Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

Horvát-Szlavonországokban a 2 vegyes házasságnál egy létesült megegyezésből vesztesége egy. A Magyarbirodalomban róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben össszes nyeresége: 29. IV. Április havában Magyarországon 10,063 házasság köttetett. Ebből vegyes házasság: 1090, 10"83. Tiszta ág. h. ev. házassag: 856, ev. ref: 1525. A gyermekek vallására vonatkozó 276 összes megegyezésből esik az apa vallására 144, az anya vallására 132. A róm. kath. egyház javára: 167, a gör. kath. 4, görkel. 1, ág h. ev. 30, ev. ref. 73, unitáriusra egy. Horvát-Szlavonországokban április havában : 1117. Ebből vegyes házasság: 22, 0

/o"^an: 190. Tiszta ág. h. ev. házasság 26, ev. ref. 4. A gyermekek vallására vonatkozó 10 összes megegyezésből esik az apa vallására 1, az anya vallására: 9. A róm. kath. egyház javára 7, az ev. ref. 3. Az ág. In. ev. egyház vesztesége április havában a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon, levonva a 236 vegyes házasságnál előfordult 78 megegyezésből a nyereség-veszteséget: 22; vesztesége Horvát-Szlavonországokban a 6 vegyes házasságnál egy létesült megegyezésből : egy, összesen: 23. Veszteség más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon a 79 vegyes házasságnál 5 létesült megegyezésből : egy; Horvát-Szlavonországokban vesztesége az 5 vegyesházasságnál 3 létesült megegyezésből: 3, összesen: 4. A Magyarbirodalomban róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége április havában: 27. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon a 487 vegyes házasságnál előfordult 155 megegyezésből: 31; vesztesége Horvát-Szlavonországokban a 6 vegyesházasságnál 3 létesült megegyezésből: 3, összesen: 34. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországo a 157 vegyes házasságnál 15 létesült megegyezésből: 7, nyeresége Horvát-Szlavonországokban az 5 vegyes házasságnál 3 létesült megegyezésből: 3, összesen: 10. A Magyarbirodalomban a róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége április havában : 24. Kassa. Homola István, evang. lelkész. MISSZIÓÜGY. Egy falusi lelkész naplójából. (Folytatás.) 1867. június 10-én szenteltek föl Fehérvárott, s másnap 8 órakor megkaptam a papi diplomámat s 9 órakor búcsút mondva a kukoricza-traktusnak, 11 órakor már bemutattam magamat az eldoradónak vélt Dunamellék kapujában Őrt álló kherubnak, a ki személyem s papi diplomám végig mustrálván, azon megjegyzést tette: „Ha nem is nagyon jó, de elég új, mai keletű. Átveszem önt, s rendelem Gyömrőre helyettesül, minden felelősséggel." Három hónapi helyettességem után, Török Pál püspök úr gyömrei látogatása alkalmával felgyógyult princzipálisom előtt így szólt: „Most már ön itt felesleges" ; három hely: Tisza-Várkony, Kiliti és Nagy-Szokoly áll ön előtt; válaszszon, hova kiván menni!" Én azonban ismerve püspökömet, egy kis rafinériával élvén, azt feleltem: „én magamat főtisztelendőséged atyai pártfogásába ajánlva, oda megyek, a hova rendel". Megvallom azonban, hogy én egyáltalában nem szándékoztam más hova menni, mint Nagy-Szokolyba, a minthogy Parrag János szokolyi lelkésznek jó eleve, írtam is, hogy engem névszerint kérjen, sőt személyesen is bemutattam magamat, mert tudtam, hogy leendő princzipálisom teljesen szolgálatképtelen, tervem sikerültében bízva püspököm rendelkezésre bocsátottam magamat; mely nyilatkozatom után Török azt kérdezte, mely vidékre való vagyok, s miután megmondottam, hogy fehérmegyei s részben somogyi, így szólt: „Azt hiszem örömestebb megy a haza felé, mint a Tisza partjára" ; ezennel rendelem Nagy-Szokolyba, hova haladék nélkül induljon". Tervem sikerülte feletti igaz örömmel indultam el a somogymegyei N.-Szokolyba, a hol szívesen fogadtattam, áldott princzipálisra, s még jobb princzipálisnóra találtam Világiakban gazdag és részben elbizakodott, bár jó indulatú, de a Krisztusban szegény s erkölcsökben koldus népre találtam, melynek két öreg papja is csak úgy sántikált. Itt először ellenségeket szereztem. A tőszomszédunk kedvenez kutyáját agyonlőttem, mert bejárt a princzipálisom szőlős-kertjébe. Majd csakhamar a szokolyi Bismarcknak (Szarka N. uramnak) azt mondottam presbiteri ülésben, hogy előttem annyi tekintélye és embersége vagyon szokolyi kanásznak, ha különben tiszteséges és becsületes ember mint N. N. uramnak. Ezzel a fegyver meg volt töltve, melynek a golyója végre is talált; de másrészről előttem is megnyílt az az út, a melyen járva a n.-szokolyi nép kegyébe bejutottam. Pedig soha a nép kegyét nem kerestem, sőt oly kemény predikácziókat tartottam s oly erősen ostoroztam a szokolyi rosz szokásokat és erkölcsöket, hogy egy alkalommal magam is megrökönyödtem a felháborodott népnek templom előtti, az éneket is túlhaladó s a templomba behallatszó zúgásától. Ezen okulva a következő vasárnap tartottam egy csillapító beszédet, melyben kijelentettem, hogy ha én valakit megsértettem, vagyha a predikácziómban csak egy szót is mondtam olyat, a mely Szokolyban nem úgy történt, a ki találva érzi magát, jöjjön hozzám bizonyítsa be a kifogását s én minden további felszólítás nélkül szedem-vedem sátorfámat s tovább állok, nem lesz szükség engem kihordani. De ha mindez Szokolyban megtörtént és ti azt nem resteltétek megtenni, hogyan resteljem én azt szemetekbe megmondani, hiszen tenni sokkal csúnyább mint mondani. A válasz nagy nevetés közt az lett: „Vigye el a kánya ezt a kis papot, mit tegyünk, ha nagyon is igaza van". A gondos igehirdetés mellett a gyülekezet anyagi ügyeire szegeztem figyelmemet. Az egyházi adószedésnek szigorúan utána néztem, úgyhogy a míg azelőtt Szokolyban még egy tyúkólra is külön egyházi adót kellett kivetni másfél évi káplánkodásom után a rendes adóból is felesleget, mintegy 700 frtot mutattam ki. Egyúttal kijelentettem, hogyha rendesen és híven gazdálkodnak, Szokolyban sohasem lesz arra szükség, hogy rendkívüli adó vettessék ki. Ezzel meg lett alapítva a nép előtt a becsületem és emberségem, melyben a nagyszokolyiak mindhalálig érdemen feliíl ki is tartottak és el nem hagytak; melvlyel engem maguk iránt sírig tartó hálára köteleztek ; de egyúttal mindenkor a népért munkálkodó pappá és emberré tettek. E közben elhunyván drága és nemeslelkü, de kissé könnyelmű princzipálisom, megnyílt előttem az út a