Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

ként különben hozzászoknának a növendékek ahhoz, hogy folyékonyan s bármikor kész szívvel, szükségeikhez, vagy lelkök öröméhez képest rövidebben vagy hosszabban tudjanak imádkozni. Meg kell gondolnunk, hogy azokat a növendékeket, kik egykor vízzel kereszteltettek meg, konfirmácziókor keresztül kell vinnünk a tűzkeresztségen, hogy hitök próbára tétessék, megedződjék, bűneiket elhagyják, illetve azok ellen védelmet találjanak. Ezért is szükséges a buzgó imádkozás, mert az Úr kegyelme és áldása nélkül nem ér semmit a tanítók fáradozása. Ott, a hol kevés a templom és nagy a gyülekezet, adclig is, míg új templomok épülnek, a konfirmácziói ünnepélyt nem kell vasárnap tartani, mert akkor a gyermekek és szülőik által a rendes vasárnapi közönség kiszoríttatik a templomból, a mi méltán zugolódásra ad alkalmat. Közönséges nap kell tartani a konfirmácziói ünnepélyt, és pedig oly röviden, hogy a gyermekek figyelme ki ne fárasztassék, de mégis egy-két dolgot jól megjegyezhessenek és szívökre vehessenek. Sokat panaszkodunk, hogy milyen közömbösek a világiak az egyházi dolgok iránt, hogy milyen sokan hagyják el egyházainkat, milyen könnyen adják oda a jegyesek születendő gyermekeiket. Ne csodálkozzunk rajta. Nem gondozzuk eléggé a gyermekeket. Ugyebár azt természetesnek találjuk, hogy a ki rosz ételt eszik egy vendéglőben, oda többé nem megy; a ki kevés kamatot kap egy pénzintézetnél, azt odahagyja s jobbat keres ; gyengének bizonyult terepet a harczban elhagynak a jó katonák ; rozoga hajón tengerre nem szívesen szállnak az utasok. Vigyázzunk atyámfiai; adjunk jobb táplálékot a lelkeknek, forgassuk ügyesebben és több szorgalommal a talentumok-at, keressünk erős sziklát védelmül a harczban, s javítsuk ki ós erősítsük meg századok viharaiban biztosan járó, de szélcsendben, veszteglésben rothadni és töredezni kezdő hajónkat. Csűrös István. TÁRCZA. A programmon kivül átdolgozott zsoltárok. II. zsoltár. Tartalma: A hatalmas zsidó király uralma alá került pogányoknak dühösködése és összeesküvése a király ellen szabadságuk megnyerésére; de ez hiábavaló, mert az Úr az ő felkent királyának adta őket örökségül; tehát szolgálják és meg ne haragítsák Őt. Az átvitt értelmű tartalom Károlyi szerint: „jövendölés a Messiás országáról". Mi természetesen, mint éneket, csak ez utóbbi tartalom szerint használhatjuk. Az átdolgozás is e szerint elég híven adja a tartalmat, a régi 7 verset 4-re vonva össze. Kidolgozása is szép, erőteljes, néhol uralkodói parancsoló hangon szólva. A Krisztus igáját megvető s az alól szabadulni óhajtó korban helyén van az ilyen hang és szükséges az ilyen zsoltár is, azért véleményem szerint csonka lenne zsoltárosunk, ha ez hiányoznék; azért föltétlenül fölveendő énekesünkbe. IV. Könyörgés a szabadulásért és jóra intések. Dávidnak egyéni viszonyaira vonatkozik, midőn a rágalmazók és hazugok gyalázó és elcsiiggesztő beszédei ellen az Úrra hivatkozik és hozzá könyörög; majd inti ^elleneit jobb gondolkozásra és érzületre, és bizalmát az£Úrban helyezi. Látni való, hogy nem tartalmatlan ez ének. A kidolgozás hű az eredetihez, de azért némi simítás által, különösen a két első versen, még jobbá lesz. A 66. zsolt. dallama jól van hozzáválasztva. Felveendő. VII. Az ártatlanul üldözöttnek Isten igazságára való appellálása. Tartalmas darab; kidolgozása is, mely a régitől egészen szabad, jó és sikerült, csak a 2-ik vers első során lehet változtatni, mivel a bűn nagyságát nem mi ítéljük meg s még kis bűnt sem kell elkövetni. Különben e sor a bibliai szöveg értelmével sem egyezik. Minthogy szép dallamra, a 35-ik zsoltár dallamára van átírva, felveendő. X. Szépen festi á gonoszt és kevélyt. A régi 9 verset 4-be tömöríti, igen jól és ügyesen. Egészen sikerült az átdolgozás. Felveendő. XII. Javítást kiván, különösen a 3-ik vers világosabbá teendő, akkor jöhet. XIV. Az emberek egyetemes bűnösségéről szóló ének. Ez a tartalom az átdolgozásban nincs kellőleg kidomborítva, vagyis nem úgy van, mint a bibliai szöveg 1—3. versében festetik; valamint a 4—6. versben levő azon gondolat, hogy a gonoszság még sem győzedelmeskedhetik, mert az Ur az igazakicai [és kegyesekkel van, szintén nem nyert kellő kidolgozást. Pedig e zsoltár mély tartalmánál fogva, melyre Pál apostol is hivatkozik, megérdemli, hogy méltó átdolgozásban részesüljön. Megemlítem, hogy a bibliai szöveg szerinti „balgatag" kifejezés a legjobban visszaadja az itteni fogalmat; nem oly erős, mint a Szenczi-féle „bolond", de többet mond mint az átdolgozásban használt „oktalan". A nép által is az itt szükséges értelemben használatos. Szóval e zsoltár újra dolgozandó, de kihagyni az új énekből, semmi körülmények között sem lehet. XXIV. Két átdolgozásban részesült, méltán is, mert az Isten dicséretére való serkentésnek egyik legszebb darabja, mely a legmeghatóbb képekben festi Istennek felséges voltát, s azzal zárja, hogy az Úr ad erőt és békességet népének is. Mindkét átdolgozás a Szenczi-féle s illetőleg a Károlyi bibliai kezdése : „Mostan ti hatalmasok" — ..Ti fejedelmeknek fiai" után indul és mindkét átdolgozásnak ez az 1-sŐ versben kifejezett hibája. Nem a földi nagy hatalmasokról van ott szó, hanem mint a revideált, ó-testamentom igen jól mondja: „Istennek fiairól." így alakítva át az 1-ső verset, mindjárt megszűnik e zsoltárnak rettenetessége és használhatósága ellen felhozott kifogás s egyike lesz legszebb énekeinknek. Máskülönben mindkét kidolgozás elég hű s alakilag is jó; csak a Il-ik szám 1-ső versének 5-ik, 7-ik 8-ik sorából egy-egy tag hiányzik. A mondott szempont szerinti átdolgozás után a Il-ik számú, mivel az saját dallamára is van írva, veendő fel. XXXVI. Igen tartalmas, gyönyörű szép és használt énekünk, átdolgozása is kiváló. Felveendő. XL. Az átdolgozásban a régi 8 vers 3-ra vonatott össze és így nem adja a teljes tartalmat ; az 1-ső ós 2-ik vers között iir van, hiányzik az Úr jóságának,