Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

nak tanulmányozásáról alapos s minden oldalról való megvitatásáról a küszöbön volt egyházmegyei gyűlések előtt még csak szó sem lehetett. Ép ezért indíttatva éreztem magamat az ez évi áprilisi rendkívüli egyházkerületi kögyűlésen az iránt való felszólalásra, hogy a törvényjavaslatok oly időben s oly mennyiségben küldessenek meg az egyházmegyéknek, hogy egyházunk minden hű fiának s minden érdeklődő tisztviselőjének alkalom s elég idő bocsáttassék rendelkezésére, hogy a javaslatokat úgy Ők, mint az egyházmegyei gyűlések tanulmányozhassák, azok felett behatóan gondolkozzanak s így azokat minden oldalról megvitassák. Különösen szükséges ez zsinatunk egyik főtárgyára az egyházi adóreformra nézve, hogy ekként oly törvény alkottassók, mely a helyzetnek s népünk adózási képességének megfelelő czélszerű s üdvös alapelvekből kiindulva, gyakorlatilag is minden rázkódás nélkül megvalósítható és keresztülvihető legyen. S erre különösen nagy súlyt kell helyeznünk, hogy az egyházi adóreformjavaslat az érdekeltek által kellően tanulmányoztathassék, ha meggondoljuk, hogy úgy ezen adóreformbizottság, valamint a törvényjavaslat végleges szövegezésére hivatott konvent tagjai, bár tisztelettel hajlunk meg mély bölcsességük, szóles látkörük s egyházunk javát előmozdítani törekvő egyházszeretetük előtt — majdnem teljesen ismeretlenek a nagy többséget képező falusi kis egyházak viszonyaival, melyeket mi, a kik ezen kis egyházakban szolgálunk, ismerünk teljesen. Ezért egyházunk érdekéből kívánjuk, hogy elegendő idő adassék nekünk az összes törvényjavaslatok, különösen pedig az egyházi adóreformjavaslat fölött beható gondolkozásra ós javaslataink, esetleg megjegyzéseink és módosításaink kidolgozására; mert a kis egyházaink sajátlagos viszonyaival nem számoló s elhibázott egyházi adóreformtörvény, bármily jóakarattal készítsék is el a tervezők, esetleg — végzetes lehet a kis egyházakra nézve. Az 1901. áprilisi konvent jegyzőkönyvi 64. sz. a. az e. adóügyi reform tárgyában kiküldött bizottság jelenti, hogy bizonyos általános alapelvek kijelölésével megbízta az előadót, hogy készítsen egy adókulcsot próbaköltségvetések előállíthatása czéljából és terjeszsze azt a bizottság elé, melynek adjon a konvent felhatalmazást, hogy a munkálatot véleményes javaslattétel végett megküldhesse az egyházkerületeknek s ezek viszont az egyházmegyéknek s ezek oly időben terjeszszék fel a konventi bizottság előadójához munkálataikat, hogy azok alapján a bizottság határozott javaslatokat tehessen már a jövő évi konvent elé. A konvent a jelentést elfogadta s bizottságnak a kórt felhatalmazást megadta, felhiván az egyházkerületeket és egyházmegyéket munkálataiknak a bizottság előadójához oly időben leendő beterjesztésére, hogy a bizottság ez ügyben a jövő évi konventnek határozott javaslatokat mutathasson be. E konventi utasítás alapján mult évi egyházmegyei gyűlésünk 16. számú végzésével az e. adóreform tárgyában egy bizottságot küldött ki, azon megbízással, hogy a konventi munkálat megérkezte után tegyék azt részletes ós beható vizsgálat tárgyává s véleményes javaslataikat, mint az egyházmegye véleményét, oly időben terjeszszék fel a kerülethez s általa a konventhez, hogy a jövő évi konventben tárgyalható legyen. E konventi munkálat azonban még ez ideig el nem készíttetett, egyházmegyénkkel nem közöltetett és így a kiküldött egyházmegyei bizottság ez ügyben véleményes javaslatot nem készíthetett és fel nem terjeszthetett. Hanem e helyett a konventi egyházadózási bizottság elnöke és előadója az ez évi május hó tizennegyedikén ötvenedik szám alatt felhívást bocsátott ki az esperesekhez, újabb adatokat kérvén tőlük s általuk az egyes egyházaktól. Hogy e levél tartalma a n. t. egyházmegyei közgyűlés előtt is ismeretes legyen, e czélból e levelet a tárgysorozatba felveszem s intézkedni fogok, hogy az a n. t. közgyűlés előtt előterjesztessék s megismertethessék. Én az egyes egyházaktól bekövetelt adatokat a szintén bekövetelt 1900-iki egyházmegyeileg jóváhagyott költségelőirányzatok s számadatok kapcsán ez évi június huszonnyolczadikán 814. szám alatt elküldtem Kolozsvárra a bizottsági előadó úrhoz. De kisérő levelemben aggályomnak adtam kifejezést aziránt, hogy ez adatokból, illetve a kérdésekből, úgy, a mint azok fel vannak téve, a mi viszonyainkat nem ismerő egyének, bármily tiszteletreméltók legyenek is azok, a mi egyházadózásunkról tiszta és világos képet nyerni nem fognak; aggályomat fejeztem ki aziránt, hogy a kérdések nem tüntetik föl, illetőleg nem merítik ki egyházi terheink nagyságát, annál kevósbbé, mivel a lukma-rendszer szerint, melynek mibenlétét ismertettem s három egyházunk lelkészi fizetését, kivéve a papi s tanítói fizetések, a költségelőirányzatba s a számadásba felvéve nincsenek, a mi alig is volna lehetséges, s ha e kérdések, illetve azokra adott feleletek alapján tétetik zsinati intézkedés, ez ránk nézve nagyon kedvezőtlen, sőt hátrányos lesz. Azért a bizottságnak különös figyelmébe ajánlottam az egyházmegye által kiküldött bizottság által revideált 1898-iki, majd pótlólag az 1899-iki, a konventi előadó úrhoz annak idején felküldött s az egyes egyháztagok egyházadóját s állami adóját is feltüntető s minden egyes egyháztagra nézve az e. adónak az állami adóhoz viszonyított százalékát is feltüntető adatokat magában foglaló részletes kimutatásokat. (L. 1899. és 1900-iki esperesi jelentést a 8., 9., illetve 13-dik lapon.) Ismétlem azt, a mit a m. é. esperesi jelentésemben is bátor voltam jelezni, hogy szerény véleményem szerint, az egyházadózási kérdést, értve alatta természetesen, a vagyon aránylagos e. adózást megfelelő évi államsegélyt, tehát az 1848. évi XX. törvényczikk megvalósítása nélkül közmegnyugvásra ref. egyházunkban megoldani nem lehet. f,5*