Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

melyet ón legfontosabbnak tartok. Mert megye vagy kerület alá tartozzék az egyház, ez ismétlem, csak czélszerűségi kérdés, de hogy mikópen szervezi magát a maga terrénumában, ez életkérdés egyúttal s ebben már csakugyan mindegyik nagy egyház maga a döntő biró, mert saját körülményeit Ő ismeri legjobban. Előre is kijelentem, hogy a körökre osztás eszméjét elfogadom, talán mi pestiek, erre nézve a prioritást is vitathatnék Debreczennel szemben. De ne nevezzük köröknek, legyenek ezek egyszerűen papságok. Természetesebb név, mint a kör, melynek megeshetnék, hogy egy helyt nem lenne középpontja, más helyt meg a perifériáját nem lehetne fellelnünk. E papságok (plébániák) nem a városi kerületek, de a városrészek szerint neveztetnének, p. o. itt Budapesten lenne egy-egy papság, a Kálvin-fór, Külső-Ferenczváros, Kőbánya, Rózsa -utcza, Zugló, Országház vidéke. Itt van a német egyház is, melyben már magyar istententiszteletek is rendszeresítvók. Ez a kör az országház ideköltözése folytán már is nagy fontosságot nyert. Buda, Svábhegy. (T. i. itt a valódi szükség felismerhető lesz.) Angol egyház. Ez a felosztás nem lenne végleges, esetleg egyes papságok a szomszéd papsággal egyesíttetnónek vagy újak állíttathatnának fel. Mindenik papság határai megjelöltetnének s ha a pestkörnyéki községek a fővárossal egyesíttetnének, ezen községek egyházai is egy pesti papsággá válnának. Hasonlóképen a keletkező falvak vagy a meglevő pestkörnyéki falvakban létrejövő leányegyházak, szórványok stb., ahhoz a papsághoz osztatnának be, a melyikhez földrajzilag tartoznak. Mindegyik papságnak volna rendes vagy helyettes papja s világi gondnoka ós egyháztanácsa. Rendes papja lenne az oly papságnak, melynek területén már templom s paplak áll, vagy a hol ilyen épülő félben van. Helyettes az oly papságnak, melynek még megállapodott körülményei nincsenek s isteni tiszteletét bérházban vagy az iskolában tartja. Minden papság fő-fő teendője az egyházi élet vezetése, isteni tiszteletek tartása, a szegények, árvák gondozása. Ez okból minden papság élénk összeköttetésben legyen a hívekkel s a területén alakult vagy munkásságát a papság területére kiterjesztett jótékony ref. felekezeti egyesületekkel. Oly egyesületek ugyanis, melyeknek hatásköre az egyházközségre kiterjed, bírjanak oly hatásós jogkörrel, mint a nagy egyházközségnek egy papsága, az olyan kisebb egyesületek pedig, melyek hatásukat csak egy papságra korlátozzák, álljanak annak a papságnak a felügyelete alatt, a melyikhez földrajzilag tartoznak. A papságok hatáskörébe utalnám továbbá a népisk. vallástanítás ügyét is. Nálunk Budapesten, a körülmények olyanok, hogy lehetetlen a szó valódi értelmében vett felekezeti (ref.) népiskolákat fentartani. De aztán annál terhesebb a feladatunk, mert a községi iskolában a vallástanításról gondoskodnunk kell. Szerintem a vallástanítás ügyét nem segédlelkészek alkalmazása, hanem egy vallástanítói kar szervezése által kell megoldani. A segédlelkészek jövőben a népisk. tanítói feladatra sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem képeztetnek. Legalább a dunamelléki egyházkerület így határozott. Az egész vallástanítás tehát, ha ők fognák ellátni, olyan színt nyerne, mint papságra törekvő — készséggel ismerem el — tehetséges ifjú embereknek, ideig-óráig való alkalmaztatása, a fővárosban, a hol ők könnyebben észrevételnek, és összekettetéseket is könnyebben szereznek. Tanítanának, míg jövőjükre nézve szükségesnek tartják, s távoznának, minden aggodalom nélkül, ha jövőjük kívánja. A vallástanítást, mely pedig ránk pestiekre nézve fontosabb, mint az egyházkerületi káplán képzés, — legalább emberi természet szerint okoskodva — ambicziójának egyik sem fogja tartani. A pesti egyház pedig megérdemli, hogy gyermekei vallásos oktatása szilárd kezekben legyen. Joga is van hozzá ós csak neki, az egyháznak, van joga hozzá. A vallástanítást a főváros fizeti, a tanítók nyugdíját az állam adja. Az egyházkerület semmivel sem járul e szükség fedezésére, nincs tehát joga a tanítók kirendeléséhez s itt tartásához. És a pesti egyház is elég intelligens arra, hogy a szükséges egyéneket megválaszsza, ha már községi adójában a fizetésüket a városhoz beadta. A papságok tehát vezetnék az egyházi életet, felügyelnének az isteni tiszteletek tartására, gyámolítanák a szegényeket, árvákat s e végből a területükön működő egyesületekkel összeköttetésbe lépnének ós felügyelnének a vallástanításra. S mindezt tennék oly önállósággal, hogy e tekintetben önállóságukat csak a nagy egyház igazgatására nézve elfogadott elvek korlátolhatnák. A papságok együtt tennék a nagy egyházat. A nagy egyház kifelé egyházi s polgári hatóságokkal szemben az egységes budapesti egyházat képviselné.