Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

napirenden van a magyarok és a kálvinisták gyalázása, s a horvát káplán már annyira fanatizálta híveit, hogy véres összeütközéstől kell félni. Igen kérjük egyház­kerületünk elnökségét, hogy terjeszsze ki figyelmét ezekre a sajnálatos és immár veszedelmes állapotokra és tegyen sürgős előterjesztést a horvát kormányhoz azok orvos­lása végett. A felsőborsodi ref. egyházmegye április hó 22—23-án tartotta meg közgyűlését a zilizi egyházban. A gyűlés legelső sorban Tisza Kálmán emlékezetének adózott, az elhunyt érdemeinek jegyzőkönyvi megörökí­tésével, azután pedig Vadászi) Pál esperes nagy alapos­sággal összeállított jelentését hallgatta meg. Fény és árny egymás mellett vannak bizony a lelkes f-borsodi egyházmegyében is. A fényt képezi a gyülekezetek nagy buzgósága és hithűsége, a melynek illusztrálására szol­gál az, hogy a kegyes pénzbeli adományok összege a mult évben 20,093 kor. 01 fillérre rúgott; az építkezésre pedig 45,389 K. 88 fillért fordítottak a gyülekezetek. Az árnyat képviselik a lelkész- és tanítóhiány és az Ame­rikába való kivándorlás. Ez utóbbi egy fontos gyakorlati kérdést is vetett fel, azt t. i., hogy az Amerikába ki­vándorolt férfiak feleségei, ha hordozzák a charta sze­rinti egész terhet, bírnak-e lelkészválasztási joggal vagy nem ? Ezt a kérdést a gyűlés a zsinat tárgyává kívánja tenni. A gyűlés az egyházmegyét öt egyházlátogatási körre osztotta be, úgy hogy minden körbe 10—10 gyü­lekezet tartozik. A lelkészi gyámegyletet illetőleg ki­mondta, hogy a kongruás lelkészek a kiegészítési összeg után nem fizetnek belépési járulékot; az évi járulékok befizetésére azonban, három évre visszamenőleg kötelez­tetnek. A gyámtár alapszabályainak átnézésére külön­ben bizottságot küldöttek ki. A gyámtár tőkéje megha­ladja a 40,000 koronát és egy-egy özvegynek 260 kor. segélyt juttat. Hóm. kath. papok törvénytiprása. A magyar Szó tudósítása szerint a főváros tanácsához közel kétszáz följelentés érkezett az utóbbi két év alatt egyes buda­pesti r. kath. plébánosok ellen. Azt panaszolták ezek a följelentések, hogy a plébánosok, mint 1894. év előtti anyakönyvvezetők, nem akarják az anyakönyv illető helyén az észrevételek közé fölvenni azt, ha egy törvénytelenül született gyermek a szülők házassága folytán később törvényesíttetik. A főváros tanácsa nem találván az állami anyakönyvekről szóló törvényben intézkedést a fölvetett kérdésre, áttette a följelentéseket a vallás- és közoktatás­ügyi miniszterhez, hadd adjon ki ő valamelyes rendeletet, melylyel a tarthatatlan állapotot orvosolja. A kultusz­miniszter döntött is a kérdésben; ez a döntés azonban ismét azt igazolja, hogy ha Magyarországon mindenkinek meg kell is tartani a törvényt, de a r. kath. papságnak nem kell, és hogyha mások, ellenszegülve a törvény rendelkezésének, elveszik méltó büntetésüket, addig a r. kath. papság ellenszegülése esetén összedugja fejét két-három miniszter is, csakhogy valamilyen expedienst keressen, a mely mellett a törvényszegő r. kath. papság kikerülhesse a megérdemelt büntetést, A miniszteri dön­tés, ha csakugyan úgy hangzik, a hogy a M. Sz. közli, a helyett, hogy a törvénynek szerezne érvényt, a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon elvet követi, a mennyiben a miniszter föntartotta magának azt a jogot, hogy az ilyen gyermekeknek törvényes voltát bizonyítsa. Az eljárási mód ez: A szülő a plébánostól kiveszi az anyakönyvi kivonatot, mely törvénytelennek mondja a gyermeket. Kiveszi a házasságlevelet az anyakönyvi hi­vatalnál. A két okiratot egy kérvény kapcsán a minisz­tériumhoz küldi s kéri a gyermek törvényesített voltának igazolását. A minisztérium határozatot hoz, mely szerint bizonyítsa, hogy a gyermek törvényes születésű. — A nevezett lap, úgy látjuk, nem egészen világosan írja le ezt a dolgot. Itt bizonyára olyan gyermekek törvénye­sítéséről van szó, a kiknek szülei csak polgári házasságot kötöttek vagy pedig elvált felek voltak; mert hiszen úgy tudjuk, hogy az egyházilag is megkötött és nem elvált felek közt létesült házasságok esetében épen nem skru­pulizálnak a plébános urak a törvónyesítés körül; sőt minden miniszteri engedély nélkül törvényesítik a gyer­mekeket. A prot. lelkészek az utólagos törvényesítést miniszteri engedély nélkül nem jegyezhetik be; a pápista papok pedig bejegyzik a nélkül is, másfelől pedig fity­tyet hánynak a miniszteri rendelkezésre. íme itt a magyar­országi felekezeti egyenlőség! Gratulálunk hozzá mind a miniszterelnöknek, mind a kultuszminiszternek! ISKOLA. Protestáns középiskoláink érettségi kormány­biztosai. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által protestáns főgymnaziumaink idei érettségi vizsgálataira a következő kormánybiztosok küldettek ki: 1. A duna­melléki ref .^egyházkerületben: a budapesti ev. ref. főgim­náziumhoz Hegedűs István dr., a halasi főgimnáziumhoz Ferenczy Zoltán dr., a kecskeméti főgimnáziumhoz Papp Tibor dr., a nagy-körösi főgimnáziumhoz Szádeczky Gyula dr. 2. A dunántúli ref. egyházkerületben: a pápai főgim­náziumhoz Farkas József, a csurgói főgimnáziumhoz Kenessey Béla. 3. A tiszáninneni ref. egyházkerületben: a sárospataki főgimnáziumhoz Bartha Béla dr., a miskolczi főgimnáziumhoz Géresi Kálmán. 4. A tiszántúli ref. egy­házkerületben: a debreczeni főgimnáziumhoz Nagy Gyula, a békési főgimnáziumhoz Székely György dr., a mára­maros-szigeti főgimnáziumhoz Szőts Farkas, a hódmező­vásárhelyi főgimnáziumhoz Erdélyi Pál dr., a szatmári főgimnáziumhoz BedŐházy János, a kisújszállási főgim­náziumhoz Illosvay Lajos dr., a mezőtúri főgimnáziumhoz Schilling Lajos dr. 5. Az erdélyi ref. egyházkerületben: a zilahi főgimnáziumhoz Szádeczky Lajos dr., a kolozs­vári főgimnáziumhoz legifj. Szász Károly dr., a maros­vásárhelyi főgimnáziumhoz Kovács Pál dr., a szászvárosi főgimnáziumhoz Ballagi Aladár dr., a székelyudvarhelyi főgimnáziúmhoz Kérészy Zoltán dr., a nagyenyedi ev

Next

/
Thumbnails
Contents