Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

megfelelne kisegítő káplánnak, sőt az a pap hatást is tudna gyakorolni reá, hogy a tudományokban való haladásról se feledkezzék meg, de pap nélküli egyházba theologust semmi esetre sem volna szabad kihelyezni. A nélkül, hogy egyházunk emez árnyoldalát részletesebben festeném, — mert nagyon sötét, szomorú kép volna az, — vessük fel a kórdóst: mit cselekedjünk tehát? A bajt ón következőleg gondolnám orvosolni: Minden kerületben, a hol szükség van rá, szerveznek egy, vagy több úgynevezett vándor-lelkószi állást, mindenütt a kerületi püspök székhelyén. Az ilyen vándor-lelkésznek, vagy lelkészeknek, a kik kizárólag a püspök rendelkezése alatt állanak, az lenne kötelessógök, hogy itt és amott, a beteg pap helyett fungáljanak, — a megüresedett lelkészi állomásokon, míg oda igazi helyettes lelkész, vagy adminisztrátor tétetik a legsürgősebb teendőket teljesítse ós ha káplán, nem volna, a kit oda lehetne helyezni, a gyülekezet életét, az egyház adminisztrálását papválasztásig vezetné, s ha közben más helyre is kellene mennie hasonló kötelesség teljesítésére, az előbbi egyházban prédikálna a tanító, ő pedig menne oda, a hova kötelessége parancsolja. Míg nevelési irányunk meg nem változik, s a szegénységgel összekötött lelkészi állásokra lelkesedni tudó, ha kell, áldozatra is kész nemzedék nem támad: addig a lelkész- ós káplánhiányon szerintem csakis a jelzett módon lehetne ós kellene segíteni. Az a vándor-lelkész nem szolgálna más érdeket, mint az egyház ügyét, s ennélfogva a papválasztásoknál uralkodó visszaélések megszüntetésére is ügyes, tapintatos eljárásával és vezetésével jó hatást gyakorolna. Hogy az ilyen állások nem lennének kényelmesek, az bizonyos, mert annak a vándor-papnak mindig akadna dolga, sőt talán egymásután több helyen is, de a Krisztus lelkével megteljesedett ember sok munka elvégzésére képes, s ón még a mai, nagyon anyagias világban is hiszem, hogy minden kerületben akadna nem egy, de több lelkes, hivatásáért hevülő pap, a ki hivatással járó nehéz, de magasztos munka teljesítésére örömmel, kész szívvel vállalkoznék, mert Krisztus igája könnyű ós gyönyörűséges azoknak, a kik az ő evangéliumának hirdetésére az anya-szentegyház építésére Istentől valóban elhivattak. De hát honnan vegyünk pénzt az állások szervezésére, mikor most is annyi az anyagi gondunk, hogy roskadozunk alatta, kérdik talán az anyagiak miatt oly nagyon aggodalmaskodó lelkek? Semmi esetre sem az államtól, mint a hogy ma minden téren és minden anyagi kérdés megoldásánál gondolkoznak. ílinden kerületnek van olyan pénztára, hogy az ilyen állásokat kellőleg dotálhassa, ha tekintetbe veszszük, hogy a lelkészek segélyezése, — meglevén a kongrua, — ma már nem, okvetlenül elkerülhetlen. De ott van maga a közalap, egyedül annak terhére kellene felállítani az ilyen lelkészi állásokat, mert hiszen úgyis az volna czélja, rendeltetése, hogy a közös bajon, nyomorúságon segítsen. Ma pedig már közös baj a lelkész- ós káplán-hiány, melynek veszedelmét ott látjuk a gyülekezetek forrongásában, az egyháztól való elpártolásban, mert, ha nincs pásztor, a ki életét is kész adni az ő juhaiért, bizony elszéled a nyáj, s elpusztulnak gyülekezeteink. Ha egyházam javát czélzó soraim a kellő helyeken figyelembe vétetnének, — mivel az új állások szervezésénél nem szokunk kellő körültekintéssel eljárni, — a mondottakhoz még csak azt kívánom hozzátenni, hogy e lelkészi állások szerintem úgy lennének szervezendők, mint a rendes lelkészi állások, t. i. gyámegyleti illetékesség- és kegyévvel, nem feledkezvén meg munkaképtelenség esetén a kellő nyugdíjról som. Keresztesi Samu. TÁRCZA. Van-e személyes Isten? (Folytatás.) Van-e személyes Isten? A modern felfogásból indulunk ki. A jelenkornak ez az alapelve, liogy a világban változhatlan törvényszerűség uralkodik. Kant mondá egykor eme szép szavakat: „két dolgot bámulok a világban, a csillagos eget és a bennem levő erkölcsi törvényt". Mi indíthatta őt arra, hogy bámulja a csillagos eget. Talán annak titokteljes fénye? Könnyen lehetséges, hogy ezt az égben járó bölcset az a fenséges törvényszerűség ragadta meg, a melyet a csillagok pályafutásában tapasztalt. És az valóban bámulatos is, olyan bámulatos, hogy a hol a nehézség törvényétől a legkisebb eltérés mutatkozik, azt egész bizonyossággal valamely fel nem fedezett planéta befolyására lehet visszavezetni. Azonban ez a törvényszerűség az egész mindenségben fennáll. Már a görögök kozmosnak, vagyis egy rendezett egésznek nevezték a világot. De ha már ez így van, micsoda következtetést lehet akkor levonni a világ törvényszerűségéből? Ha valaki őszi napon fa alatt halad el s ott látja heverni a földön összevisszaságban a faleveleket, tudni fogja, hogy ezeket a leveleket a volt természeti erő rázta úgy oda, a hogy hevernek. De ha észrevenném azt, hogy azok a levelek p. o. bizonyos mértani szabályosság szerint hevernek ott, kénytelen volnék feltételezni, hogy azt valami okos, gondolkodó lény rendezte úgy. Mikor a gyermekszobában az építő játék koczkái össze-