Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

képen az előző év 47.500,000 dollárnyi összegével szemben. A legnagyobb adományt kapta Kaliforniának Leland-Stanford nevű egyeteme, a melynek Stanford asszonyság 18.000,000 dollárt, 12.000,000 dollárt érő földbirtokot hagyott, és 400,000 dollárt érő házat adományozott. Ezzel a főiskola a leggazdagabb tanintézetté lett a világon. Carnegie továbbá könyvtárakra és kollégiumokra 31.000,000 dollárt adományozott, mely összegből 13.813,000 dollár nyilvános könyvtáraknak, egyenkint 250,000 dollár a browni és cornelli egyetemnek, 230,000 dollár a mawri, 200,000 a barnardi, s ugyancsak 200,000 dollár az oberlini kollégiumnak szól. Ezenfelül kapott a rockefelli orvosi intézet 200,000, a vasseni kollégium 110,000, a des moinesi 25,000, a vermonti 15,000, a merceri 15,000, a Hyde-Park baptista templom 15,000, a neumani kollégium 15,000, a maylandi akadémia 7000, a wellesley-i kollégium 150,000 s a chicagói egyetem 1.250,000 dollárt. A harwardi egyetem orvosi fakultásának végül Rockefeller 1 millió dollárt adományozott. E horribilis összegek hálás jelzése mellett csak az a sajnálatos, hogy az amerikai többszörös milliomosok úgy látszik megfelejtkeznek a nagyon is anyagi nehézségekkel küzdő egyházi intézményekről. Szászországnak volt az 1900—1901. iskolai évben 17 gimnáziumában 6137 (az előző évben 5476), 11 reálgimnáziumában 4536 (előző évben 3309) s 29 reáliskolájában 8192 (előző évben 3310) tanulója. 1890 óta a tanulók létszáma állandóan emelkedett és pedig a gimnáziumokban 661, a reálgimnáziumokban 1227 s a reáliskolákban 4382 tanulóval. A tanerők hiánya miatt a nem állandó alkalmazásban lévők 1950 márka javadalmazását 2100 márkára emelték. A népiskolák állami szubvencziója 11, a szemináriumoké 2 '/4

, a gimnáziumok, reálgimnáziumok és reáliskoláké 2, s az egyetemeké és technikai főiskoláké 2'8, vagyis mindössze 18 millió márka. Azelőtt 20 évvel a szubvenczió csak 6 millió volt. — Az általános német nőegyeslilet a leányok középiskolai oktatására az államtól 3000 márka segélyt kért, a melyre azonban Seydewitz miniszter kijelentette, hogy a leányok gimnáziumi kurzusa csak kísérletezésnek tekintendő s állandóan apadóban van. A lipcsei egyetemen 1900 őszén 29, 1901 téli felében 89, nyári felében 70, a folyó félévben 99 női hallgató volt beírva, kik közül azonban csak 7, 9, 7 s 19 szászországi illetőségű. — Szászországban végül a népiskolai tanerők hiánya igen érzékeny, s javadalmazásuk fölemelését s a szemináriumok megszaporitását teszi szükségessé. Hugó Viktor emlékének nagyszerű ünnepélyességgel áldozott a hálás franczia nemzet, mely e nagy fiának a Pantheonban juttatott helyet, s ezenfelül a sorbonneban s a párisi városházán ünnepelte meg korálok és vallási kantátok kíséretében, tehát vallási módon a nagy író emlékét. Emlékszobrát múzsák koronázták, gyermekek pálmákkal kezeikben haladtak el mellette, házát éjjel megvilágították, sőt egy szárnyas géniusz bengáli tűzzel jelent meg annak főhomlokzata előtt. A pogány módra emlékeztejtő ünneplés daczára azt kell mondanunk, hogy a nagy franczia költő mély vallásos férfiú volt. A nyilt istentagadókkal mindig bátran szembeszállott, sőt egyiköknek azt mondotta, hogy „látom az Istent!" Nagyhírű „Nyomorultjaiban" pedig így ír: „A haladás abban van, hogy higyjunk az Istenben; a jónak nem lehet istentelen szolgája, sőt az atheista rosz vezére az emberi társadalomnak". Más helyütt pedig így ír az emberi szívről: „Az ördög általmehet azon, de a jó Isten lakozik benne". Általában sokat beszél az ő műveiben Istennek könyörülő szeretetéről, a léleknek Istennel való viaskodásáról, s a bűnről, a mint azt az Isten irgalma s az önfeláldozó szeretet kiengeszteli most és mindenkoron. Bizonyára méltó kijelentések egy lánglelkű költőnek szájából! „ A keresztyénség keletkezéséről" néptanítók előtt igen tanulságos két előadást tartott TJhlhorn brémai szemináriumi igazgató. Ebben többi között felölelte az inspirátió elméletét, a hellén és keleti zsidó világnézetét, Platón és Pliilo bölcseletét, a prophetismust és újplatonismust, János evangéliumát s a logos-problemát, a vallások eredete kérdését általában, a keresztyénség keletkezését kora social-pathologiai helyzetében, az evangéliumok és Pál leveleinek hitelességét, Krisztus és az egyház keresztyénségét, Krisztus ethikáját s a tanítás dogmáját, a római jogot és Paraklétot, a szerzetességet és az egyházszervezetet stb. Fejtegetéseinek eredményét a következő tételben foglalta össze: „A keresztyénség a monotheista isteneszme abstract formáját a héber profetismus, a görög bölcselet s a latin jogtudomány életeleven tartalmával tölti meg. Az egységes Isten így háromságossá lesz és pedig a prófétai zsidóságból az Atyaisten, a bölcseleti görögségből a logos, a fiú, s a római jogból a parakletos, a szent lélek". E hypothesis igazságához természetesen igen sok szó fór. Stöeker berlini ismert nevű s nagy tevékenységű lelkész „Üeutsch-Ev. K. Ztg." czímű lapja nevet cserél, s ezentúl „A reformáczió" neve alatt fog megjelenni. A reforinácziót — mint már jeleztük — abban az értelemben veszi, hogy a modern theologia oka és forrása minden bajnak az egyházban. Szerkesztőtársai lesznek Cremer greiíswaldi, Blass hallei és Seeberg berlini theol. tanár s Buchwald lipcsei, Eberlein strelitzi, Frilsch berlini, Gemmel gumbinneni, Kessler berlini s Weber gladbachi lelkész. A lap ápr. 1-seje óta változott alakban jelen meg s évenkint 8 márkába kerül. A greifswaldi theol. fakultás a különben igen érdemes, de egyúttal érdes férfiút a theol. doktori czímmel tüntette ki azokért a kétségtelen nagybecsű szolgálatokért, a miket az egyháziasság ápolása és fejlesztése érdekében azok körül teljesített, a kik az egyháznak csak névleges tagjai („qui ecclesiae ev. nomine, non re addicti erant"). Mi Stöeker theol. álláspontját s főleg Beyschlaggal szemben tanúsított türelmetlen orthodoxiáját sohasem helyeseltük, de azért az ő kitüntetését mi is örömmel jelezzük s kiváló tehetségeinek és áldásos munkásságának tisz-33*