Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-06 / 14. szám

XXXIL törvényczikk töröltessék s helyére az 1868: LII1. törvényczikk 12 §-a állittassék vissza, szerintem kipótolandó azzal, hogy e rendelkezés semmiféle kibúvót meg nem engedő büntető szankczióval is múlhatatlanul elláttassék". — Mert nem szabad feledni, hogy az 1868: LIII. törvényczikk egy százados keserű és pusztító harczokból leszürődött tapasztalatnak, Deák Ferenez politikai bölcsességének alkotása, melyet csak büntető szankczióval kellett volna ellátni, s egy-két olcsó martyrtól eltekintve, teljesen czélját is érte volna. S még e nélkül is biztosító támasza volt e törvény a protestáns gyöngébb félnek az erősebbel szemben, melyet az új egyházpolitikai törvényeknél a róm. katholiczizmus a mi rövidlátásunk mellett igyekezett is a saját előnyére megváltoztatni. Igaza volna Morvay Ferenez úrnak, ha a reverzális hajszában egyenlő feltételek és viszonyok mellett állhatnánk; de addig, míg e küzdelemben az egyik fél minden észközzel és hatalommal rendelkezik, jogos a gyöngébb félnek azon követelése, hogy legyen végre valahára e téren is teljes egyenlőség és viszonosság s ne legyen csak szemfényeszto szólásforma a jog, törvény és igazság, hanem valóság. Csak ezt és semmi mást, de ezt teljes erővel kívánjuk a revízió hangoztatásával, nagytiszteletű Morvay Ferenez úr! Kassa Homola István, evang. lelkész. Az orsz. ref. tanáregyesület megalakulása és első közgyűlése. Magyar ref. egyházunk sok mindenféle bajai között nem csekély, sőt igen nagyfontosságúnak tartottuk azt, hogy a közép- és felső iskoláink és az őket fentartó egyház közt hajdanta fennállott benső, szervi kapcsolat az újabb időben erősen meglazult, s ennek következtében, úgy a tanárkarok, mint a tanítás szellemét tekintve, mindinkább attól kellett félnünk, hogy az a nagyjelentőségű elv, a mely szerint iskoláink egyházunk veteményes kertjei, liova-tovább csak üres frázissá válik. Nem egyszer panaszoltam fel már magam is ezt a sajátságos és egészségtelen helyzetet és sürgettem annak orvoslását, és pedig nem iskoláink, vagy azok tanárai iránt való ellenszenvből, hanem ellenkezőleg;,- egyházunk és iskolánk iránt érzett igaz szeretetből. Épen azért, ha a sajnálatos helyzetet lelki szomorúsággal láttam: lelki örömmel üdvözlök minden olyan törekvést, a mely ennek orvoslására irányul. S lelki örömöm még nagyobb, ha ez a törekvés nem is az iskolafentartó egyházi testületeknek, hanem magoknak az iskoláknak a köréből indul ki; mert ez a mellett tesz megnyugtató tanúságot, hogy magok az iskolák, magok a tanárok érzik a helyzetnek a tarthatatlan voltát és igyekeznek azon változtatni. Nagy lelki örömmel fogadtam ennélfogva azt a törekvést, a mely a tiszántúli ref. tanáregyesületből kiindulva azt czélozta, hogy magyar ref. egyházunk közép-és felső iskoláinak tanárait egy országos ref. tanáregyesületbe tömörítve, annak kebelében s az által ref. tanügyünket előmozdítsa, iskoláink között az összhangot fejleszsze, irántuk a nagyközönség áldozatra kész érdeklődését felkeltse, mindenekfelett pedig azt munkálja: „hogy a hazai ref. felső- és középiskolák, a protestáns szellem fentartása mellett, a jelenkor kívánalmainak mindenben megfelelve, önkormányzati jogaikat, történeti multjokhoz híven, jövőjük biztosítására s fontos nemzeti hivatásuk betöltésére használják." S ma már ezt a törekvést nemcsak mint törekvést, hanem mint szerencsésen czélhoz is ért valóságot üdvözölhetjük. A mi egyházunk és iskoláinak jobbjainak oly sokszor és oly hosszú időn át forró óhajtása vala; de, részint egyházerületeink széttagoltsága, részint egyéb körülmények miatt megvalósítható nem vala : végre testet öltött a Debreczenben f. hó 2-án ünnepélyesen és nagy lelkesedéssel szervezett „Országos Református Tanáregyesiüet"-ben. Egy jobb és nemesebb kor hajnala derült fel egyházunkra és iskoláinkra ez egyesület megalkotása által; nemcsak azért, mivel tömörült annak a kebelében fő- és középiskoláink tanársága, s mint ilyen szervezett testület megmérhetetlen sokat nyert súlyban, erősen, tekintélyben, — hanem azért is, mert az a lélek s az a szellem, a mely ez egyesület létrehozását kezdeményezte, munkálta és czélhoz vezette, záloga annak, hogy ez az egyesület iskoláink fejlesztése, felvirágoztatása érdekét nemcsak úgy hordja szivén, mint iskolákét, a melyeknek feladata a tudománynak és az ismereteknek a jelenkor kívánalmainak megfelelő közlése, hanem úgy is, mint olyanokét, a melyek mindenestől az egyház testéhez tartoznak és az egyház veteményes kertjei. Legyen azért szivünk egész teljességéből üdvözölve az Orsz. Ref. Tanáregyesület! Legyen rajta Istennek bőséges kegyelme, hogy kitüzütt nemes czéljait munkálva, igazi áldásává váljék magyar ref. iskolaügyünknek s magának az egész anyaszentegyháznak! Magáról az alakuló gyűlésről (és pedig az időrövidsége miatt annak csak első napjáról) a következőkben számolunk be. Azok a magasztos czélok, a melyeket a megalakítandó Országos Ref. Tanáregyesület maga elé tűzött, seregestől vonták az ország különböző helyein működő ref. iskolák tanárait Debreczenbe f. hó 1-én. A távolság nem tett különbséget. Közelből ós távolból nagy lelkesedéssel siettünk a magyar ref iskolaügy ősi fészkébe : Debreczenbe. Sőt azt mondhatnánk, hogy a távolban még inkább érvényesült a szent czél és Debreczen vonzó ereje, mint a közelben, a mennyiben, — nem szólva a Debreczenhez legközelebb eső középiskolákról, a melyeknek tanárai egész természetesen nagy számmal voltak képviselve, — az ország legmeszebb fekvő fő- és középiskolák tanárai jelentek meg legtekintélyesebb képviseltetéssel az alakuló közgyűlésen. A tiszántúli közép- és főiskolákat leszámítva, a legtöbben jöttek Erdélyből, különösen Nagyenyedről; azután Tiszáninnen -ről, Dunántúlról, — s aránylag a legkevesebben Dunamellékről, a mit, megvalljuk, sajnálattal jegyzünk fel. A Dunamelléki egyházkerületnek két fő-, hat középiskolájával és egy tanítóképezdéjével valóban méltóbban kellett volna képviseltetnie, mint a hogy képviselve volt. A budapesti főgimnázium tekintélyes számú tanári karából mindössze egy, Nagykőrösről két, Kunszentmiklósról egy, a nagykőrösi preparandiáról és a gyönki algimnázium részéről pedig egyetlenegy képviselőt sem láttunk ; pedig úgy tudjuk, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület fő- és középiskoláinak tanárai csaknem kivétel nélkül tagjaiul jelentkeztek az orsz. ref. tanáregyesületnek. Hogy mi volt mégis feltűnő távolmaradásuk oka ? — nem tudjuk; de kell, hogy sajnálattal jegyezzük fel.