Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

fogadtak. Megnyugvással gyŐzŐdtefri meg a felől, hogy az egyház zavaros pénzügyeinek rendezéséhez úgyszólván mindent készen találtam : a presbitérium egyhangú jóakaratát, a baj orvoslásához szükséges anyagot, s különösen a nép munkakedvét, s az óhajtozást a bajból kiszabadulásra. így történt, a mit dicsekedve mondhatok el, hogy még a legzivatarosabb napjaimban is nem tudtam oly utat s eszközt ajánlani, melyből az egyház és népnek javát reméltem, a melyet a presbitérium egyhangúlag el nem fogadott volna. Pedig vajmi hamar kipottyantam az egyhangú választás kosarából, mihelyt a fizetésemet kértem. Vége volt a népszerűségnek; de az is igaz, hogy az egyház iránti buzgóság mindig nagyobb volt hiveimben az én személyem iránt érzett ellenszenvnél. Már most lássuk, mi volt Látrányban a főbaj ? A népnek a szabad nzsora ós korhelység miatt teljes elnyomorodása, úgy hogy 208 fertály telekből, három zsidó család kezébe összpontosult 80 fertály telek, sok szőlő, ház s mintegy 60 ezer forintnyi tartozás. Az egyház is sajnosan érezte ennek következményeit; már csak azért is, mert itt papi s tanítói föld nem levén, mindennek az elnyomorodott hívek által fizetett párbórből kellett volna kikerülni. A tehetetlenség miatt azonban évrőlévre jó deficzit volt. Kötvényen mintegy 1000 forintnyi, kötvény nélkül mintegy 800 forintnyi kétes egyházi adóhátralékot találtam. Ijesztő Szám, kivált koldustarisznyán. De még ez nem minden. Boldogult elődöm idejében az egyház egy krajezár nélkiil megvett egy egész hely szessziót 3500 frtért. Ennek az ára is még fizetetten volt, sőt még ezenkívül is volt az egyháznak mintegy 8—900 forintnyi adóssága. Legégetőbb volt a vett birtokára, a melyet 1885. május i-re teljesen ki kellett volna fizetni. Hogy végrehajtás ne jöjjön, főtisztelendő püspök úrhoz fordultam 1200 írt kölcsön utalványozásáért, a mely 8 nap alatt az én személyes felelősségemre meg is történt. Majd a kaposvári takarékpénztárnál 1000 frt kölcsönt szereztem; 1200 frtot pedig egy magán embertől eszközöltem ki, a magam és a gondnok kezessége mellett. így egy időre a vihar megszűnt; de látván, hogy a bajból való szabadulásra más út nincs, mint a vett birtok darabonkénti eladása, ezt javaslatba is hoztam a presbitériumban. Javaslatomat kész örömmel el is fogadták. A birtokot felbecsültük, minőség tekintetében osztályoztuk, s nyilvános árverésen való eladását elhatároztuk. Az árverés meg is történt, elég sok huzavonával, a miközben nem egy ellenséget szereztem magamnak; de mégis úgy, hogy gyülekezetem javára válott. Addig mesterkedtem ugyanis, a míg kivittem, hogy a 22 parczellából csak a 11 gyengébb minőségű adatott el, a 11 jobb minőségűt pedig az egyház tartotta meg magának. Sőt, azt is elhatározták, hogy a munkáltatás haszonnal járóvá tétele végett minden házaspár évenként a földekre egy kocsi trágyát adjon. Ez lett az egyik kútforrása annak, hogy a látrányi egyház úgy, a hogy lábra állhatott. A mi azonban igazán lábra állította az egyházat, az a közaratás volt, a mely, habár csak háromszor teljesíthettünk is, mint tiszta haszon szerepel a bevétel lapjain, 500, s 1000 frtos tótelekkel. A mikor én Látrányba mentem, a közaratás már egyáltalában nem volt szokásban. De én elmentem a bérlő urakhoz, s a mikor?

bár ígértem fűt-fát, még csak nem is biztattak, a női lélek gyengédségéhez appelláltam. Bementem a bérlő nejéhez, lefestettem előtte egyházam nyomorúságos voltát, s lett aratás, a melyet felügyeletem mellett végeztünk, 500 — 600 frt haszonnal. Sőt még több is lett, mert a bérlő jó lelkű neje beajánlt bennünket Szemesre is, a hol már 1000 frt tiszta haszonnal végződött az aratás. S igy tovább, úgy hogy egyházam mindinkább könnyebben evezett, a biztos kikötő felé. Látva azonban a nép sanyarú helyzetét, gondomat az egyesek dolgaira is kiterjesztettem. Hogy híveimet a vetőmag-uzsorától megmentsem, felállítottam a kölcsönmagtárt itt is, de a már csak 1

0

/10

0

-tóli természetbeni kamatozás mellett azon szándékkal, hogy idővel kölcsönpénztárt is fogok felállíthatni és pedig 3

/lü

u

-tóli kamatozás mellett. Nincs is messze az idő, hogy ezt is megkezdhetem, vagy utódom megkezdheti, ha nyomaimon jár. Ezt a kölcsönmagtárt 16 év óta én kezelem. Tavaszszal kiosztom, őszszel beszedem. Teljes felelősséggel tartozom; de örömmel teszem, abban a reményben, hogy haszna a népre nézve meglesz. Hallva továbbá naponként az árverezést hirdető dobszót, az egyes árveréseket megakadályozni, vagy legalább a potom áron elkótyavetyélést ellensúlyozni iparkodtam. Á privát tartozásokon kivül is mintegy 30 ezer forint szőlőváltság terhelte a község lakosait. Ebből az állam 15 ezret önként elengedett, a többit év-év után exequálták; előbb az ingókat, azután a szolokét. Átlag 30—40 került évenként eladásra; a melyeket 10—15 frtért megvett vagy a kisbíró, vagy a jegyző, legtöbbször valami izraelita atyánkfia, vagy az árvereztető fiskális. Végre is megsokalva a sokat, a saját felelőségemre a pénzügyminiszter úrhoz alázatos fölterjesztést tettem ez ügyben. Jutalmam az igaz, hogy 2 forint bélyegcsonkítás lett; de csakhamar megjött utána azon határozata is a miniszternek, hogy többé senki szőlője szőlőváltságért el ne adassék, s mintegy 4000 frt szőlőváltság leíratott. • . . • r Ezenkívül is minden egyes adós atyámfiának peres ügyét figyelemre méltattam, ha mindjárt nem is kérte közbejárásomat. Az adóssággal túlterhelteknek adósságaik összesítését s törlesztéses kölcsönnel fedezését ajánltam. A ki gyengébben állt, annak Veszprémből ö

/10

0

-tól is pénzt szereztem. A váltógazdaságnak azonban mindig ellensége voltam; annak még a káptalani pénzt is eleibe tettem, bár ez veszedelmes fegyver, a melyet jól forgatnak ellenünk, mert ha eladó kálvinista föld van, azt ezen a pénzen rendesen pápista veszi meg. Szóval nem volt olyan közügy, a melyben részt ne vettem volna. Réme lettem némely bíráknak, jegyzőknek, fiskálisoknak és uzsorásoknak. De én azzal nem törődtem, mert előttem mindig népem java lebegett. Igaz ugyan, hogy mindemez odaadó törekvésem daczára is szenvedtem méltatlanságot hiveim részéről, a mikor papi fizetésem ügyét rendbe kívántam hozni, de én mégsem panaszkodtam, kétségbe sem estem, bosszút sem forraltam, sőt kétszeres buzgósággal dolgoztam az egyház és nép jóllétének előmozdítására. S ha valamiben dicsekedhetem az az, hogy a Krisztus tudománya, adott példája s kegyelmesen nyújtott lelkének ereje arra segített, hogy nem néztem a hátam megett valókra, hanem csak az előttem levőkre, bízva az Úr kegyelmében, hogy ő az ő hatalmával épen azt fogja egyházam javára fordítani, a mit cselekedtek az én megrontásomra. S nem is csalódtam. Az ő lelke elvégezte a maga munkáját, úgy a nép, mint a presbiterek kebelében. Fordult az állapot az én előnyömre, s nem bántam meg, hogy eltűrtem a méltatlanságokat. Sőt némi erkölcsi jutalmát vettem azon krisztusi tanítás bölcseségének: a gonoszt jóval győzi meg, mert eleven szenet gyűjtesz az ő fejére, a melyet meg nem olthat. Megtért a nyugalom az egyházba, s a bizalom az én kebelembe, s a tetterő is erősebb lett a még végzen-