Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

tetlen czélórt küzdve, hogy a felvilágosodott és szabad Amerikában a többi felekezetek felett, sőt ezek elnyomásával is, praedominans helyzetet biztosítson magának. A r. kath. egyház erőlködésével szemben a többi prot. egyházak sem tétlenek. A sötétség és világosság kelnek itt birokra és küzdenek egymással. És el lehet mondani, hogy a prot. felekezetek a r. kath. egyház aggressiv modorával szemben egyetértő tevékenységgel küzdenek a tiszta evangéliumi igazságok diadalrajuttatása érdekében. „Krisztusért és az Isten országáért" — ez volt az a nagy jelszó, melyet a prot. egyházak világszövetsége az új évezred üdvözlése alkalmából kiadott. Tevékenységi szellemtől, munkaerőtől, élő hitről tanúságot tevő áldozatkészségtől duzzad ma az amerikai prot. egyház minden denominácziója. A mi egyházunk, élén e hatalmas köztársaság derék elnökével, a hitbuzgó és erős kálvinista jellemű Roosevelt Tivadarral, — az evangélizáczió áldott és szent munkájában vezető szerepet visz; 2000-nyi angol, német, holland, cseh nyelvű gyülekezetünk mindenike (közte 10 magyar missziói egyházunk) a megnemesítő ker. hitigazságok ápolója és tovább terjesztője. Nincs még egy hete sem annak, hogy Chicago közelében, egyik Michigan állami kis városkában, Battle-Creek-ben egy rajongó szekta, az amerikai szombatosok (adventisták) felekezete, 35 ik évi generál conventióját tartá. Eltekintve a különcz felekezet bizarr theológiai felfogásától, a keresztyén szeretetnek az a munkája, melyet e felekezet aegise alatt folytatnak, olyan tiszteletre méltó, melylyel kell, hogy az érdeklődők elismerését és sympathiáját kiérdemeljék. Az amerikai szombatosok nem is annyira felekezet, mint inkább szereteti, jótékonysági organisatio. Mindössze is alig 40 éves múltra tekinthet vissza és semmiesetre sem azonosítható az európai szombatosok felekezetével, a kik tudvalevőleg a XVI. század hitújítási mozgalmakig viszik vissza eredetöket. ^^^^fellemző és érdekes, hogy e felekezet túlnyomójP^teizraeliták közül konvertál, és pedig olyan arányokban, a minőt a legnagyobb prot. felekezetek sem képesek elérni az ő roppant áldozatokkal fenntartott speczifikus zsidótérítő intézményeikkel. A felekezet főfészke Michigan államban van, hol majd minden községben vannak templomaik, szervezett gyülekezeteik. Zagyvalékos tanaik miatt egy protestáns gyülekezet sem engedvén át nekik istentisztelet tartására a templomokat, kényszerülve voltak ideiglenes istentiszteletek tartása végett sátrakat építeni, s ez az intézmény úgy bevált, hogy a szombatosok még a nagyobb városokban is összerakható sátortemplomokban tartják gyülekezeti öszszejöveteleiket. Ez a konvenczió annyiban is érdekes volt, hogy ezen megjelent az alapító White Györgynek neje is, ki 10 év óta Ausztráliában tartózkodott az új felekezetnek prozelitákat szerezni. A gyűlésen 8 nyelven beszéltek s a delegátusok valami 30 idegen országot képviseltek a világ mind az öt részéből. Tanaik lényege : a szombat nap megszentelése a vasárnap helyett, a mózesi törvények szigorú megtartása, sertés hús élvezetétől való tartózkodás, ó-testamentomi vonatkozású ünnepek megünneplése, és a mi elég különös s a mi egyedüli érdemükül tudható be, az általános, a felekezeti korlátokon feltil emelkedni tiidó felebaráti szeretet gyakorlása. Ezt a munkát oly annyira önzetlenül, melléktekintetekre való figyelem nélkül gyakorolják, hogy az indokoltá, érthetőre teszi azt az elnézést, melylyel irányukban minden keresztyén felekezetek viseltetnek. Mintegy 30 kórházukban ezer és ezer lelki és testi nyomorékot gondoznak, ápolnak odaadó szeretettel. Iskoláik, papjaik nincsenek; minden térítő munkát ott végeztetnek a kórházban az orvosok ós ápolók által. Amerikai híveik száma mintegy 70—80,000-re tehető, kik azonban mindannyian lelkes apostolai a nem valami fényes jövőnek eléje néző sabbathismusnak. Chicago, Ills. 8504 Superior ave. Harsányi Sándor. ev. ref. lelkész. Külföldi szemle. A pápa legújabb jubileumi encykliká,ja mérsékeltebb az előzőknél. Legalább is gondosan kerüli azokat a vakmerő támadásokat, a melyekkel korábbi csalatkozhatlan katedra-szózataiban (p. o. a reformáczió és Canisius jubileumán) az ev. prot. egyházat minduntalan illette. Sőt annyira megyen a reformáczióról való méltányosabb ítéletében, hogy szerinte a XVI-ik század tévtanitói kezdettől fogva nem akarhatták a természetfölötti igazságok megtagadását. Legújabb encyklikáját a pápa „a népekhez intézett testamentomának" kívánja tekinteni, s ugyancsak magasztalja benne „az absolute tiszta és csalhatatlan" pápás egyházat, a mi természetesen csakis a történeti tények csudálatos elferdítése alapján volt lehetséges. Vezérgondolata tehát „az egyház glorifikálása", mely mindenkor minden jó kultura szülő anyja, az emberiségnek a rabszolgaságtól való felszabadítója, a gyengék és elnyomottak oltalmazója, vértanúinak vére által a lelkiismereti szabadság védője, s a népek polgári és politikai szabadságának egyetlen támasza. Természetesen az encyklika azzal nem törődik, hogy a história mitsem tud a pápás egyháznak ilyen üdvös kulturális szolgálatairól a népek és nemzetek életében. Majd így folytatja a szent atya a inaga elmélkedéseit. A római egyház megszilárdítja a házasság kötelékét, erősíti a család fentartásával az állami rendet, elősegíti az igazi reformokat, engedelmességet követel a fejedelmek iránt, s minden egyes esetben (sic!) a lelkiismeret elidegeníthetlen jogait, úgy, hogy a tanait követő népek távol állanak a szolgaságtól és a despotizmustól. így mondja azt a pápa ismeretes hivatalos curiális stílusában, a melyre joggal jegyezte meg a német prot. sajtó a következőket: így