Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

tetlen czélórt küzdve, hogy a felvilágosodott és szabad Amerikában a többi felekezetek felett, sőt ezek elnyo­másával is, praedominans helyzetet biztosítson magának. A r. kath. egyház erőlködésével szemben a többi prot. egyházak sem tétlenek. A sötétség és világosság kelnek itt birokra és küzdenek egymással. És el lehet mondani, hogy a prot. felekezetek a r. kath. egyház ag­gressiv modorával szemben egyetértő tevékenységgel küz­denek a tiszta evangéliumi igazságok diadalrajuttatása érdekében. „Krisztusért és az Isten országáért" — ez volt az a nagy jelszó, melyet a prot. egyházak világ­szövetsége az új évezred üdvözlése alkalmából kiadott. Tevékenységi szellemtől, munkaerőtől, élő hitről tanú­ságot tevő áldozatkészségtől duzzad ma az amerikai prot. egyház minden denominácziója. A mi egyházunk, élén e hatalmas köztársaság derék elnökével, a hitbuzgó és erős kálvinista jellemű Roosevelt Tivadarral, — az evangélizáczió áldott és szent munkájában vezető szere­pet visz; 2000-nyi angol, német, holland, cseh nyelvű gyülekezetünk mindenike (közte 10 magyar missziói egyházunk) a megnemesítő ker. hitigazságok ápolója és tovább terjesztője. Nincs még egy hete sem annak, hogy Chicago közelében, egyik Michigan állami kis városkában, Battle-Creek-ben egy rajongó szekta, az amerikai szombatosok (adventisták) felekezete, 35 ik évi generál conventióját tartá. Eltekintve a különcz felekezet bizarr theológiai felfogásától, a keresztyén szeretetnek az a munkája, me­lyet e felekezet aegise alatt folytatnak, olyan tiszteletre méltó, melylyel kell, hogy az érdeklődők elismerését és sympathiáját kiérdemeljék. Az amerikai szombatosok nem is annyira felekezet, mint inkább szereteti, jótékonysági organisatio. Mind­össze is alig 40 éves múltra tekinthet vissza és semmi­esetre sem azonosítható az európai szombatosok feleke­zetével, a kik tudvalevőleg a XVI. század hitújítási mozgalmakig viszik vissza eredetöket. ^^^^fellemző és érdekes, hogy e felekezet túlnyomó­jP^teizraeliták közül konvertál, és pedig olyan ará­nyokban, a minőt a legnagyobb prot. felekezetek sem képesek elérni az ő roppant áldozatokkal fenntartott speczifikus zsidótérítő intézményeikkel. A felekezet fő­fészke Michigan államban van, hol majd minden köz­ségben vannak templomaik, szervezett gyülekezeteik. Zagyvalékos tanaik miatt egy protestáns gyülekezet sem engedvén át nekik istentisztelet tartására a templomokat, kényszerülve voltak ideiglenes istentiszteletek tartása végett sátrakat építeni, s ez az intézmény úgy bevált, hogy a szombatosok még a nagyobb városokban is összerakható sátortemplomokban tartják gyülekezeti ösz­szejöveteleiket. Ez a konvenczió annyiban is érdekes volt, hogy ezen megjelent az alapító White Györgynek neje is, ki 10 év óta Ausztráliában tartózkodott az új felekezetnek prozelitákat szerezni. A gyűlésen 8 nyelven beszéltek s a delegátusok valami 30 idegen országot képviseltek a világ mind az öt részéből. Tanaik lényege : a szombat nap megszentelése a vasárnap helyett, a mózesi törvények szigorú megtartása, sertés hús élvezetétől való tartózkodás, ó-testamentomi vonatkozású ünnepek megünneplése, és a mi elég különös s a mi egyedüli érdemükül tudható be, az általános, a felekezeti korlátokon feltil emelkedni tiidó felebaráti szeretet gyakorlása. Ezt a munkát oly annyira önzetlenül, melléktekintetekre való figyelem nélkül gyakorolják, hogy az indokoltá, érthetőre teszi azt az elnézést, melylyel irányukban minden keresztyén felekezetek viseltetnek. Mintegy 30 kórházukban ezer és ezer lelki és testi nyomo­rékot gondoznak, ápolnak odaadó szeretettel. Iskoláik, papjaik nincsenek; minden térítő munkát ott végeztetnek a kórházban az orvosok ós ápolók által. Amerikai híveik száma mintegy 70—80,000-re tehető, kik azonban mind­annyian lelkes apostolai a nem valami fényes jövőnek eléje néző sabbathismusnak. Chicago, Ills. 8504 Superior ave. Harsányi Sándor. ev. ref. lelkész. Külföldi szemle. A pápa legújabb jubileumi encykliká,ja mérsékeltebb az előzőknél. Legalább is gondosan kerüli azokat a vak­merő támadásokat, a melyekkel korábbi csalatkozhatlan katedra-szózataiban (p. o. a reformáczió és Canisius jubi­leumán) az ev. prot. egyházat minduntalan illette. Sőt annyira megyen a reformáczióról való méltányosabb ítéletében, hogy szerinte a XVI-ik század tévtanitói kezdettől fogva nem akarhatták a természetfölötti igaz­ságok megtagadását. Legújabb encyklikáját a pápa „a népekhez intézett testamentomának" kívánja tekinteni, s ugyancsak magasztalja benne „az absolute tiszta és csalhatatlan" pápás egyházat, a mi természetesen csakis a történeti tények csudálatos elferdítése alapján volt lehetséges. Vezérgondolata tehát „az egyház glorifikálása", mely mindenkor minden jó kultura szülő anyja, az emberi­ségnek a rabszolgaságtól való felszabadítója, a gyengék és elnyomottak oltalmazója, vértanúinak vére által a lelki­ismereti szabadság védője, s a népek polgári és politikai szabadságának egyetlen támasza. Természetesen az en­cyklika azzal nem törődik, hogy a história mitsem tud a pápás egyháznak ilyen üdvös kulturális szolgálatairól a népek és nemzetek életében. Majd így folytatja a szent atya a inaga elmélkedéseit. A római egyház meg­szilárdítja a házasság kötelékét, erősíti a család fen­tartásával az állami rendet, elősegíti az igazi reformokat, engedelmességet követel a fejedelmek iránt, s minden egyes esetben (sic!) a lelkiismeret elidegeníthetlen jogait, úgy, hogy a tanait követő népek távol állanak a szol­gaságtól és a despotizmustól. így mondja azt a pápa ismeretes hivatalos curiális stílusában, a melyre joggal jegyezte meg a német prot. sajtó a következőket: így

Next

/
Thumbnails
Contents