Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Az ev. szocziális kongresszus Dortmundban örvendetes képét nyújtja a keresztyén szocziálizmus terjedésének Németországban. Előkelő állami és egyházi képviselők nyilatkoztak ott a ker. szocziálizmus különféle ágairól, a mi mindenesetre eszméinek hódításáról. és életrevalóságáról tesz bizonyságot. A mozgalomnak vallásos szocziális • oldalát gyönyörűen és világosan kidomborították Naumann, Harnack, Wagner, Nobbe, Herrmann Delbrück és Rade tartalmas és tanulságos szónoklatai. De igen értékesek voltak Pohle a nemzetgazdász, Schuhbring és Erdberg a művészettörténész és Martin kisasszony és tanító ker. szocziális irányú felszólalása is. így Naumann igen szépen fejtegette a gazdasági jelenségeknek szocziálbölcseleti és ethikai oldalát, és óva intett a hazátlan, tudatlan és történetellenes proletarizmusról. Vagy Nobbe igen meggyőzően formulázta a szervezett egyháznak a szocziális mozgalomhoz való viszonyát, a midőn többi között hangsúlyozta, hogy nem lehet az egyház feladata belényulni a szocziális mozgalomba, s nem foglalható a munkások mozgalma egyházi felügyelet alá. De azért az ev. egyháznak eminens feladata a ker. jellemképzés s a közéletnek az evangélium megszabadító és megtartó erejével és szellemével való betöltése. Különösen óva intett attól a két szélsőségtől, a mely szerint a gazdasági életrend az evangéliumból volna levezethető, s attól, hogy az állami s a gazdasági életnek semmi köze a vallásos erkölcsi meggyőződéshez. Ezzel valóban megvan találva a mód a szocziálizmus s a keresztyén vallásos-erkölcsi világnézet áthidalásához. Majd Harnack berlini tanár, a nagynevű egyház- és dogmatörténetíró mai műveltségünknek erkölcsi és szocziális jelentőségéről értekezett. Fejtegetései szerint a modern művelődésnek a való élet megismerésére, a gazdasági önállóság lehető elérésére s az életkedv emelésére kell irányulnia, míg viszont a valódi művelődésnek távol kell maradnia a félszegségtől, az egyéniséget nivelláló egyenlősítéstől s a jellemgyengeségtől, vagy más szóval kifejezve : a valódi művelődésnek minden pontjában a ker. vallásos világnézet alapelveiben kell gyökereznie. A művészetnek a népéletre való befolyásáról a valódi népies művészet („Volkskunst") érdekében a két művészettudós : Schuhbring és Erdberg értekezett. A művészi érzéknek a népéletben való életeleven fejlesztése az egyház egyik elsőrangú feladata. Helyesen definiálták a művészetet ekképen: „nem luxus, hanem magasabb életrend a fődolog I" Jó lakás kerttel és virágokkal kell a mi munkásnépünknek ! Nagyon korszerű volt továbbá Gallovitz előadása a dekalóg szocziál-vallási jelentőségéről a népiskolára. Szerinte a dolog nem csupán „a bűn tükre s a bűnbocsánat előkészítője, hanem hatalmas nevelői eszköz az élet összes viszonyára", mely szocziális oldalát tekintve „valódi útmutató a lelki és testi egészség elnyerésére". Végről Martin tanítónő igen alaposan fejtegette a nőnek tevékeny szerepét a szocziális korszerű feladatok megoldásában! De a szabad egyházi értekezlet gyűlése is Düsseldorfban tanulságos képet nyújt a keresztyén szellemű szocziálizmus terjedéséről. Azon hatalmas előadást tartott Lepsius, a keleti örmónvkérdés kiváló ismerője az erkölcsiség hatalmáról a nemzeti életben. Állást foglalt a Rómába vezető individualista és nationalista ethikával szemben, s a hegyi beszéd követelményeinek a való közösségi polgári élettel való szerves és egészséges összeköttetését hangsúlyozta. S igen szép és meggyőző előadást tartott Nathusms greifswaldi tanár és ismert nevű keresztyén szoczialista író a keresztyén s a szocziális segítség egymáshoz való viszonyáról. Ebben azt hangoztatta, hogy „nincs szocziális segítség keresztyén szeretet nélkül, .mely viszont az élő Krisztusba vetett hitünkben gyökerezik". Ez alapon azt mondotta, hogy a ker. szeretet megköveteli az isteni életrend uralmát az emberi társadalomban s abban az egyesnek erkölcsi érvényét és önállóságát, míg viszont a szocziális segítség a kiegyenlítő igazságosságban áll az állami életben, a mi nem más, mint a gazdaságilag gyengének törvényes védelme s a társas testületek jogainak ós szabadságának lehető megvédése. Valóban gyönyörű elvek és eszmék az evangéliumból a szocziális kérdés megoldásában. Szent meggyőződésünk, hogy egyedül a Krisztus evangéliuma szellemében oldhatjuk meg állam, egyház, társadalom, család és egyén egyaránt a szocziális kérdés feladatait a népélet összes ágaiban. Ez oldalról a német keresztyén szocziális értekezletek lefolyása felette érdekes és tanulságos. A németországi lakosság hitvallásáról érdekes adatokat közöl a legújabb népszámlálásról szóló statisztika. Azt olvassuk, hogy 1890 óta a kath. lakosság erősebben szaporodott, mint az evangélikus. Föltűnő, hogy a zsidóság a keresztyénekkel szemben inkább fogyott, mint szaporodott. A német birodalom lakossága volt 1900. deczember 1-én 56.367,187, az 1890. évben 49.428,470, vagyis 10 év alatt a szaporodás 6.938,708. E számból evangélikus (luth., ref. és egyesült) 35.231,104 (1890-ben volt 31.026,810), kath. 20.327,913 (1890: 17.674,921), görög kathol. 2992, más keresztyén 203,678, izraelita 586,948, más hitvallású 10,602, felekezeten kivüli 5983. A német birodalomban eszerint 1000 lakosra esik 625 ev. 361 kath., 10 izraelita és 3 felekezeten kivüli lakos. Hoensbroech gróf, az ismert nevű exjezsuita „Deutschland" czím alatt „az egész kultura szolgálatában" egy nagyszerű irodalmi vállalatot indított meg Berlinben. Munkatársai lesznek: Hartmann, Lipps, Litzmann, Pfleiderer és Tomies. Kiváló író és szaktudós mindegyik a maga nemében. A vállalat, mely havi füzetekben fog Schwetzschkénél megjelenni, a kultura összes ágaira terjed ki. így képviselve lesz abban a tudomány, a művészet, a szépirodalom, a technika, a politika, a nemzetgazdaság s a hadi tudomány. A nagytudományú szer-