Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-22 / 25. szám

KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Május hónapban folytak le az angol egyházak, illetve egyháztársadalmi intézmények közgyűlései, s mint minden évben, sok érdekes és tanulságos dolog érdekelhet minket is az ezekről szóló tudósításokból, hiszen irántunk is érdeklődnek ott lévő hitrokonaink, mert minden önző érdek nélküli rokonszenvüknek annyi becses tanújelét adták már. Ez természetes is, mert az angol ós skót szabad egyházak küzdelmeinek, szenvedéseinek története nagy vonásokban hasonlít a mi Sionunk megpróbáltatásának történetéhez. Ott is, mint nálunk, ezek küzdelme az államegyház ellen egyszersmind az alkotmányos szabadságért való küzdelem volt a zsarnoki hatalom ellen. Jún. 8-án ünnepelték a puritánok gainsboroughi templomának 300 éves jubileumát. Ez ünnepségre meghívták dr. Iíuyper Ábrahám holland miniszterelnököt, a ki e meghívásra így válaszolt: „A puritán atyák a mi dicsőséges multunk legnagyobb dicsőségei; ők képezik az összekötő kapcsot a holland és angol szász faj között úgy Angliában, mint Amerikában". Mi is elmondhatjuk azt, mert ha a mi hazánk földje nem is adott, mint Hollandia akkor, menedéket e kiüldözött puritánoknak, ezek szelleme ide is át lőn plántálva és megtisztult alakban él ma is. Szebb és találóbb jellemzését még sehol nem olvastam az angol puritanizmusnak, mint Carlyle „Heroes and heroe worship" — hősök és hős imádás — czímű munkájában, mely az Akadémia kiadványában magyarul is megjelent, a melyet melegen ajánlok minden lelkésztársam figyelmébe, és a melynek nem volna szabad hiányoznia egy főiskolai ifjúsági könyvtárból sem. A „hős mint pap" czímű fejezetben így ír a puritánokról: „Elítélhetjük, kicsinyelhetjük a puritanizmust, és talán, ha a szigorú megítélés mérlegére vetjük, durva, hibákkal teljes dolognak is tarthatjuk ezt. De eredeti ós életerős dolog volt ez, mert növekedett és növekszik. E világban mindent küzdelem árán adnak és minden dolog értékének mértéke a benne rejlő erő. Engedj hát időt egy dolognak, mozgalomnak ; ha gyarapszik és fejlődésre képes a benne rejlő erőnél fogva, úgy helyes, „Istentől való" az. Tekints át Amerikába, az angol szász fajnak ottani történetére, és gondolj arra a kicsinyes történelmi tényre, midőn a „Mayflower" hajó ezelőtt 200 évvel a zsarnoki hatalom elől menekülő puritánokkal Hollandia egy kis jelentéktelen kikötőjét elhagyá. Ha költészetre hajlammal bíró nép volnánk, mint a görögök voltak, egy hőskölteményt láttunk volna e dologban, egyet a természet költeményei közül. Mert ez volt a mai hatalmas Amerika kezdete és tulajdonképeni felfedezése. A száraz, vergődő anyagba ekkor költözött be a megelevenítő lélek. Ezek a szegény emberek, kiűzetve hazájukból, egy új hazát keresnek. Sötét, kietlen őserdők vannak oda át; vacl, kegyetlen emberek, de nem oly kegyetlenek, mint a zsarnok hóhérai. Gondolták, az édes anyaföld ott is nyújt nekik táplálékot, és a mennyei atya ott is gondoskodik róluk. Elmentek, hogy békességben és igazságban, szabadon imádhassák őt. Összeszedték szegényes holmijukat, kibéreltek egy kicsiny hajót: a „Május virágát" és útra keltek a sötét, ismeretlen ország felé. Neal, a ..Puritánok története" czímű becses munkájában leírja, hogyan indultak el. Lelkészükkel és hozzátartozóikkal együtt leborultak a tenger fövényes partján és imádkoztak: hogy az Isten könyörüljön rajtuk, szegény, elhagyott gyermekein, hogy Isten menjen velük, kisérje őket kegyelmével oda át, az ismeretlen pusztaságba, a mely szintén az O kezeinek munkája. Ezeknek a menekülő puritánoknak, úgy gondolom, missziójuk, munkájuk volt. A kis, a gyenge dolog egykor erős leszen, ha igaz dolog. A puritánizmust kigúnyolták, üldözték akkor, de senki nem nevet rajta most; mert fegyverei, hadihajói vannak, karjaiban erő van, a melyet ural a szárazföld és a tenger, a mely az őserdők helyén városokat épített, és hegyeket mozdított ki helyükből ott az új világban." Az ősök é szelleme él a üakban ma is, és nevetséges dolognak tartom, midőn nálunk a pápista sajtó ujjongva közöl híreket a pápistaság térfoglalásáról ott Angliában, vagy vérmes reménynyel épen ennek uralomra jutását jósolgatja. A pápaság — mondja Carlyle — ép úgy nem jöhet vissza győzedelmesen ide a szabadság földjére, minthogy a bálványimádás nem térhet vissza soha. Egy-két áttérés ott a „magas" körökben, egy-két kápolna, a melyet az „áttérített" milliókból építenek, még nem jelenti a pápaság győzelmét. Az ősök e szelleme nyilatkozik meg azon heves küzdelemben, a melyet a szabad egyházak az új angol iskolai törvényjavaslat ellen folytatnak. Az angol közvélemény egy jó részét elfogta ugyanis — a kiábrándulásig — az imperializmus láza. Ebből kifolyólag van a konzervatív, tory kormánynak ott ma a parlamentben olyan többsége, a milyennel legfeljebb Chatam lord — Fitt — dicsekedhetett a napoleoni háborúk idejében. Ez merészszé tette a konzervativeket és azért akarják most keresztülerőszakolni ezt a retrográd irányú törvényjavaslatot, a melynek a római katholikusok és a hozzájuk közel álló „magas egyházi" párt örülnek legjobban. Felekezeti iskola nem tartható fenn közadózásból, ez a jelszavuk a szabad egyházaknak, a melyek nem óhajtják igénybe venni ép ezen elvnél fogva a törvényjavaslat által a nonkonformistáknak is kilátásba helyezett iskolaállítási jogot. A tanítás és felekezeti béke érdekében követelik a „board school"1

vagyis a világi, az adózó polgárok által szabadon választott iskolai hatóság felügyelete alatt álló, felekezeti jelleg nélküli iskolai rendszer fejlesztését, a mely szerint az iskolában a vallástanítás a bibliára ós a főbb hittótelekre szorítkozzék, ezen felül pedig minden egyház maga gondoskodjék különleges hittanának taníttatásáról. Harminczkét évvel ezelőtt a mostan kormány lelke, Chamberlain is — a ki unitárius -52