Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

ref. hitvallásokban foglalt evangélium" alapján a német prot. tartományegyházak szorosabb tömörülését, s a valódi ev. prot. életérdekek egységét. Nem a tannak, hanem az életnek és az egyháziasságnak új reformáczióját sürgeti, hogy az evangélium annál hathatósabban fejthesse ki kovászszerű életadó erejét és hatását. Csakhogy Stöcker ez „egyházi szabadságának" egy kis hibája van. Régi aggressziv hangjával és éles s sértő modorával a régi Stöckerre ismerünk, ki most is „az ev. egyház gonosz szelleme megtestesülésének" mondja Harnackot, az illusztris berlini prot. theológust. így aztán nem csudálkozunk azon, ha nem sok reménynyel néznek a liberálisabb német prot. orgánumok Stöcker vállalata elé, és újabb „reformácziójában" is a régi „reakcziónak" finomabb kiadását látják. Stöcker szájában és tollából igen gyanús az, ha Ő a theol. fakultások „egyháziasságát", s a tudomány „önállóságát" vitatja. „A reformkatholicizmus" szelleme kisérti tudományos theol. köreiben legújabban is a pápás egyházat. Ismeretes, hogy már Schell, a wiirzburgi tudós kath. theol. tanár a katholiczizmusnak a tudománynyal és a liberális haladással — a melyről pedig a Syllabus hallani sem akar — való összeegyeztetésére törekedett, mígnem elhallgattatta őt a Judex pápás kongregácziója Rómában, s ő „laudabiliter se subjecit!" Napjainkban a Los von Rom mindinkább terjedő mozgalma által indíttatva e mozgalom élére állott Ehrhard volt bécsi, jelenleg freiburgi kath. egyháztörténettanár „Der Katholicismus im XX. Jahrhundert" czímű számos kiadást ért művével, a melyben közelebbről a katholicizmusnak a modern kultura követelményeivel való megegyezését vitatja. A műből szerzőnek meleg tudomány- és egyházszeretete sugárzik ki, kinek érzéke van egyházának úgy nagysága, mint koronkénti hibái iránt. Egyházáról azt tartja, hogy „máig is a teljes keresztyénség birtokában van", a protestantizmusban csakis „szubjektivizmust, kriticzizmust és a ref. egyháziasságban politikai theokratizmust" lát, de azért erélyesen sürgeti annak reformáczióját, a kultúrához való közeledését, és bátran síkra száll a régi iskola s a dogmatikus felfogás hívei ellen. S e tekintetben nem áll egyedül a mai pápás egyházban. Krauss, Hertling báró és Wahrmund hasonló reformtörekvéseket sürgetnek. Csak a mi hazai pápás egyházunknak úgylátszik érzéke sincsen az ilyen reformok iránt, a melyeket a pápás sajtó már is elítélt az egész vonalon. Hogy mit mondanak majd azokhoz Rómában, s hogyan egyeztethetők azok össze a csalhatatlan tantekintélylyel, az még nem ismeretes. Mi azonban már is sejtjük e reformok siralmas végét a pápás egyházban, a mely a reformáczióra in capite et membris egyaránt képtelen. A mozgalmat különben továbbra is éber figyelemmel kisérjiik! A „Los von Rom" mozgalmához igen érdekes és tanulságos fejtegetéseket fűz a „Chr. W." legújabb száma. Az egy állammal, egy néppel és egy vallásfelekezettel szemben már Döllinger és legújabban Jaentsch állította föl azt az ideált, hogy a vallásfelekezetek sokasága hatalmas szellemi tőke és erőforrás istenországa szolgálatában. Igazolja e tétel igazságát a katholiczizmus és a protestantizmus története egyaránt, habár másrészt be kell vallanunk, hogy Róma elvi álláspontján mint „egyedül üdvözítő egvház" a különböző vallásfelekezeteket el nem ismerheti, s így a Los von Rom hallatára azonnal idegessé lesz. Pedig a mozgalomnak e pápás egyházra is nagy jelentősége van. A mi nevezetesen hiányzik Ausztriának, Francziaországnak, Belgiumnak, Olaszországnak és Spanyolhonnak, az épen a felekezetek sokasága mint valódi szellemi tőke és vallásos erkölcsi erőforrás. A hierarchiai monarchia, mint a pápás egyház abszolutisztikus monopoliuma annak legeminensebb veszedelme. A különböző vallásfelekezetek a keresztyénség különböző karizmáinak kifolyásai, s a maguk összességében teszik az egész s a teljes keresztyénséget. Természetes, hogy annak megértéséhez valódi liberalitás, mély vallásosság és művelt türelmesség szükséges, mely észreveszi a Krisztus evangéliuma nyomait és hatásait ott, a hol azokra akadunk. A mai vallásosság, s a mai morál és kultusz a középkor keretébe többé bele nem illeszthető. Csakis ezen az állásponton fog aztán kifejlődhetni az a tudomány is, a melyet Nippold jénai tanár összehasonlító vallástannak nevez. E fejtegetések valóban érdemesek a megfigyelésre és meggondolásra! A „Frauenbund" s a „Frauenbewegung" egyik legörvendetesebb jelensége a német prot. közéletnek. A •nő sorsa, boldogulása, foglalkozása, életpályája, vallásossága rendkívüli mértékben megérdemli a figyelmet. E mozgalomnak is van már irodalma. Lange és Biiumer kisasszony adta ki a minap annak „kézikönyvét", mely valóságos útmutató ez életrevaló mozgalom összes ágaiban. A nő 4 részből áll, a melynek elseje annak történetét, másika annak német munkaterét, harmadika a német nőnevelést s negyedike annak sajátos hivatását ismerteti. A munka a nő kötelessége és tisztessége, mely egyaránt diszíti őt a népélet legfelsőbb és legalsóbb köreiben. Főleg a nőnek szocziális munkásságára és jótékony hatására a szeretetmunkásság összes ágaiban igen nagy súlyt fektetnek a szerzők. A nők története egyik igen gazdag fejezete az emberi művelődés történetének. Kár, hogy a nő az evangélium szolgálatában nincs oly arányokban föltüntetve, a milyenekben az megérdemelné. Még megjegyezzük, hogy a mű minden nőemanczipácziói propagandisztikus . tendencziák nélkül mindnyájunk tanulságaira van megírva. Alkalmilag behatóbban is fogjuk a testes kötetet ismertetni. Dobsina. Dr, Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. Négy levél. Adalék Révész Imre életrajzához és a kecskeméti theol. intézet történetéhez. I. Tatai András Fésős Andráshoz. Kecskemét, 1853. július 27. Kedves Barátom ! Tegnap vett becses leveled nagy örömmel árasztott el mindnyájunkat, köszönjük szives eljárásodat, s külünösen Ft. Superintendens úr, tisztelete mellett, igen-igen szives köszönetét küldi. Tiszt. Révész Imre urat, kit mi ecldig csak remek elmeszüleményeiből ismerénk s kihez némely észrevételei a theologia irányzata felől vonzottak különösen bennünket, melyeket, úgy látszott, mintha szivünkből ragadott volna ki, most már, a te leírásod után megismertük teljesen olyannak, comme il faut, — ő az, a kit mi keresünk. Felette jól esik látni, hogy van oly magas lelkület, mely a protestantismus érdekében nem számítja a garasokat,