Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-29 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Keresztyén császár intelmei. Hamar István. — Iskolaügy: A magyar nyelv tanítása. Keresztesi Samu. — Tárcza: Van-e személyes Isten? Buszkay Gyula. — Belföld: Vágvidéki ref. lelkészértekezlet. Vágmelléki. — Az 1900. évi áttérések. Homola István. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Keresztyén császár intelmei. Németország császárjáról, II. Vilmosról nem az első alkalommal emlékezünk meg ezen a helyen. A mikor Jeruzsálemben járt, ott elmondott beszédét vezető czikkünkben méltattuk. S most újra szólnunk kell róla, mert ismét egy oly beszéd hangzott el ajkairól az ős német császárság bölcsője helyén, Aachen városában, a melynek szavai elhatnak az egész világra, s a mely érdemes arra, hogy méltó figyelmet keltsen, úgy az egyházi körökben, mint ott, a hol a magas politikával a nemzetek sorsát intézik. Nagyfontosságú a német császárnak ez újabb beszéde, mert nyíltan, mély meggyőződéssel hirdeti nemcsak a germán szellemi impérium növekedését, hanem azt is, hogy ennek a nagyságnak fundamentuma, folytonos éltető forrása a keresztyén vallás. Csak a Krisztus tudományán felépült egyszerűség, istenfélelem, magas erkölcsi nézetek és az abból táplálkozó keresztyén kultura lehetnek azok, a melyek a nemzeteket külsőleg ós belsőleg nagygyá tehetik és a népek felett szellemi és erkölcsi imperiumra segíthetik. Nagy és örök igazságú szavak ezek, s jelentőségük még nagyobbá lesz egy oly birodalom császárja szájában, a mely már eddig is kezébe ragadta nemcsak a politikai, hanem a kulturális vezetést is, s a mely ifjú, fejlődő életerejénél fogva valóban arra látszik hivatva lenni, hogy a császárja által kijelölt fundamentumokon állva, elnyerje azt az imperiumot, a melyre a germán szellem törekszik. Tanulságot meríthetnek e szavakból az államok vezetői; de tanulságot meríthetnek magok a keresztyén egyházak is. A tanulságot jó volna, ha legelső sorban a népek vezetői vonnák el. Pandora szelenczéjéből újabb ós újabb nyomorúságok és veszedelmek áradnak ki a világra. Az emberi, állati indulatok, a bűnök légiója, az anyagi ós erkölcsi nyomor szemünk előtt ássák alá az országok fundamentumait, ropogtatják azok alkotmányát, s a vezetők és a folyton remegésbe élő társadalom aggódva keresik a védekezés eszközeit. A figyelmes szemlélő azonban sajnálattal látja, hogy ez a védekezés olyan, mint a kontár orvos gyógyítása, a ki a baj igazi gyökerét vagy nem tudja, vagy nem is akarja megkeresni, hanem csak hiábavaló kuruzsolással próbálgatja betegét életben tartani. Gyártódnak a törvények megmérhetetlen számmal, szövevényes paragrafusokkal; a börtönnek és bitónak rettenetes nevei sűrűn hangzanak bennök, s hogy szörnyűködésünk még nagyobb legyen, elég gyakran eldördülnek a csendőr és katona fegyverek, embervért ontva, életet oltva. S a világ képe mégsem változik jóra, sőt még félelmetesebben látszik közeledni a katasztrófa. Igen, mert a beteg állami ós társadalmi életet nem lehet meggyógyítani kuruzslással: börtönnel, bitóval, golyóval. Nem lehet mindaddig, míg kivannak lökve alóla a keresztyén vallás örök fundamentumai, és a míg a Krisztus tudománya helyett a keresztyénség emlőiről leszakadt emberi tudomány az emberiség tanító ós vezető mestere. Vissza, vissza tehát az igazi, örök alapokhoz: a Krisztus tudománya tanításaihoz és az azon felépült keresztyén erkölcsiséghez ós kulturához. A mai művelt világ a keresztyénség fundamentumain alapíttatott meg; ezeken állva győzte meg a pogány világot s futott meg bámulatos utat az emberi haladás mezején. Azóta boldogtalan és nyomorult, a mióta ez alapokat kilökte maga alól. Ha tehát végveszedelemmel fenyegető bajait orvosolni akarja, s kikerülni óhajtja, hogy a míg a szellemi téren a tökéletesség csúcspontja felé közeledik, azalatt az erkölcsi téren rettene-