyomait fel lehet fedeznünk. Hiszen igaz, hogy azok a források a Jézus egyéniségéről szóló tan fejlődését kimutatják, azt a hitet azonban előre felteszik, hogy ő sajátos értelemben való, magában álló fia volt Istennek. Nem az idők folyamán lett ő azzá, hanem az Isten fia tudat keresztyén közkincs volt eleitől fogva. És ha a pogányok helyénvalónak tartották az embereket az istenek közé emelni, a szigorúan egy-istenhivŐ zsidóság is ép úgy helyénvalónak tartotta az emberek istenítésének útját állani. A prófétáknak az eljövendő Messiásról szóló jóslatai sem jelölték őt Isten fiának, hanem inkább Dávid fiának, az isteni tidv földi hordozójának és közvetítőjének. Ha megengedjük is azt, hogy az Isten fia elnevezésbe a későbbi időkben olyan gondolatok is szövődhettek bele, a mik abban eredetileg nem voltak meg, annyi azonban történetileg mégis igaz, hogy az az igény, hogy ő Istennek fia, egyenesen Krisztustól ered és nem a későbbi idők költeménye és ép azért fenmarad a kérdés, hogy miként jutott ő az Istenfia névhez? Dr. Schöll J. után Ruszkay Gyula. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Az Énekeskönyv revíziójáról. II. A dicséretek revíziójáról. Vasárnap reggeli kezdő énekek: Az 1, igen helyesen, elmarad. A 2. és 3. csaknem ép szöveggel maradnak. A 4. elmarad. Apadás 2. Vasárnap délutáni kezdő énekek: Az 1. és 2. csekély, de értékes javításokkal maradnak. A 3. pedig kimarad. Fogyás 1. Köznap reggel: Első ós 2-ik elmarad, pedig az I-sőt sok helyen használják ; a többi marad. A most III. számmal ellátott kezdő azonban eddig se volt használatos és ha a 132. zsoltár dallamán maradj ezután se fogják énekelni. Dallama nincs is közölve. Egyébként az újabb énekek során erre még visszatérünk. Fogyás 2. Köznap délutániak közül a 2. és 3. maradnak meg. Fogyás 1. A 233. dicséret közül megtart a bizottság 96-ot, elvet 157-et. Ez erős rostálás. Megkíséreljük a kihagyottakat újabb rostára vetni. A kihagyott két új évi ének közül a 3. számút kívánatos lett volna átdolgoztatni, így ismét négy új évi énekünk lett volna az újjal együtt. A „nagyheti és nagypénteki" rovat alatt volt 4 ének teljesen kimaradt. Pedig a nagyon kedvelt 9. érdemes lett volna az átdolgozásra. A nagypéntekiek közül csak a 15. számú maradt meg; pedig a 13, sőt a 17. is érdemes lett volna az átalakításra, ez utóbbi, természetesen, erősen átalakítva, sőt modernizálva. Húsvétiak közül csak a 19. maradt meg. A 18. nagyon kedvelt húsvéti ének, s ha egyébért nem, a 36. zsoltár dallamát ezért is érdemes lett volna megtartani. A 20., 21., 22. dicséretek igen népszerűek voltak, a 26-ot is kár volt kihagyni. A kezdő énekeket pótolják-e az újonnan készültek ? Ez kérdés marad. A 27. már csak a két utolsó soráért is megérdemelte volna az átdolgozást. A 29. dicséret utolsó előtti sora két szótaggal rövidebb a szokottnál, melyet néhol „minden" szóval egészítenek ki. Ezt hát ki kell igazítani. Áldozói énekeink közül kevés esett ki. Azonban kellett volna rövid strófáju énekről gondoskodni. A pünköstiek közül a 43. megérdemelte volna a teljes kidolgozást is. A 38- dicséret is nagy népszerűségnek örvendett. Az adventiek csaknem teljesen megmaradtak. Sajnálom csak azt, hogy az 51-et miért nem a 79. zsoltár szép dallamára alakították át ? A karácsonyiak közül kimaradtak 55., 56-, 57., 58., 60., 62. Ezek közül határozott kár az 58, mind tartalmilag szép, megfelelő, mind népszerűségre páratlan darabunk kihagyása. Ez igen kevés simítással megmaradhatna. A vasárnapi énekek közül kihagyottak ellen nincs kifogásunk. Sőt én a 77. dicséretet is kihagynám. — A világűrben költői szárnyakkal fellengző német eszmeszikrákból elég lenne a 66 - 68. is, melyeket sokan oda sorolnak a kihagyandók közé, s előttem is csak nagy népszerűségök szolgálhat védelmökre. Ez a védelem pedig a 77-nól elesik. A 78. dics. elmaradása nagy űrt nem hagy hátra. Egyébként is az új énekesből a vasárnap délutánra jelzés elmaradhat. Annyi vasárnapi énekünk s szép zsoltárunk lesz, hogy jó pap és kántor dúskálhatnak annak virágai közt. Most térjünk a katekhizmusi énekekre. 57 közül 16 általánosabb tartalmú marad meg, ellenben 42 kimarad. Tegyük fel a kérdést: van-e, lesz-e szükség kátémagyarázatra vagy nincs ? Hosszas elmélkedést ez a hely nem enged. Nem hallgathatom azonban el, hogy a vallásos élet elernyedésének, a református öntudat nagymérvű hanyatlásának okát igen sokan a symbolikus tanokkal való ismeretlenségben keresik és találják. S ezektől én sem állok távol Sőt azt mondom, itt az ideje, hogy ezt a régi jó fegyvert kicsiszolva, kiólesítve, kezeinkbe vegyük és forgassuk, hogy a veszedelmes ellenség bennünket el ne foglalhasson, le ne győzhessen. Ámde, ha katekhizmust magyarázunk, reá illő énekversekre is szükségünk leend. Azért hát azokat mind érdemes volna átdolgozni, nemcsak a bűnbánatiakat vagy általánosságban mozgókat, hanem azokat is meg kellene tartanunk, a melyek Isten, magunk s felebarátaink iránt tartozó kötelességeinket ajánlják, s azokat is, melyek a kisebb-nagyobb bűnöket tilalmazzák. Mi lesz már e katekhizmusi énekekkel ? Bizonyára be kell osztani tartalmuk szerint a vasárnapi, ünnepi vagy alkalmi darabok közé. Részletekben a következőket sorolom fel: A 92 dicséretet, mint a keresztyén élet megnyilatkozásának szép kifejezését, örömest látnám valamely ismertebb dallamra átdolgozva. A 94—103. dicsereteket, melyek Jézus küldetése czólját s élete történetét mennybemeneteléig kisérik a