Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

akar lenni, -- ettől számított két évet feltétlenül gyakorló lelkész mellett köteles eltölteni, miközben a II. vagyis képesítő vizsgát is le kell tennie. Ha ez idő alatt külföldi akadémiákon volt, a gyakorlat évéül egy is elegendő". E helyen aztán következnek azok a §-ok, a melyek a s.-lelkészek ki által való alkalmaztatását, kötelességeit, fizetését (magán-élete a lelkészekre vonatkozólag levén meghatározva), függését, felelősségét s előremenetelének módozatait a legvilágosabban meghatározzák. Főelvnek tekintem azt, hogy a s.-lelkészek, már nevükből kitetszőleg mindenekfelett arra rendeltetvék s arra köteleztetnek is, hogy a gyülekezet mindennapi lelki szükségleteiben beállott hiányok eltávolításában segédkezzenek, s egyúttal a gyülekezetek lelki gondo­zására kellő pastoralis prudentiát megszerezhessék. E mellett u. n. káplántanítóságokra és vallástanítókul csak akkor legyenek rendelhetők, ha a kerület gyakorló-káplán szükséglete teljesen fedezve van, és csak olyanok sorából, a kik a két vagy több gyakorló évet már kitöltötték s mint ilyenek bízvást választhatóságra is jogosíthatok. Az, hogy a s.-lelkészek jelentékeny része vallás­tanítói, s.-tanári, nevelői állásban várja a kedvező alkal­mat arra, hogy egy vagy más módon egy tisztességes vidéki parókhiába beülhessen, s esetleges elrendeltetésii­ket nem hogy szívesen nem veszik, de annak nem is engedelmeskednek: nemcsak hogy az anyaszentegyház érdekeivel össze nem fér, hanem ennekfölötte türhetlen anarchia jellegét tünteti fel. Viszont az, hogy a segéd­lelkész, mint egy cseléd, szegődós végett házaljon, szin­tén meg nem engedhető. Szükséges ennélfogva, hogy a törvény világos ren­delkezést foglaljon magában a s.-lelkészek elhelyezésére vonatkozólag. S annál szükségesebb, mivel a mai helyzet, melynélfogva egyik helyt az maga szegődik, más helyt az egyházmegye, harmadik helyt a kerület alkalmazza, ma már többé meg nem maradhat. És úgy vélem, hogy — miután a lelkészképzés egységesítve IŐ11 — minden I. vizsgát megadott theológus az egész magyarországi ref. egyházba nyert képesítést, és így bárhol alkalmazhatására eo ipso jogosítva van. S ennek így is kell lenni. Csak az a kérdés, hogyan és ki által? Háromféle módozat kínálkozik, úgy mint: egyes egyházmegyékbe való kebeleztetés, egyházkerületek által való rendelés, s végre a konvent által leendő elhelyezés. Kiindulva abból, hogy a s.-lelkészek egységes ké­pesítést nyertek, mely az egész országra érvényes, és közszükséglet kielégítésére hivatvák : legtetszetősebbnek látszik előttem az az álláspont, hogy a káplánokat, az egyes egyházkerületek és egyházmegyék meghallgatása után, a konvent, illetőleg — időközben — annak elnök­sége rendelhesse el; s ez semmi különös nehézséget nem okozhatna, ellenben sok méltatlanul mellőzött, egyéb­ként derék káplán részére nyitná'fel a boldogulás ajtaját. E végett számba vétetnének, szolgálati éveik sor­rendjében, az országban levő összes segédlelkészeink (a vallás- és káplántanítókat, s.-tanárokat, nevelőket stb. sem véve ki) s ezek névsora a csak most képesítette­kével egyetemben megállapíttatnék. Második sorban egyházmegyénként, — tovább kerü­letenként, s így az egész országból számbavétetnék a káplánszükséglet és pedig ily sorrendben: a) Üresedésben levő állások, melyek helyettes lel­készszel ellátandók. b) Tehetetlen lelkészek, kik mellé vikáriusok ren­delendők, helyettes lelkészi jogkörrel. c) Elaggott, elerőtlenedett lelkészek, kik az admi­nistratióra képesek, de a mindennapi funkeziók terheit elviselni nem birják. d) Nagyobb egyházakban a lelkész kisegítésére — a zsinati törvény soha végre nem hajtott rendelkezésé­hez képest — szervezett önálló segéd-lelkészségek. <j Nagyobb egyházi tisztséget viselő lelkészek (püspökök, esperesek, főjegyzők) kisegítésére hivatott s.-lelkészek. f) Képviselői megbízatás vagy gyógyítás czéljából, székhelyökről időszakonként távollevő lelkészek. g) Káplán-tanítóságok. h) Vallástanítók (a rendszeresítettek ide nem ér­tetvén). i) Nagyobb gyülekezet papjai, kik saját könnyebb­ségükre kívánnak s.-lelkészt tartani. E két kimutatás volna az alap. A kivitelre nézve pedig ajánlom a dunamelléki egyházkerületünkben a múltban igen üdvösnek bizonyult gyakorlatot. A konventi jegyzőkönyvben az összes káplánok névsora közöltetvén, s megadatván a jog, hogy mind a káplántkérő, mind az elhelyezést kereső kérelmével az elnökséget, vagy az elhelyező bizottság előadóját ez irányban megkeresse: úgy a káplánok, mint a káplánt­tartók, bizonyos egyházat vagy káplánt kérhetnének; ha ezt nem teszik, hallgatólag az elhelyező bizottság bölcs gondjaiba ajánlották magukat. Ez esetben,—főte­kintettel arra, hogy az elhelyezés a most közölt sor­rendben történik — az elhelyezés így menne végbe : A hány üres állomás van a) és b) alatt, annyi káplán a sorrendben elsők között — ha fegyelmi vagy egyéb megfontolást igénylő tekintetek nem forognak fönn —- tarthat számot az ily egyházakba való elhe­lyezésre. Ha már ezek közül valamelyik ugyanazon egy­házba kívánkozik, mely épen őt kívánja odahelyeztetni: annak ügye magától elintézettnek tekintendő ; a többieket a felsőség rendeli el, kivételével annak, ha valaki, noha a sorrendben elől levők közt van, saját akaratából, a többi pontok alatt felsorolt káplántartók közül valamelyiknek egyező kivánatával, más fokozaton való elhelyezést kíván. Ez esetben a sorrendben következők lépnek az ő jo­gaikba. Természetesen a megváltoztatott lelkészválasz­tási törvények feltételezik, hogy a szabadválasztás elve szerint az adminisztrátor is választható. Ugyanez elvek szerint következik a többiek be­töltése.

Next

/
Thumbnails
Contents