Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-08 / 23. szám

Óh, sokszor látjuk mi álmunkban A virulást, mely kél nyomunkban ; Megtelik a szivünk örömmel, S oly édes büszkeség tölti el, Hogy bár idő előtt elhalunk, A szebb kornak, a bűvös nyárnak Első hírmondói mi vagyunk." * * * Oh ti nagyok, ti félistenek! Kik egy jobb jövőért kiizdtetek, Üldözve fent, gúnyolva alant, Míg kezetekből kihullt a lant, Miben állt a ti boldogságtok ? Csakis abban, Hogy a szebb kort inegálmodátok. Albert József. KÖNYVISMERTETÉS. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerkesztették: Bunyitay Vincze, Bapaics Rajmond, Karácsonyi János, a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjai. Első kötet: 1520—1529. Budapest, 1902. Kiadja a Szent-István Társulat tudományos és irodalmi osztálya. Nagy 8-adrétű XII + 592 lap. Ára 10 korona. Míg Magyar Prot. Irodalmi Társaságunk felett teljes tizenhárom esztendőnek kellett lefolyni, hogy évenként 10 nyomott ívre terjedő egyháztörténeti nyers anyag kiadását elhatározhatta: addig íme a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya, egyszerre egy testes kötettel a sorompóba lép és számszerint 514 darab okiratot mutat be a hazai reformáczió tíz első esztendejéből. S ha az előszóban a szerkesztők nem jelentenék is, a megjelent első kötet tartalmából is önként következnék, hogy egy tervszerűen kezdett és rendszeresen gyűjtött anyag publikábzióval van dolgunk, melynek a fenti czím alatt írt mű az első zsengéje. Nem lehet czélom, hogy ezen nagyértékű és egyháztörténetírásunkra nagy horderejű vállalkozásról dicshimnuszt írjak, vagy hogy a czélzatosság vádjával illessem, mintha történetcsinálásról, vagy irányításról lenne itt szó; hanem épen azért mutatom azt be lapunk hasábjain, hogy valóban megismerjük annak tartalmát és jelentőségét. Kiadványuk indokolásául Macaulay azon ismeretes mondására hivatkoznak szerkesztők, hogy: „nincs része a történelemnek, melyet a különböző pártok írói annyira összezavartak és meghamisítottak volna, mint épen a reformáczió története", mely hazai viszonyainkra alkalmazva is áll. Igazuk van, hogy az Árpádok kora ismeretesebb a reformáczió korszakánál. És épen ezért szükséges az erre vonatkozó adatok összegyűjtése és kiadása, hogy ne a rokon- vagy ellenszenv sugallta későbbi feljegyzésekből, hanem magukból az egykorú forrásokból lehessen megismertetni a hazai reformácziót, az oknyomozó történet világításánál. A mi minket illet, mi attól a fénytől nem félünk, a mely az ezután még feltárandó adatokból a reformáczió elterjedését, előre nyomulását,, térfoglalását lesz hivatva kellő világításban felmutatni, s óhajtjuk, hogy történetünk ezen szaka felett kiválóan ragyogjon az igazság fénylő sugára, mely a még meglevő adatok kiadásával mindenesetre éreztetni fogja jótékony melegítő és termékenyítő erejét is. Csak egy baj van itt, a mi ismeretes szegénységünk! Nincs ugyan okunk legkevésbbé sem kételkedni a jóhírnevű, tudós szerkesztők lelkiismeretességében és megbízhatóságában, hogy mindent úgy adtak, a mint vették; de Ők is emberek, mindent nem láthatnak meg ós nem kutathatnak íel, bár tagadhatatlan, hogy nekik a nagy apparátust igénylő munkára minden eszköz rendelkezésükre áll. Bunyitay maga hét hónapot tudott szentelni a bécsi titkos levéltárban való búvárkodásra, anyaggyűjtésre; gondos szeme, szakértelme, nagy tudása és jártassága bizonyára lehetőleg minden figyelembe vehető körülménye kiterjedt. ... de hol van az a prot. tudós, a ki mondjuk hét napot tudna ugyanott tölteni, történetírásunk nagy hasznára. Pedig ha valahol áll, úgy az okiratok megválasztásánál kiválóan igaz, hogy több szem többet lát. A miben egyik kutató semmi figyelemre méltót nem vesz észre, ugyanabban egy másik diplomatikus szem — mint b. e. Véghelyi Dezső szokta mondani — fontos adatokat fedez fel, ós teljesen igaza is van. Az tehát a baj, hogy egy egyén történelmi érzékére van ezen részben az egész munkálat alapítva. Ha rá szánná is magát valaki a prot. tudósok közül a költséges búvárkodásra, hol szerezne protekcziót, hogy a titkos levéltárba beereszszék? 1 Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget és fontosságot a szerkesztők lelkiismeretes munkálkodásának, a melynek már mind a hárman számos bizonyítékát szolgáltatták. Munkaprograinmuk szerint Bunyitay a budapesti, hazánk keleti és éjszakkeleti részeinek és a bécsi csász. és kir. titkos levéltárakban levő anyagnak az átvizsgálására, — Bapaics a már kiadott anyagok összegyűjtésére, — Timon Ákos a bányavárosok s az ország nyugati részében levő levéltárak kibuvárlására válallkozott, kinek munkakörét Karácsonyi János vette át. A gyűjtés kiterjedésének határvonalát az 1520—1570. évek közé eső adatok összeszedésében állapították meg, s az ötven évi időközből mintegy hat kötetre való anyagot hordtak össze. A reformáczió korára vonatkozó okiratok összegyűjtésének milyen nehézségei vannak, és hogy mi, milyen szegények vagyunk ezekben, felemlíthetem szerkesztőknek az előszóban közölt szomorúan érdekes megjegyzését, hogy még olyan levéltárnak az átkutatása is, mint sárospataki főiskolánké „csak nemleges haszonnal járt, miután kitűnt, hogy abban egykorú adatok után nincs mit keresnünk". De mikor a mi egyházaink ós iskoláink ellen folytatott háromszázados küzdelemben történeti emlékeink nagyobb részét is megsemmisítette a „compelle intrare" elvet valló fekete sereg! „Hosszabb 47*