Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

gyűlésen legtöbbször ő volt a tanítói testület képviselője, hol szakszerű felszólalásaival egyik legtiszteltebb taggá emelkedett, míg a tanügy és tanítótársainak lelkes pártolása, védelme azok előtt emelte népszerűségét a leghatványozottabb fokra. Az e. m. tanügyi bizottságnak, mint csaknem folytonosan iskolai korfeliigyelő, legkiválóbb szakférfia volt. A köztisztelet, melyben az egész város részesítette, hamar ráirányozta a társadalom minden rétegének figyelmét. A községi képviselőtestület tagjának választotta, a néhai Vajda János alapítványával a város által szervezett polgári iskola a megbízható férfiú gondos kezeire bízta az alapítványok kezelését, az iskola-gondnokságot, s ő e megbízatásnak haláláig a legpéldásabban felelt meg. A város egyik pénzintézete is alig talált tiszteltebb és megbízhatóbb férfiút, mint e derék néptanítót, kit a felügyelő-bizottságba ültetett. E soknemű elfoglaltsága mellett nem mulasztott el egyetlen alkalmat, melyet önképzésére fordíthatott. A különböző tanfolyamokat nemcsak látogatta, de végig tanulta, s mint szorgos méh az ismeretek gazdag kincseivel tért haza, hogy szerzett ismereteit körében hasznosan kamatoztassa. Szőlőjét szakszerűen felújította ós ebben másoknak is például szolgált, miben segítette őt közlékeny behízelgő modora s nagy népszerűsége s az általános becsülés, mely haláláig kisérte. Mint kartárs a legodaadóbb, a kezdőknek pártfogója, tanácsadója, bátorítója, barátja. A felsőbbekkel szemben szerény, szolgálatra kész. Mint barát hű odaadó, megbízható, teljes jósággal és szeretettel. A beczézgető Dani néven, de mindig tisztelettel, szeretettel emlegette mindenki. Barátja sok, ellensége kevés volt, annak az oka se lehetett más, mint az irigység, mivel roszat ellenfelei sem mondhattak e derékre. 1877-ben nősült először, de ifjú nejét a halál korán elragadta. Ezelőtt 18 évvel nősült másodszor, néhai Németh János lelkész árváját Ilonát nyervén feleségül, kivel a legboldogabb családi életet élt. Házasságát 3 szép gyermekkel áldotta meg az ég, kiket mintaszerűen nevelt, úgy hogy lelki gyönyör hatotta át az ember keblét e példás kis család láttára. A város és a vidék értelmiségének legelőkelőbbjeit barátai közé számlálhatta, a kik bizonyára a legtöbben őszinte könyeket hullattak a korán kidőlt barát hamvai felett. Csak 50 évet élt. Rövid betegsége akkor ragadta el, midőn környezete még nagy reményeket fűzött áldásos életéhez, midőn az általa létrehozott intézmények, közte az ifjúsági egyesület, még ezután örvendeztették volna a gondos kertészt az áldásos gyümölcsökkel. Kis családja mint a vihar rongálta fészek árva madarai bánatban megtörve, gyászolva siratják a páratlan atyát, ki nevelésöket csak elkezdte, de be nem végezheté. És a kik őt szerettük, tiszteltük, oly sokan néma gyászszal borongva sirunk, könyezünk. íme egy néptanítónak halvány és csak nagy vonásokkal rajzolt képe. De hiányzik még az utolsó vonás. Szűcs Dániel mindenekfelett református tanító volt. Egyháza javáért égett, lángolt. Protestáns érzületét nem rejté véka alá, hanem világolt vele mindenek előtt. S ebben — mint egyebekben is — példa lehetne sok kartársa előtt. Ezt egyik legszebb vonásául tekintem. Néptanítók! íme tőletek függ, hogy közhasznú állásotokat egyszersmind tiszteltté, becsültté tegyétek az emberek előtt. Mert ha e pálya embereinek kevés tiszteletet és sok kellemetlenséget nyújt, mint a példa mutatja, legtöbb esetben magukban az illetőkben rejlik a hiba. Mert ha valaki e pályát a maga nemesebb értelmében fogja fel, és nemcsak iskolájában, hanem egyházában, községében, a társadalomban mint számottevő tag közhasznú munkásságával érvényesülni óhajt, akar s tud: a pálmakoszorú nem marad el. És ha sok ilyen derék néptanítónk leend, a nemes pálya hova-tovább emelkedik a közvélemény szemében, az egyház felvirul, a társadalom rátok fordítja figyelmét, elismeréssel, köztisztelettel jutalmaz. Ha ez irányban ez életrajz némi hatást gyakorolhat : úgy ez az igénytelen repkény-koszorú sokáig zölden marad a derék néptanító felett domborult sírhalmon. E koszorút édes Danim! ifjúkori, mindvégig nemes barátom, könyes szemmel teszem le sírodra a távolból. Nyugodjál csendesen! Morvay Ferencz, a f.-baranyai egyházmegye papi főjegyzője. IRODALOM. ** A budapesti l)ávid Ferencz-egylet I. évkönyve. A budapesti Dávid Ferencz-egylet egy évi pályafutás után 78 oldalra terjedő évkönyvet adott ki. Az évkönyv közli mindazon felolvasásokat, melyeket a hat felolvasó ülésen tartottak dr. Boros György (Az unitarizmus miszsziója), Kozma Gyula (Emlékezés Dávid Ferenczről), Józan Miklós (Déva vára költ.), Perczel Miklósné (Unitarizmus és a nők), Ürmössy Miklós (Párbaj-vita), Bodnár Zsigmond (A vallások fejlődése), dr. Hatala Péter (Az ember és az Isten), Vámbéry Ármin (Az iszlámról). ** Az állatok világának most megjelent 65-dik füzetében a légykapó-madarakról, valamint a fecskékről kaptunk kedves leírásokat. Különösen bájos az a rósz, a mely a fecskékkel foglalkozik s melyből ez ösmert madarakról sok érdekes, részben új dolgokat tudunk meg. A szövegrajzok a füsti fecskét és a biborfecskót mutatják be; de hű képét adják ezeken kívül, a búbos gébicsnek, a miniommadárnak, a csonttollú madárnak, a szürke- és az örvös légykapónak, a melyek a légykapó-félék gazdag táborába tartoztoznak. A füzethez mellékelt fekete nyomatú műlap a lantfarkú madarat ábrázolja. Chernel-István, a mű magyar kiadásának szerzője ebben a füzetben is bizonyságot tesz arról, hogy 66