Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-08 / 23. szám

nyelvű országos törvényeink bevezetéseiben, a királyi czímek elősorolásánál még mint Tótország s mint az anyaország kapcsolt része szerepelnek, mindaddig, míg a remélt, de mindez ideig is tényleg be nem következett horvát kibékülés és a több százados régi barátság megújítása kedvéért az 1868: XXX-ik törvényczikkben a polgárosított sziavon határőrséggel egybeolvasztva társország rangjára emeltettek. Budának, mint országunk volt fő- és székvárosának 1541-ben történt megszállásával meggyökerezvén a hoszszas török uralom, s alatta egész Szlavóniának magyar lakossága kipusztulván, az elenyészett régi Yalkó vármegyének a szomszéd Szerém, Verőcze és Pozsega vármegyékbe ékelt területén is a hódító török által inkább megszenvedett római katholikus és görög keleti vallású szlávság, a sokáczok és szerbek lettek állandó lakosok, de mégis maradt ott irmagul rendes egyházakat alapító némi csekély református magyarság is, azon nagyszámú magyar anyaegyházak hulladéka, melyeket a hatalmas Percnyi Péter egyik udvari papja Sztárai Mihály alapított, ki a Dráva melléki Baranya vármegyében általa megkezdett reformácziót a Dráván túli rég Valkó vármegyébe is átvivén, ott nemcsak a magyarok, hanem a ráczok közt is nagy sikerrel terjesztette a reformált egyházak szervezését, mert mint Felsőzemplén vármegyei születésű, szlávul is jól tudott és különösen mint szép hangú énekes a ráczok közt is nagy kedvességbe jutott. Azonban az általa alapított 120 egyház közül a régi Yalkó vármegye területén a 17-ik évszázad közepén már csak huszonegynek fennállását jelzi a történelem, s ezekből is utóbb csak 4 magyar és 1 rácz anyanyelvű s így összesen 5 érte meg a 18-ik évszázad kezdetét, névszerint Rétfalu, mely a szomszédságában később megtelepült Német-Rétfalutól való megkülönböztetésül a magyar előnevet vette fel, továbbá Haraszti, Szent-László ós Kórogy, mint magyar ajkú egyházak, s az eredetileg szintén magyar nemzetiségű Tordafalva (Tordincze) mely a szláv népáramban magyar nemzetiségét elvesztvén, mint rácz nyelvűvé lett leányegyház küzdött a létéért s napjainkban már anyaegyházzá fejlődve, most mint szerb nyelvű református anyaegyház valódi unicum, nemcsak a dunamelléki ref. egyházkerületben, hanem az egész osztrákmagyar monarkhiában. A fentebb megnevezett 4 magyar nyelvű református anyaegyháznak válságos helyzetében fenmaradását csakis az ő kitartó s az anyaországi összes református magyarságnak követendő például szolgáló azon hű ragaszkodása eredményezte, melyet nemzeti nyelvéhez s e mellett saját vallásfelekezetiségéhez az ellenséges indulatú szlávnépek és idegen vallásfelekezetek közt elszigetelve századok alatt megőrzött; de az igazság érdekében elismerendő, hogy őket az Adamovich főnemes s az Eltz és Pejacsevicli grófi családokbeli jószívű földesuraik is kellő oltalomban részeltették, mindaddig, míg az 1790-ik évi XXVI-ik törvényczikk 14-ik pontja az országos védelmet kivételképen reájok is kiterjesztette. Valóban, az oly csekély számú szlavóniai magyar reformátusoknak mind ez ideig való fenmaradása szinte csodaszámba megy, ha meggondoljuk, minő gyökeres változásokon ment át Szlavónia a 16-ik évszázadtól fogva, mind népességi, mind nemzetiségi, mind közjogi és kormányzati tekintetben. A régi törzsökös magyar helynevekből ugyanis alig maradt meg egynéhány, például Álmás, Daruvár, Kutas, Lovas, Szarvas, Város, de ezek is természetesen szlávos kiejtéssel; a több százak, illetőleg ezrek pedig egészen elszlávosíttattak. így lett a régi Gara = Gorjan. Eszék = Osjek, lreg=Irig, Haraszti = Harastin, Tordafalva = Tordince, Erdő vidék—Erdevik, Újlak=Ilok, Száva-Szent-Demeter = Mitrovica, Moróth — Morovic, Szalánkemény = Slankamen, Bánostor = Banostor stb. A mi a szlavóniai r. katholikus magyarokat illeti, ők nyelvök, nemzetiségök és az egyháziasság fentartása tekintetében messze elmaradtak a református magyaroktól, mert míg az utóbbiak a százados török zsarnok uralom alatti nyomorgáshoz képest is elég népes anyaegyházakban tömörültek, addig az egész mostani Sziavon társországban nincs egyetlen tiszta magyar r. katholikus anya- sőt még leányegyház sem, s a r. k. magyarok csakis mint a túlnyomólag horvát-szerb nyelvű anyaegyházak szórványos töredékek léteznek a diakovári püspökség területén Eszéken, Sotinban, Erdeviken s még a pécsi püspökség szlavóniai részében Cepinben, A maradéki = maradiki és a nikinczei r. k. mostani magyarság úgy látszik újabb település, mert a diákovári püspökség 1880-dik évi hivatalos névtárában, hol Maradik az írig városi anyaegyház leányegyházai közt van elsorolva, és Nikinczi anyaegyháznál a magyar nyelv még nincs jelezve a horvát-német s a Klementinus-horvát egyházi nyelvek mellett. Tóth Lajos, iigyvéd, egyháztanácsos. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német protestantizmusnak egyik legnagyobb erőssége a belmisszió. A lelkészi és belmissziói értekezletek melegen felkarolják a hitben és szeretetben egyaránt áldásos művet. Hogy milyen kérdéseket tárgyalnak, kitűnik a következőkből: Az e hó végén megtartandó berlini lelkészi értekezleten Oettli greifswaldi tanár „a bibliáról és Bábelről", Schulze bethániai lelkész „a csudáról ós az imáról a lelkipásztori gondozás terén", Stöeker udvari lelkész „a keresztyén erkölcsiségről a népéletre vonatkozó jelentőségében", s a heidelbergi belmisziói értekezleten: Georgi frankfurti lelkész „korunk és a belmisszió", Keller düsseldorfi lelkész „a fiatal ember világa és az evangélium", ós Simsa hallei lelkész „az iszákosok megmentéséről" cz. kérdésről fog előadást tartani. Azok behatóbb méltatására alkalmilag még visszatérünk. A belmisszió terén még nékünk is sokat kell tennünk és tanulnunk. Keppler rottenburgi püspök a minap ugyancsak elítélte Ehrhard volt bécsi, jelenleg freiburgi theol. tanár ismert liberális, reform, kath. történetírását, holott „A katholiczizmus és a XX-ik század" cz. műve az ő approbácziójával jelent meg. A püspök úr most szégyenli ez approbácziót, és nagyon is siet a mentegetődzéssel. Voltak kifogásai a mű ellen. De azért nincs benne semmi sem, a mi „contra fidem et móres" volna, a mint hogy az inkviziczióval sem került konfliktusba. A püspök szerint Ehrhard művének legnagyobb tévedése abban van, hogy a katholiczizmust s a modern kulturát, s különösen a pápás katholiczizmust és a modern tudományt, a Syllabus ellenére, összeegyeztethetőnek tartja. Keppler püspök