Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

szervezett, a melyre főleg az inspiráczió terjedelmének kérdését bizta. Arról van szó, hogy a bizottság a legkiválóbb kath. írásmagyarázókkal egyetértőleg döntse el véglegesen azt a vitás kérdést, vajon az inspiráczió csak egyes bibliai helyekre vagy pedig az egész bibliára terjesztendő-e ki? így hát kilátás van arra, hogy a kath. theol. tudomány is foglalkozni fog azzal a bibliai studiummal, a melyhez Döllinger szép szava szerint az újabb és legújabb prot. theológiai tudomány legszebb lapjai fűződnek. De helyesen jegyzi meg a mi forrásunk, hogy a pápa egy kissé későn jött a biblia tanulmányozásának üdvös gondolatára. Mennyi fáradságot, bajt és küzdelmet megtakaríthatott volna korábbi intézkedéseivel a maga theológusainak! Csak meg ne ártson neki a bibliai kritika! Ahdul Hamid szultán május hó végén kiadott irádéja a következő török földön lévő német egyházi és világi jótékonysági és tudományos intézeteknek adta meg kegyesen az állami elismertetést; a perai reál- és felsőbb leányiskolának, a jedikulei német iskolának, a bebeki német árvaháznak, a perai német hospitálisnak, a karagatsi (Drinápolv mellett), haidar paschai és eskisheri német vasúti iskolának, a kaiserswerthi diakonisszaintézet német leányiskolájának és árvaházának, a német fiúiskolának, temetőnek, és német ev. egyházi paplaknak Smyrnában, a német ev. egyházközség házának Salonikiban, a német kórháznak, iskolának és paplaknak Jaffában, a német iskolának és paplaknak Sawnéban, a johanita rend vendégházának, a zsidó árvaliáznak, leány árvaháznak, diakonissza-intézetnek, a megváltáshoz czímzett ev. templomnak, a bélpoklosok asylumának, s a német ev. paplaknak és iskolának Jeruzsálemben, a syriai árvaháznak bir Salemben, a kath. leányiskolának a Szentföld egyesülete területének, a „D ormition" kath. területnek, a lyceumnak, a német izraelita hospitálisnak, árvaháznak, az irgalmas nővérek asylumának Jeruzsálemben, a német ev. templomnak, iskolának, paplaknak, temetőnek és árvaháznak Bethlehemben, az ev. iskolának Bet Saburban, Hebronban és Bet Dschalában, a kaiserswerthi diakonissza-intézet árvaházának, a porosz johannita rend hospitálisának s a diakonisszák nyári üdülőjének Beirutban, az irgalmas nővérek hospitálisának, s a német ev. paplaknak és iskolának Haiffában, a kath. hospitálisnak Tabghában stb. A kath. jótékonysági és közművelődési intézetek a szentföld német egyesületének tulajdonai. Valóban szép és elismerésre méltó a szultán e lekötelező figyelme. Egy darab német világ az a messze keleten ! A zsidóság terjedéséről érdekes és tanulságos dolgokat közöl a számokkal beszélő és oktató statisztika. A legnagyobb zsidó hitközség van New-Yorkban 400,000 aztán Varsóban 250,000, Budapesten 170,000, Bécs és Odessában 140,000, Londonban 120,000, Berlinben 106,000, és Philadelfiában 100,000 hivő lélekkel. 50 ezer zsidó lakik Páris, Amsterdam, Wilna, Lodz, Lemberg, Minsk, Berditschew, Schitomir, Witebsk, Kowno, Saloniki, Kon Stantinápoly és más városokban. Érdekes még a zsidók szocziális állása az egyes országokban s közelebbről azok folyton növekedő kriminál-statisztikája. E ponton azonban forrásunkat már nem követhetjük. A positiv unió barátainak tartományegyházi berlini gyűléséről röviden már megemlékeztünk. Abban a helyzetben vagyunk, hogy Ohly berlini udvari főpap: „A positiv unió s az ev. prot. érdekek", és Hase boroszlói tanár: „A positiv unió és a hit" cz. előadásáról behatóbban is szólhatunk. Előbbi elismeréssel jutalmazta az „Evang. Bund", az evangélium terjesztésének társulata s a Gusztáv Adolf-egyesület áldásos munkásságát s ultramontán ellenes, illetve prot. uniói szellemben állást foglalt azokkal szemben, a kik lehetségesnek tartják a modern hitetlenséggel szemben á la Stöeker a katholikusoknak s az ú. n. „hivő" evangélikusoknak szövetkezését és együttes munkálkodását. Még jellegzetesebb Hase tanár előadása. Sokban engedett a modern theologia követelményeinek, „a hit művét" látja az unióban s meg is dicséri a felekezetieket, hogy védik a hitvalláshűséget az egész vonalon. Azt hangsúlyozta, hogy az írásban kijelentéssel van dolgunk, de azért nem azonosítja azt magával a bibliával vagy a tanoknak egy bizonyos summájával. Elismeri, hogy a hitvallásos iratok az üdv összes kérdéseiben megfelelnek a bibliai igazságnak, de azért mégis sok van e hitvallásokban, a mi kortörténeti jellegű s az akkori theologia eredménye. Nagy súlyt fektet az üdvigazságok egyéni vallásos ta-< pasztalatára, de egyúttal a személyes üdvbizonyság feltételét Jézus élete üdvtörténeti fényeinek hivő egyéni elfogadásában is látja. Tagadja azt, hogy a theologia, mint tudomány egyházi hittételeket állíthatna fel, másrészt azonban elismeri a theologia mint tudomány nagy befolyással van az egyházi dogmatikai felfogás kifejlődésére. De különösen élesen itéli el a szigorúbb felekezeti irányúak settenkedéseit az unióval szemben, ellene van a szabad egyházi mozgolódásnak, s visszautasítja az egyház tartományi kormányzatra szórt vádakat. Csodálatos, hogy Stöeker „hitetlen professorait" Hase előadása egészen helyesen meg sem említette. E két előadás behatása alatt az értekezlet a következő egyhangú javaslatot hozta: „A positiv unió barátai az akad. theol. tanárok kötelességének ismerik, hogy a vezetésükre bizott ifjúságot, mint az egyház jövendő szolgáját az egyház írásszerű hitébe vezetik s ezzel a népélet hitét ápolják és fejlesztik". Csak természetesnek találjuk, hogy a prot. unió e két előadásához többen is szólottak. Hozzászólott Oettli baseli tanár is a „Kirchl. AVochenschrift" 20. számában. Ebben védi a modern theologiát azzal a váddal szemben, mint ha az hittételeket akarna felállítani az egyház számára, továbbá védi a theol. professzorokat, mint ha azok megrendítenék a fiatal hallgatókban az egyházi hitet, védi a tudományos kutatás szabadságát, mint a theologia létfeltételét és életelemét, s végül tiltakozik az egyházi orgánumok nagyobb befolyása ellene a theol. kathedrák betöltésénél. Oettli