Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

és tanulságos hosszabb tanulmányt közöl Ritschl 0., a nagy göttingai moráltheológus fiának tollából a „Zeitschrift für Theologie und Kirche" cz. folyóirat XII. évfolymának 3. és 4. testes füzete „Theol. wissenschaft und religiose Speculation" czimmel. A tanulmány veleje az, hogy a vallási spekulácziónak határa van, s hogy különbséget kell tennünk vallásos bizonyosság, közvetlen tapasztalat és tudományos bizonyítás között. Ezen az elvi megkülönböztetésen épült fel tudvalevőleg Ritschl göttingai moráltheol. rendszere és fölépült Kaftan berlini tanár jeles dogmatikai rendszere. Végül még megemlítjük, hogy újabb kiadásban Kawerau boroszlói tanár átdolgozásában megjelent Müller egyháztörténete és Lofs hallei theol. tanár Symbolikájának I. kötete. A művek a theol, tan- és kézikönyvek sorában jelentek meg Mohr akad. theol. könyvkiadó vállalatában Tiibingában. Szóval folyik serényen a munka a theológia haladó és fejlődő irodalmában Németországban! A német kath. egyház legméltóbb jelenkori irodalmi terméke Ehrhard liberális „reformkatholiczizmusa". Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. A gömöri ág. h. ev. esperesség megalakulása és virágzása II. Rákóczy Ferenez felkelése alatt 1703—1711-ig. Részlet Mikulik József: „A gömöri ev. esperesség története" czímű kéziratos művéből. (Folytatás és vége.) E) Vallásosság, erkölcsiség, liit, szokás iníveltségi állapot. Már fentebb mondtam, hogy esperességünk múltjával szakított és óriási lépésekkel haladt a tökéletesség felé; ezen haladást a közerkölcsiség terén is észlelhetni, a közbiztonság a folytonos harcz és háború daczára jó lábon állott és az igazságszolgáltatás is jó kezekben volt. Midőn Galovicz János rozsnyói diák 1705-ben az iskolából a táborba indult, Rimaszombat területén lovat lopott és rajta kapták, nemcsak elzárták, de élete is veszélyben forgott,1

mit ha tekintetbe veszszük, hogy ez szabadságharczban és egy, a táborba készülő huszárral történt: mindenesetre jó bizonyítvány. A 6-ik parancsolattal még mindig ezer baja volt az egyháznak, de e tekintetben is lassan korszerűbb nézetek honosultak meg; míg pl. Stuhar Katalin csábítója Juhász Márton 1704-ben Fáy István murányi kapitány közbenjárása daczára azért, mert az elcsábított leányt elvenni vonakodott, űjból ós újból börtönbe vettetett (Szentkereszti 268. 1.), addig SZÍVÓS alias Remenik Sámuel 1708-ban csupán arra köteleztetett, hogy az elcsábított nőnek kellő nászajándékot adjon, a gyermeket magáénak 1 Nevezetes e mellett az, is, hogy az elfogott deák anyja az esperességnél könyörgött segítségért, mire Klivini István jolsvai tanító rögtön utasíttatott, hogy Kajali Pál gácsi parancsnokhoz írjon és az ifjút jó erkölcsi életére, tudományos képzettségére való tekintettel és mert remélhető, hogy belőle még hasznos honpolgár válhatik, pártfogásába ajánlja (Csetneken, 1705. okt. 6-án Szentkereszti 304. 1.). ismerje és nagykorúságáig eltartsa (Szentk. 270—1. 1.). E korszak elején tehát a csábító az elcsábított nővel való házasságra kényszeríttetett, mitől később eltértek ugyan, de azért még mindig minden efféle eset szigorú fenyítékkel sújtatott, így rákosi születésű Katalin 1709-ben negyedízben megesvén, 3 vasárnapon át szégyenszemre kiállni és „a megbántott egyházat nyilvánosan megkövetni" kényszerült. Hasonló haladás mutatkozik e korszakban az eljegyzés elbírálása körül: özv. Csisko szül. Purtz Zsófia 1704-ben Pocsubay Illésnek adott házassági igéretét visszavonván 7 aranynyal fenyíttetett ugyan, de egy új házasság kötésétől el nem tiltatott (Szentk. 239—-240. 1«). A házasság felbontása következő esetekben lett megengedve: 1. Runay szül. Kovácsi Borbála bejei lakosnő 12 héttel az esküvő után mástól teherben találtatván és gyermekét megfojtván, halálra ítéltetett. Jóllehet Gyöngy össy István gömöri alispán közbejárására kegyelmet nyert: az elválásnak — férje István, alias Runay János kérelmére — 1704 május 1-én Csetneken mégis hely adatott (Szentk. 243. I.).1 2. Csertők Márton pádári lakos neje Fodor Katalin (Balogról) 7 hét múlva az esküvő után mástól teherben találtatván, házassága 1707 április 27-én Csetneken szintén felbontatott (Szent. 339—40. 1.). 3. Vaszil Dorottya polomkai lakos Polák Mátyás nevű férjétől 10 éven át hűtlenül elhagyatott; a hűtlen házastárs azután Polomkán, Chisnón és Hosszúréten a szószékről kötelmeihez visszahivatott és miután 15 nap alatt sem jelent meg, az elválásnak 1709 nov. 5-én hely is adatott ( Sexti 17. 1.)Megjegyzendő, hogy az esperesség úgy az eljegyzés, mint a házasság felbontására vonatkozó ítéleteit nem, mint a 17. sz.-ban, a hazai törvényekre, hanem Carpcsov, Brochmann, Balduin, Bachmann és más szerzők szabályaira alapította. A vasár- és ünnepi munkát ez idétt már tekintették oly bűnténynek, úgy pl. 1707 ápr. 27-én kimondatott, hogy a vasgyárakban vasár- és ünnepen is dolgozhatnak, de a fuvarozás be- és kifelé még tilalom alatt hagyatott. Az ág. hitvallás tisztaságára e korszakban is nagy súlyt fektettek. Midőn Kefalid.es Sámuel Rozsnyóra német lelkésznek hivatott meg és róla Pelsőczy Márton rozsnyói magyar lelkész azt állította, hogy mert Halléban tanult pietizmusban tévelyeg, Bodovini A. superintendens, Sexti András alesperes, Pixiades György jegyző, Csolditz Jeremiás és Bahil Lőrincz lelkészek a gyanúsított hitjelöltet 1705 július 8-án Csetneken Englmajer István rozsnyói főbíró és más német urak jelenlétében szigorú vizsga alá vonták; de midőn tiszta hitűnek találták, felszentelésével Pelsőczy M. tiltakozása daczára egy perczig sem késtek (Szentk. 293. L). Említésre méltó, hogy az 1706 április 21-én Csetneken tartott gyűlés óta az egyházkelőnek avatása nem mint eddig a templom küszöbénél, hanem az oltár előtt történt, de becstelenek avatása ezentúl is az ajtófélben ment végbe (exceptis inhonestis, Szentk. 320. 1.). Ratkón 1707 nov. 16. az egyházlátogatás alkalmával elrendeltetett, hogy minden születési, esketési és halálozási eset a tanuk, szülők és idő pontos megjelölésével az anyakönyvbe irandó (institutum est . . . ut omnes . . . immatriculentur, Peceli 232. 1.): miről az esperességi jegyzőkönyvekben eddigelé szó sem volt, jóllehet az 1 Ezen ítélet Carpcsov „egyházjog" 2. könyv XI. czím .190. alapján hozatott.