Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

mely után a gályarabok oszlopát lélekemelő ünnepély keretében megkoszorúzták. D. u. 4 órakor tovább foly­tatták a gyűlést, a melynek tárgyai voltak: a magyar­országi prot. theologusok „Közlöny"-e szerkesztőjének beszámolója, s szerkesztőválasztás; beszámolások a kü­lönböző theologiák ifjúsága részéről az általuk végzett belmissziói s ezzel rokon munkákról. A konferenczia Dömötör Endrének a rekoirálásáról szóló javaslatával végződött, a melyet egyhangúlag elfogadtak. (K. F.) EGYESÜLET. Az eperjesi ev. theológia belmissziói egyesülete május 21-én vallásos estélyt tartott a következő műsor­ral: 1. „Himnusz" Schubert Ferencztől, énekelte az ág. h. ev. polgári leányiskola énekkara, Várkoly Szeréna úrhölgy vezetése alatt. 2. „Egy percznyi csönd." Irta Szász Károly. Szavalta Várkoly Ottilia úrhölgy. 3. „A vallásszabadságról". Irta s felolvasta dr. Horváth Ödön kir. tanácsos, jogakadémiai dékán. 4. „Reformations-Symphonie" — Mendelssohntól. Zongorán játszták dr. Horváth Ödönné és Balló Aurélné úrnők. 5. Részlet Petőfi „Apostol" czímű költeményéből. Szavalta Kellő Gusztáv theol. hallgató. 6. „A magasba, ég Urához" Heroldtól. Énekelte az ág. h. ev. polgári leányiskola énekkara, Várkoly Szeréna úrhölgy vezetése alatt. * A Mária-kongregácziók munkája. A M. Sz. mult hó 23-ki számában a következő, okulásra méltó közleményt olvassuk: Pünkösd hétfőjén volt a budai kir. palotai szent István-kápolnában a budapesti központi Mária-kongregá­czió fölvételi ünnepélye. Ez a kongregáczió szent István király és szent Alajos pártfogása alatt polgári iskolai tanu­lókból alakult. Ötven kongregáczionálistát avattak ez alka­lommal szűz Mária lovagjává. Az ünnepélyen jelen voltak: Gizella, Jozefa, Klotild, Auguszta és Dorottya főherczeg­nők, Ottó és József Ágost főherczegek. Ugyanaznap délutánján Mária Jozefa főherczegnő fővédnöksége alatt negyven új tagot avattak fel szintén fényes szertartás kíséretében a budapesti vári leánypatronage kebelébe. — Ezt a tudósítást nem azért közöljük, hogy a tényt fel­panaszoljuk; pedig azt is tehetnénk, tudva azt, hogy a Mária-kongregácziók nem csupán arra törekesznek, hogy az ifjúság lelkét valláserkölcsi gondozásban részesítsék, hanem arra is, vagy talán épen arra, hogy katonákat toborozzanak a protestantizmus ellen az eccesia militans számára; — de közöljük a saját okulásunk végett. íme a r. kath. egyház, különösen pedig annak vezető eleme : a jezsuitizmus, nemcsak tervszerűen nyomul előre az ifjúságnak a maga számára biztosítása és nevelése által, hanem ehhez a munkához megnyerte már a legfelsőbb köröket is. Mi ezen a téren még alig-alig mozdulunk valamit; vezető köreink, intelligencziánk pedig egészen közönyösek. Mikor ébredünk fel? Mikor jutunk oda, hogy nemcsak a kicsinyek akarnak dolgozni, de a nagyok és erősek is azt mondják: jertek, építsük együtt a Krisztus igaz anyaszentegyházát ? ! GYÁSZROVAT. Szabó János hódmezővásárhelyi ref. lelkész, a békésbánáti egyházmegye esperese, a Ferencz József­rend lovagja május hó 23-án, élete 67-dik évében el­hunyt. A kiváló, mindenek által becsült és szeretett férfiú halála a tiszántúli egyh.-ker. gyűlésnek mult hó 23-án tartott délutáni ülésében, épen egy beszéde be­végzése után hirtelenül beállott agyszélhüdós következ­tében történt, nagy megdöbbenésére a gyűlésnek, mély fájdalmára szeretteinek s mindnyájunknak, kik őt ismer­tük, becsültük és szerettük. Benne bizonyára legjobbjaink és legnemesebbjeink egyikét vesztettük el, a kinek hiányát egyházi közéletünk fájdalmasan fogja megérezni hosszú ideig. Haláláról a tiszántúli egyházkerület külön gyászjelentést adott ki. Temetése megható és impozáns részvét mellett május 25-dikén délután történt meg a debreczeni főiskola díszterméből. A ravatalnál Könyves Tóth Kálmán imádkozott; a nagytemplomban tartott gyászistentiszteleten Zsigmond Sándor egyh.-ker. főjegyző tartott emlékbeszédet; a sirnál, gyülekezete nevében Papp Imre hódmezővásárhelyi helyettes lelkész, egyház­megyéje nevében pedig Garzó Gyula gyomai lelkész mondott Isten hozzádot az elköltözöttnek. Tiszteletünknek ós szeretetünknek koszorúját mi is leteszszük sírhalmára; emlékezetét pedig kegyelettel őrizzük meg lelkünkben! KÜLÖNFÉLÉK. * Az óvatos közoktatásügyi miniszter. Az osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter, a mint a M. Sz. írja, Raabe Vilmos evangelikus egyházi író megjelent népszerű műveit az osztrák nép-könyvtárakban csak olyan föltétel alatt engedi elhelyezni, ha azokat csupán csak evangelikus olvasóknak adják ki. Ez a megszorítás a miniszteri határozat szerint azért szükséges, mert Raabe evangelikus irányzatot képvisel a népies irodalomban. Az osztrák kultuszminiszter úr igen óvatos miniszter; a ki ugyancsak igyekszik megoltalmazni a jó osztrákokat az evangélium maszlagától. A könyvtárnokok dolga azonban erősen meg fog szaporodni a kikötés miatt; mert hiszen végig kell tanulmányozniok a Raabe munkáit olvasni akarók keresztleveleit, vagy áttérési bizonyítványait, hogy való­ban evangelikusok-e, kiadható-e nekik a kért munka vagy nem? Difficile est satyram non scribere ! * Az új magyar hit. A Magyar Állam cz. kleri­kális napilap sűrűn foglalkozik a magyar liturgialis nyelv kérdésével s ezzel kapcsolatban azzal is, hogy mely feltételek mellett lehetne megteremteni Magyarországon a r. katholikusok és a protestánsok unióját? A lap mult hó 16-iki számában Tamás álnév alatt egy állítólag pro­testáns lelkész írja meg az egyesülés föltételeit, 12 pontba foglalva a feltételeket. A feltételek, a mint első pillanatra is észrevehetők, nem protestáns, hanem r. kath. ember lelkéből valók; de hogy nem is fogják létrehozni

Next

/
Thumbnails
Contents